Mit akar Erzsébet Fenevadova?

Tonhalat reggel, délben és este, ehhez púderillatú almot és nyugalmat. Na és persze a világuralom se lenne utolsó, hiszen a macskák erre születtek.

Ahhoz először pártot kéne alapítani.

Szó volt róla.

Már nincs?

Elnapoltuk a kérdést. Amikor azt látja az ember, hogy a választópolgárok többségének fogalma nincs, kire szavazzon tavasszal, amikor az ellenzéki pártok pár hónappal a választások előtt egymást ekézik, miközben van egy macska, aki tömeget képes megmozgatni egy-egy ügy érdekében, akkor komolyan megfordul az ember fejében – és mások fejében is –, hogy el kellene indulni a választásokon.

Macskának párt?

Ha a Fidesz indulhat, akkor Erzsi, aki sokkal tisztességesebb Orbán Viktornál, miért ne indulhatna? Ő ma is azon elvek szerint éli az életét, mint évekkel korábban. Ez Orbán Viktorról korántsem mondható el.

Végül is léteznek és olykor egész jól szerepelnek viccpártok, például Reykjavíkban 2010-ben a Legjobb Párt nyerte a helyi választást.

Erzsébeté nem viccpárt lett volna.

A Kétfarkú is versenybe száll. Kutya ellen lenne keresnivalója egy macskának?

Valamelyik macskás filmben hangzik el, hogy „kutyákok, cicákok, legyetek jó barátok”, amivel Erzsébet maximálisan egyetért, ugyanis nem ellenfelekben és ellenségekben, hanem partnerekben gondolkodik.

Az összes párt potenciális partner lehetne?

A Fidesz nem. Meg a Jobbik sem. A többiek igen. Erzsébet szerethető értékrenddel bír, és ha mellé, illetve mögé hiteles, ismert, elfogadott emberi arcok is fölvonultathatók, akkor szerintem lenne esély a sikerre. Erzsi a napokban éri el a 66 666 számú követőt Facebookon, karácsonyra meglesz a hetvenezer, tavaszra ki tudja, hol tartunk majd.

Rubint Rékát kilencszázezren lájkolják.

Csakhogy Erzsi közössége sokkal aktívabb. Rékához például nem írnak szonettet, Erzsihez igen.

Erzsébet Fenevadova blogja cukinak indult, aztán teljesen átcsúszott a közéletbe. Miért?

Nem csúszott át, ma is cuki. Az más kérdés, hogy foglalkozik közéleti kérdésekkel, bár igaz, hogy Erzsi már a legelején olyanokat írogatott, hogy „Orbán Viktor drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs”.

Trapper farmer.

Hogy micsoda?

„Trapper farmer drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs; ha belemélyedsz a mocsárba, dobhatod a picsába.”

Ez mi?

Nyolcvanas évek eleje, Levi’s-re hiába vágyó dél-pesti, lakótelepi, felső tagozatos általános iskolások önmarcangoló mondókája.

Ja.

Mi volt Erzsi első posztja?

Először tisztán cuki, cicás dolgokat posztolt, de aztán belelendült az elnök asszonyoskodásba, és elkezdte szidni a Fideszt.

Miért?

Mert rémülettel tölti el néha, amit csinálnak. Leépítették a jogállamot, sorra zárják be az ajtókat, melyeket a rendszerváltás nyitott. Orbán az első, az 1998-as hatalomra kerülése óta központosít, aminek a demokrácia megszüntetése lehet a vége. Az embereket pedig fel kell rázni, hogy ez ne következhessen be.

Erzsébet fajmacska, brit ezüstcirmos, a pedigréje alapján királyság illik hozzá, nem demokrácia.

Tévedés, Erzsi felvilágosult, szereti a demokráciát, nem király akar lenni, hanem elnök.

A posztokból kitűnik, hogy Erzsébet nem tűri a kritikát. Ami nem éppen demokratikus tempó.

