Az Abcúg írása.
Rég nem látott felháborodás tört ki az orvosok körében, miután napvilágot látott a hír, miszerint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) 27 ezer forintról 48 ezer forintra emelné az éves kamarai tagdíjat. „Az a felháborító, hogy mindezt a semmire fizetjük” – így kommentálta a hírt egy dühös orvos az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoportban. Többen levélben fordultak a kamara területi szervezeteihez, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek.
A Magyar Orvosi Kamara jelenleg számomra csak egy sóhivatal, ami csak úgy van, l’art pour l’art, megszoktuk, kötelező, de nem jó semmire
– írta a csoportban közzé tett levelében az egyik vidéki kórház reumatológiai osztályának főorvosa.
A tiltakozás hevességét jól mutatja, hogy a fogorvosok azt is felvetették: saját, önálló kamarát alakítanak. Mindeközben egy fiatal fogorvos, Drajkó Zsombor online petíciót indított az ügyben, amit néhány nap leforgása alatt több mint 750 orvos írt alá. Az aláírók vállalják, hogy mindaddig nem fizetik be a tagdíjat, amíg a közel 50 ezer taggal rendelkező kamara nem teszi átláthatóvá gazdálkodását, nem áll ki a hálapénz ellen és nem viselkedik valódi érdekvédelmi szervként. Ezzel gyakorlatilag orvosi engedélyüket kockáztatják, Magyarországon ugyanis kizárólag az dolgozhat orvosként, aki tagja a kamarának, ennek egyik feltétele pedig a tagdíj befizetése.
A betegek érdeke egy normálisan működő kamara
Úgy tűnhet, hogy a kamarai tagdíj apropóján kirobbant botrány csupán az orvostársadalom belügye, ez azonban egyáltalán nem így van – mégha Éger István, a kamara elnöke próbálta is annak beállítani. Már a petícióban megfogalmazott követelésekből is egyértelmű, hogy többről van szó, minthogy az orvosok 21 ezer forinttal többet fizessenek vagy sem: a felháborodás sokkal inkább az utóbbi években egyre többet kritizált orvosi kamara működésének és az egészségügyben betöltött szerepének szól. Ez pedig nem elválasztható attól, milyen minőségű ellátáshoz jutnak a betegek, hogyan alakul az egészségpolitika, lesz-e következménye a hálapénzes eseteknek stb.
Álmos Péter pszichiáter, az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport egyik adminisztrátora egyenesen úgy fogalmazott: jelentős részben a társadalomnak lenne fontos, hogy legyen egy jól működő orvosi kamara.
Ez az a szerv, amely számon kérheti az orvosokon azt az etikai és szakmai mércét, amelynek betartása a betegek elemi érdeke
– magyarázta az orvos.
Norvégiában politikai és társadalmi vitára vitte az orvosi kamara, hogy a dohányzás tiltott legyen a 2000 után születetteknek, említette Álmos, azt szemléltetve, hogy más országokban mekkora ereje van a kamarának. Meggyőződése, hogy egy erős orvosi kamara ki tudta volna kényeszeríteni, hogy „a politika ne hagyja az EU legrosszabb egészségügyi mutatóival rendelkező országává süllyeszteni Magyarországot.”
A petíció ötletgazdája, Drajkó Zsombor is azt mondta: tiltakozásuk nem a tagdíjról szól, akár az emelt összeget is befizetné, ha nem azzal szembesülne folyamatosan, hogy a MOK nem viselkedik valódi érdekképviseletként; semmit sem látnak abból, milyen lobbitevékenységet végez a MOK, nem tudnak kihez fordulni hálapénzes esetekben, a kötelező tagságért cserébe mindössze hírleveleket és a kamara újságját kapja, sorolta a problémákat. Úgy fogalmazott: a tagdíjemelés ötlete volt „az utolsó csepp a pohárban”. Éger István, a kamara elnöke viszont pont a sikeres lobbizással, illetve a szabályszerű működés biztosításával indokolta a tagdíjemelést, amit kétharmados többség hiányában végül elvetett a MOK decemberi küldöttgyűlése.
Egy gyilkossági ügy miatt változtattak a britek
Még jobban érthetővé válik, hogy miért szolgálhatná a betegek érdekeit is egy jól működő orvosi kamara, ha megnézzük a világszerte példaértékűnek tartott brit orvosi kamara, a General Medical Council (GMC) működését. A GMC teljesen más alapelv szerint szerveződik, mint a Magyar Orvosi Kamara: önmeghatározása szerint a kamara legfőbb kötelezettsége, hogy védje, elősegítse és fenntartsa a lakosság egészségét és biztonságát. Mindenütt hangsúlyozzák, hogy nem az orvosokat védik (ezt ellátják más szervek): feladatuk a lakosság védelme.
