Mint ismeretes, egy hirtelen döntés nyomán kitiltották a balassagyarmati fegyházból a Tévelygőkért Alapítvány mesekörét, mely a működése során több tucat elítéltet tanított meg arra, hogy van élet a bűnözésen túl: a résztvevők mesejátékokat állítottak össze saját életükből, amit aztán a saját gyerekeik, családtagjaik előtt el is játszhattak. Ahogy a legtöbb civil kezdeményezésnek azonban, úgy ennek sem maradt sok lehetősége, pedig a program hatékonyságát nehéz lenne tagadni.
A Feldmár Intézet szerint
Magyarországon a börtönből szabadultak több mint 50%-a fél éven belül visszakerül a rácsok mögé. A Mesekörben hét év alatt megfordult 65 ember közül mindössze 5-en estek vissza.
A döntésről az Intézetet is megkérdeztük, ők úgy fogalmaztak, hogy a döntés nem érte őket teljesen váratlanul.
Voltak már jelek, egyre kevesebb levegő volt körülöttünk, már nem tarthattunk nyilvános előadásokat, nem jöhettek el a fiúk a Nyári Egyetemünkre – de reméltük, hogy azért eltűr minket a rendszer. Hát nem tűr el. Egy hét éves programot vágtak el tegnap hirtelen, a mostani csoporttal a munkát egy csapásra megszakították. Ennek durva emberi és szakmai következményei vannak, ami persze a döntéshozót egyáltalán nem érdekli.
– fogalmazott Ács Dániel, az Intézet szóvivője. Azzal kapcsolatban, hogy van-e más módja hasonló programok eljuttatására a büntetés-végrehajtás intézményeibe, egyelőre nem túl derűlátók.
Most semmiben nem reménykedünk, talán majd a választás után egy befogadóbb, értőbb politika valósul meg és az illetékesek felülvizsgálják ezt a döntést. Mi drukkolunk nekik és magunknak. Vannak egyéb projektjeink: a B-terv, aminek keretében a már szabadultakkal tartjuk a kapcsolatot, az érzékenyítő programjaink középiskolákban illetve azok a Mesekörök, amiket például Oláh Attila csinál nevelőotthonokban. Szóval az élet nem áll meg.
Oláh Attila a mesekör egyik „sikertörténete”, itt írtunk róla.