Erzsi egy macska, és a macska nem bírja az ellenkezést. Emiatt sokan lenácizták már őt, mondjuk az ilyen alakok rögtön ki is lettek tiltva, hasonlóan azokhoz, akik beszóltak Erzsi súlyára. Pedig Erzsi baromira nem náci, csak következetes és betartatja a maga alkotta szabályokat. És megbocsátani is tud, amit ráadásul kultúrmisszióval kapcsol össze, ugyanis a kitiltás feloldható azzal, ha a vétkes Erzsébet Fenevadovát dicsőítő petrarcai szonettet ír. Természetesen szabályosat, tizenegy szótag, normál rímképlet, tercina, quartina, minden.

A testsúlynak központi szerep jut Erzsébet életében, augusztus végén a következőt posztolta: „Hiába születtél diktátornak, ha csak három kiló vagy, baszhatod… Hollandiában még a cicákat is kiállítják az ablakba. Brüsszel után állítsuk meg Amszterdamot is. Aki hülye, velünk tart! Puszi, Erzsi.”

Egyértelmű üzenet.

Szabadszájú.

Á.

Vajna Tímeáról azt írta Erzsébet, hogy „nem is egy sellő, hanem óccó aranyásó”.

Miért, nem az?

A minap egy spermát és Orbán Viktor arcképét tette ki az oldalra, rajta a szöveg: „Az egyik képen hímivarsejtek vannak, a másikon pedig egy geci.”

Idézet mástól. Mi ezzel a probléma?

A testi örömöktől sem zárkózik el Erzsébet, azt is posztolta, hogy „lájk, ha te is boldog vagy kefélés után”.

A kefélés nagyon, nagyon fontos dolog.

Erzsi ivartalanított nőstény.

Valóban.

Ráadásul nemcsak a háziállatok, hanem az emberek esetében is helyesli az ivartalanítást. Nem feszül itt némi ellentmondás?

Nem, mert Erzsi a felelős állattartás mellett a felelős embertartásért is síkraszáll, következésképpen, ha elnök lenne, a tébé finanszírozná az emberi ivartalanítást, természetesen kizárólag önkéntes alapon.

Tényleg?

Igazából nem. Pedig például az én életem is mennyivel nyugodtabb lenne egy ivartalanítást követően! Micsoda nyugalom szállna meg, ha nem lennének bulik, udvarlások, drága vacsorák, nem lenne semmi, csak itthon ülnék, dolgoznék és Erzsébetre keresném a pénzt. Hát nem?

Hogyan találtak egymásra?

Macskát szerettem volna, ki is néztem magamnak egyet, de nem Erzsit, hanem a nagynénjét, Nyafit, akiről a találkozásunkon kiderült, hogy neurotikus, szanaszét karmolt, teljesen őrült. Erzsikém akkor volt hathetes, és a fiú tesójával együtt elkezdte produkálni magát előttem. A kandúrt választottam volna, de az exem azt mondta, egy kandúr szétszedi a házat, ezért lett Erzsi, aki aztán természetesen szétszedte a házat, hiszen egy ház szétszedéséhez nem kell kandúrnak lenni. Azóta, immár hét éve együtt élünk, most van ereje teljében, megérdemli, hogy elnök asszony legyen belőle.

Az ön pedigréjéről mit tudni?

Full-liberális értelmiségi családban nőttem fel a Békés megyei Telekgerendáson, ott volt állatorvos a papám. Szabadnak neveltek, tizenhat éves koromban Szegedre akartam költözni, mondták, menj, fiam, kaptam heti ötszáz forintot, úgy éreztem, enyém a világ, azt persze nem tudtam, hogy a szüleim hetente kétszer bejárnak az osztályfőnökhöz és naponta megy telefon tanároknak, szomszédoknak. Megtanultam főzni magamra, kivasalni a ruhámat, befizetni a csekket, szóval felelősséget kaptam és felnőttséget. Az egyetem után először tolmács-fordító, majd bulvárújságíró lettem, de tizennégy év múltán az utóbbiból elegem lett. Szerencsére a macskámnak köszönhetően magam mögött hagyhattam a bulvárt. Ma, amikor épp nem Erzsébetet szolgálom, angolt tanítok egy középiskolában, és újságíróként olyan cikkeket készítek, melyek alá büszkén odaírom a nevem.