A betegközpontú szemlélet az úgynevezett Good Medical Practise-ben is megjelenik. Ez foglalja össze azokat az etikai és szakmai normákat, amelyeket a GMC-tagoknak követniük kell (még a social media használatát is szabályozza). Legújabb változata 2013-ban lépett hatályba, ebben már az szerepel, hogy az orvosoknak azonnal lépniük kell, ha azt tapasztalják, hogy a beteg méltósága, biztonsága és kényelme veszélyben van. Korábban ez úgy hangzott, hogy az orvosoknak késedelem nélkül cselekedniük kell, ha úgy gondolják, hogy maguk vagy valamelyik kollégájuk kockázatnak teszi ki a beteget.
A szemléletbeli változás egyik előzménye, hogy a brit bíróság 2000-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte Donald Shipman orvost 15 betegének meggyilkolása miatt. Később kiderült, hogy az orvos összesen több mint 200 beteg (túlnyomó részben idős nők voltak az áldozatok) haláláért volt felelős. A Shipman-gyilkosságok után hosszú és alapos vizsgálat indult, hogy kiderüljön, mégis hogyan történhetett ilyen borzalom évekig észrevétlenül – ennek egyik eredményeként változott a Good Medical Practise szövege.
Ezáltal ténylegesen a beteg került az ellátás központjába és a betegbiztonság lett a fő vezérlőelv. Másrészt a kamara ezáltal értékes visszajelzéseket kapott az orvosoktól a betegbiztonságról
– számolt be kinti tapasztalatairól Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, a ReSzaSz alelnöke, aki maga is tagja a GMC-nek. Ugyan a Magyar Orvosi Kamara Missziós Nyilatkozatában is az olvasható, hogy “a beteg üdve a legfőbb törvény”, de ez csak papíron érvenyesül, jegyezte meg az orvos.
Teljes transzparencia
Ugyancsak a társadalom érdeke, hogy az orvosok etikai ügyei transzparensek legyenek, mondta Álmos Péter. Szerinte ez azért is lenne fontos, mert a veszprémi onkológus nőgyőgyász esete rámutatott, a bíróság nem tudott mit kezdeni az üggyel, mert a jog nem szabályozza megfelelően ezt a kérdést. Mint ismert, a nőgyógyászt tavaly jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Veszprémi Törvényszék, mert operációkért 150 ezer, a vizsgálatokért pedig 15 ezer forintot kért el – a sok esetben gyógyíthatatlan – betegeitől. A veszprémi orvos ennek ellenére tovább praktizálhatott, a bíró érvelése szerint ugyanis szükség volt a munkájára.
A kamara etikai bizottsága első fokon megrovásban részesítette a veszprémi orvost, majd másodfokon ezt féléves eltiltásra módosította. A döntést sok orvos felháborodással fogadta, mondván, túl enyhe az ítélet. Drajkó Zsombor szerint ebből is látszik, hogy a kamara rosszul értelmezi az érdekképviseletet; “nem a munder becsületet kell védeni, hanem a szakma presztizsét.” Azt tartaná elfogadhatónak, ha a szervezet nyíltan állástfoglalna hálapénzes ügyekben, és komoly szankciókkal büntetné ezeket, egyúttal nyilvánosságra hozná az etikai határozatokat. A fogorvos beszédesnek nevezte, hogy Égerék fellebbeztek az első fokú bírósági döntés ellen, ami a határozatok nyilvánossá tételére kötelezné a szervezetet.
A sokat hivatkozott brit kamaránál az etikai ügyek kezelése is teljesen másképp működik. Korábban etikai ügyekben a kamara (hasonlóan a MOK jelenlegi gyakorlatához) egyszemélyben volt a bíró, az ügyészség és az esküdtszék. A Shipman-gyilkosságok hatására később szétválasztották ezeket a funkciókat, hogy a fajsúlyos eseteknél még véletlenül se érvényesülhessen az orvoslobbi befolyása. Az etikai ügyekben azóta egy független szervezet, a Medical Practitioners Tribunal Service (MPTS) dönt. Az MPTS összes határozata mindenki számára nyilvános, bárki elolvashatja azokat a szervezet honlapján. De nemcsak a döntések, illetve a meghallgatások teljes jegyzőkönyvei nyilvánosak: az adott ügyben érintett orvos nevét és szakterületét is feltüntetik. Arra is rá lehet keresni, hogy milyen indokkal ítélték el vagy mentették fel az orvost.
