Ambrózia nővér 1926 július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezett, Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét éves volt, amikor szerzetesi ruhát öltött, huszonkettő, amikor örökfogadalmat tett.
Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben az akkori hatalom a szerzetesrendeket feloszlatta, az ingatlanaikat államosították, a nővéreknek pedig el kellett hagyni házaikat.
Ambrózia nővér előbb az István kórházban, majd az újpesti rendelőintézetben kapott munkát, az utóbbi helyen munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, és 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta.
A rendszerváltozás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri intézményét, amelyben idősotthon működött. Paskai László bíboros úr Ambrózia nővért nevezte ki magyarországi tartományfőnöknek. Miután a Rend tagsága akkor már idős, beteg nővérekből állt, Ambrózia nővér Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte a bentlakásos idősotthon fenntartásához.
Ambrózia nővér élete utolsó éveiben kerekesszékben ülve látogatta a Szent Ferenc Sebei templom reggeli miséit, nyugdíjából pedig egy alkalmazottat fizetett, hogy a templombelsőt takarítsa. Kilencvenedik születésnapján, 2016-ban írásban köszöntötte őt Erdő Péter bíboros, Orbán Viktor miniszterelnök, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki.