Megutálta a bulvárt?

A legvégén.

Miért?

Mert píár. Értelmetlenül szigorú a sajtószabályozás, és ha nem akar az ember a nyakába iszonyú pereket, kénytelen minden egyes cikk minden egyes szavát, minden egyes fotóját egyeztetni a magyar sztárral, akiről ír. Nem lehet véleménye az újságírónak, nincs lesifotózás, és ez megfojtja a bulvárújságírást. Pedig „normális” országokban igenis fontos szerep hárul a jó bulvárra: a szórakoztatás és a nevelés, azok tanítása, akikhez komoly lapok, portálok cikkei nem jutnak el. A volt főszerkesztőm, Ómolnár Miklós Marikáknak hívta az olvasóinkat, de egyáltalán nem lenézően. Marika, mint a neve is mutatja, nő, van egy férje, egy-két gyereke, a szociológia rá mondja azt, hogy nukleáris családmodellben él, amit a bulvár szebbé és vidámabbá szeretne tenni, magát Marikát pedig tájékozottabbá.

Miben? Hogyan?

Például a minap százezrek értesültek az egyik sztármagazin címlapján arról, hogy Szinetár Dórának Down-kóros gyereke született. A lap remek cikket közölt, ami elfogadásra, együttérzésre nevelte az olvasót.

Hogyan kell megírni egy remek bulvárcikket?

Ómolnár azt mondta, akkor jó a cikk, ha Marika, ahogy olvassa az orosházi fodrászatban, a meghökkenéstől beveri a fejét a hajszárító búrájába.

Jó toll, könnyű csukló, íráskészség?

Annak ma semmi jelentősége. A főszabály, hogy az újságíró jóban legyen a sztárokkal. Csak a kapcsolatteremtés kell, s hogy rábeszéld ikszipszilonzét, hogy olyan történetet meséljen el neked, amit még az édesanyjának sem mert bevallani.

Az a jó bulváros, aki elhiteti ikszipszilonzével, hogy jó neki, ami valójában nagyon nem jó neki?

Nem biztos, hogy nem jó, sőt.

Például?

Például pár éve hallottam valakitől, hogy Puzsér Róbert és Kiszel Tünde ugyanakkor dolgozott a Budapest Tévében. Nem volt épp címlapsztorink, én pedig kitaláltam, hogy visszamenőleg összehozom őket. Fölhívtam Tündét, hogy liftben, büfében, bárhol találkozott-e Puzsérral, mondta, hogy hát persze. A lényeg, hogy a cikkben körülírtam egy sosem volt flörtöt, vagy ahogy Ómolnár fogalmazott, belefingtam a nulláslisztbe. Kerekedett egy semmisztori, de lehetett rajta csámcsogni, imádták az emberek. Mindebben az volt a truváj, hogy szóra bírtam mindkettejüket, és úgy írtam meg a cikket, hogy senki sem sértődött halálra. Semmiből csináltam valamit.

Sok munkával?

Á. Napi három-négy óra alatt letudtam a normát, csakhogy a főnökeim egy időben elvárták, hogy tíz és négy között bent üljek a szerkesztőségben. Unatkoztam, fészbukoztam. Akkoriban lett nekem Erzsi, odahaza fotózgattam őt, a munkahelyemen meg toltam föl a képeket a saját Facebookomra. Azt vettem észre, hogy ha a magam nevében írok, jön rá öt lájk, ha Erzsi nevében, akkor ötszáz. Ekkor készítettem el Erzsi saját oldalát.

Erzsébetnél minden komment végén puszival kell elköszönni. Ennek mi az oka?

