A Magyar Nemzetnek Pogátsa Zoltán azt mondja, 2010-ben katasztrofális helyzetben volt az ország, de már két „elmúlt nyolc évünk” is van. Az örökölt válságban az Orbán-kormány magától megtette, amit az IMF kért volna tőle. Az IMF megszorításokat szokott kérni az életfontosságú alrendszerekben ( oktatás, egészségügy, szociálpolitika, közlekedés, átképzés). A közgazdász úgy számol, az elmúlt nyolc évben évente a GDP 15 százalékát vonták ki ezen területekről.
Ennyivel vagyunk a nyugat-európai GDP-arányos átlag költési szintek alatt.
Pogátsa Zoltán azt elismeri, hogy a költségvetés egyensúlyban van, de olyan áron, hogy nem finanszírozzák a fontos alrendszereket, amelyek növekedést generálnak. Ráadásul hiába nőtt közben a gazdaság, a GDP évente, az szja-bevétel 2016-ban sem érte el a 2010-est, az adócsökkentés nem lett önfinanszírozó.
Ez tipikus neoliberális lépés, ami ellen Orbán Viktor ellenzékben még hadakozott, aztán megvalósította. Azt nem látja az adófizető, hogy jóllehet most kevesebbet fizet be, de kevesebbet is kap vissza. Rosszabb lesz az egészségügyi ellátás, az oktatás, az út.
Az új adórendszerrel a felső két-három jövedelmi tized járt jól, a középen lévőknek semleges volt, az alsó társadalmi-jövedelmi tizedeket rosszul érintette, mert kivezették az adójóváírásokat. A közgazdász szerint a kormánynak volt néhány jó döntése is, az egyik a növekedésihitel-program bevezetése, ami azért nem pörgette fel jobban a gazdaságot, mert mire lett növekedési hitel, kevés cég maradt talpon, és már munkaerőhiány van.
Megsegítettük a cégeket tőkeoldalról, másik oldalról meg tönkretesszük őket azzal, hogy nem biztosítunk számukra szakképzett munkaerőt. Ez az oktatási és az átképzési rendszernek a sara.
A teljesen értelmetlen közmunka helyett sikeres átképzési rendszer kellene, mint Észak- és Nyugat-Európában. Két probléma van: az egyik, hogy a munkanélkülieket nem olyan szakmákra képzik át, amelyekre van kereslet, a másik a lakásgond.
Az elmúlt 15 évben hiába ment el ezermilliárd forint a lakástámogatásra, a pénz kétharmada a felső húsz százalékhoz került.
Az uniós források felhasználásáról soha nem készültek jó ágazati elemzések.
Ha az uniós források jól hasznosulnának, akkor növekednie kellene a foglalkoztatásnak és a termelékenységnek.
Kimutatható a foglalkoztatás növekedése, de ha levonnák a közmunkásokat, a Nyugaton dolgozókat, és azt a 175 ezer embert, akinek addig van munkája, amíg megépülnek az EU-pénzekből a nagy beruházások, alig lenne. Nem javult a termelékenység sem, az uniós források keresletként hasznosulnak.
A munkások a nyugati bérek harmadáért dolgoznak külföldi üzemekben. A liberális közgazdászok szerint azért alacsonyak a bérek, mert alacsony a termelékenység.
Csakhogy ennek fordított hatása is van: azért is alacsony a termelékenység, mert alacsonyak a bérek.
Az alacsony bérek miatt olcsóbbak a termékeink, márpedig a termelékenység az eladási ár és az összköltség különbsége alapján számítódik. A magasabb bér felnyomja az eladási árat, ami látszólag felnyomja a termelékenységet is.