Fegyver lehetne a kamara kezében
A tagdíjemelést övező vitában az is felmerült, van-e szükség kötelező kamarai tagságra. Pedig ez komoly fegyver a kamara kezében. Hiába érvel sokszor a MOK vezetése azzal – különösen a port kavaró hálapénzes ügyekben – hogy rossz a kamarai törvény, nem tudnak elég keményen fellépni., ez az egyik legerősebb jogosítvány, amivel egy szakmai kamara rendelkezhet, hiszen ezáltal gyakorlatilag megszabhatja, hogy ki praktizálhat orvosként, mondta Asbóth Márton, a TASZ Magánszféra Projektjének vezetője.
Másrészt az etikai kódex révén az orvosok saját maguk alkothatnak szabályokat, ami szintén nagy szabadságot ad a kamarának, tette hozzá a TASZ szakértője. Lovas András intenzívterápiás-orvos, a hálapénz ellen létrejött Facebook-csoport másik adminisztrátora sincs ellene a kötelező kamarai tagságnak, mert mint elmondta, szükség van egy államtól független, egységes felügyeletre.
Azt már inkább tartja problémásnak, hogy nincs érdemi kommunikáció a tagok és a küldöttek között: az érintettek a sajtóból értesültek, hogy mire készül a kamara vezetése. Korábban a hálapénzesellenes csoport tagjai is próbáltak aktívan együttműködni a kamarával, de megkereséseikre (pl. etikai kódex módosítása) semmitmondó válaszokat kaptak, már ha kaptak egyáltalán.
Orvosokkal beszélgetve arról is szó esett, hogy önmagában egy új elnök nem elég, a tagok aktív részvétele nélkül nem lehet megreformálni a kamarát. Márpedig jelenleg kevesen érzik magukénak a kamara működtetésének feladatát, felelősségét. Erről árulkodnak a legutóbbi kamarai választások részvételi mutatói: volt olyan budapesti kerület, ahol a választásra jogosultak mindössze 2 százaléja voksolt.
A demokráciát az orvosoknak is tanulniuk kell
– fogalmazott egy orvos.
A brit példa azt is jól mutatja, hogyan lehet valódi tartalommal megtölteni a kamarai tagságot. Nagy-Britanniában csak abban az esetben kötelező a GMC-tagság, ha valaki az állami egészségügyben akar dolgozni. Ugyanakkor egyfajta rangot jelent, ami olyan szakmai nívót garantál, hogy enélkül a betegek nem is bíznak meg az orvosban, mondta Hegedűs. A magas szakmai színvonal egyik oka a folyamatos értékelés, validáció, magyarázta a sebész.
A GMC tagjainak minden évben továbbképzéseken kell részt venniük és részletesen be kell számolniuk, mennyit és milyen minőségi mutatókkal, dolgoztak, operáltak (köztük szövődmények, betegelégedettség, kollégák elégedettsége stb.) hogy megkaphassák majd az 5 évre szóló licenszüket, kvázi a működési engedélyüket. Ez – hasonlóan a hatályban lévő etikai döntésekhez – ugyanúgy nyilvános, vagyis a betegek bármikor ellenőrizhetik, hogy orvosuk rendelkezik-e érvényes licensszel. Hegedűs szerint ez a rendszer nemcsak a betegeket, hanem az orvosokat is védi.
A GMC jelentőségét jelzi, hogy rendszeresen köteles beszámolni a brit parlamentnek, illetve beleszólása van az orvosi egyetemek felügyeletébe is. Ezért kellene a magyar kamarának is funkciókat adni, érvelt Hegedűs. Többek között az orvosok nyilvántartásának vezetésére (pl. az úgynevezett jóhírnév igazolás kiadása), felügyeletére és a szakmai képzések, tréningek ellenőrzésére gondolt.
Az Abcúgnak nyilatkozó orvosok úgy látják: a társadalom kezdi felismerni, hogy orvosok megtisztulást akarnak, a kamara vezetőiben viszont láthatóan nincs meg ez az igény. Hegedűs Zsolt szerint a veszprémi onkológus nőgyógyász esetét a Shipman-gyilkossághoz hasonló, földrengésszerű változásnak kellett volna követnie. A mostani botrányról szólva elmondta, a tagdíj kérdése aktivizálhatja a tagságot, hogy a 2019-ben esedékes tisztújításkor olyan küldötteket és elnököt válasszanak meg, „akik képesek garantálni a kamara erkölcsi megújulását.”