Onnan indult, hogy a posztok alatt, a kommentekben fröcsögtek egymásra az emberek, Magyarországon így szokás, mindenki rosszkedvű, valahol le kell vezetni a frusztrációt. Olyanokon képesek voltak véresen összeveszni, hogy hány hetes kiscicát lehet örökbeadni. Meguntam az állandóan moderálgatást, és közöltem, mostantól az a szabály, hogy úgy fejezed be a kommentedet, hogy puszi, vessző, és a keresztneved. Egycsapásra megszűntek a veszekedések. Hát lehet úgy anyázni, hogy az a vége, hogy „dögölj meg, puszi, Ági”?!

Kiket ér el Erzsébet?

Egyelőre leginkább a városi értelmiséghez jut el, a kistelepülések lakóihoz, azokhoz, akik eldöntik a választásokat, sajnos nem. Ami szomorúvá teszi Erzsébetet, hiszen tisztában vele, hogy a fideszes agymosás viszont mindenkire hat. Különösen megviselte Erzsit, amikor a minap egy női taxisofőrrel utaztunk, akitől előbb megtudtuk, hogy politológiára jár a lánya, aztán pedig azt, hogy szerinte egyetlen bevándorló sem engedhető be hazánkba, Magyarországon nincs helye arabnak, négernek, elég nekünk az a rengeteg cigány, aki egyébként is itt a nyakunkon. A sofőrnő az uszítást csak akkor hagyta abba, amikor jeleztem, kiszállnánk a kocsiból.

Miért nem vitáztak inkább vele?

Próbáltunk, meg se hallotta. Pedig szeretünk mi beszélgetni, vitatkozni, de ha valaki csak a gagyi paneleket, a nemzeti konzultáció mondatait böfögi fel szó szerint, a tudomány tehetetlen. Hiába kérdezel vissza, hiába sorolsz tényeket, lepattansz. Néha tényleg arra jutok, hogy aki boldog akar lenni, el kell annak mennie innen. A családom zöme is külföldön él, a testvéreim már karácsonyra sem járnak haza.

Miért nem megy utánuk?

Mert irracionálisan kötődöm ehhez az országhoz. Ha ülök Berlinben vagy Malibuban, aminél egyébként Siófok is jobb hely, az jut eszembe, hogy a Szeged Nagyáruház tűzfalára hogyan esik a fény. Hiába beszélek angolul meg még iksz nyelven, nekem ez a hazám. Menthetetlen vagyok.

Erzsébet Orbán-ellenességének híre elérte a kormányköröket. Fenevadova oldalán olvasom, hogy ősszel forgatni készült vele a TV2, de végül a riporter a főnöke döntésére hivatkozva lemondta a találkozást. És Erzsébet szörnyű haragra gerjedt.

Nem haragudott ő meg senkire, hiszen aznap is megvolt a tiszta alom, csak elmesélte, mi történt. A posztját háromszáznyolcvanezren olvasták el, egyetlen nap alatt kétezer-háromszáz új követőre tett szert.

Mit keresett volna Erzsébet a fideszes TV2-n?

Erzsi a TV2 nézőivel is szeretne beszélgetni. Meg hát dolgoznak barátaim a csatornánál. Sajnálom őket. Mindig elmondják nekem, hogy sose szavaznának a Fideszre, semmi közük a politikához, ők szórakoztató műsorokat gyártanak, és hagyjam békén őket a hülye kérdéseimmel. Pedig van az a pont, amikor fel kell állni. Mondjuk, amikor azzal indít a TV2 Tények, hogy Soros György megölte az anyját. Ahogy Ivanka Trump, aki egy full liberális, okos csaj, bűnrészes abban, amit a férje és az apja Amerikával művel, úgy szerintem a TV2 munkatársai is bűnrészesek abban, ami Magyarországon történik. Ugyanis, ha nem csinálnának hihetetlenül jó szórakoztató műsorokat, Vajna bezárhatná a tévéjét.

Az ön volt főnöke ott az egyik főnök.

Igen, Szalai Vivien, nem fogom szidni őt.

Nem is kértem rá.

Jó ember, amikor a macskám elveszett, és annyira kikészültem, hogy három napig nem dolgoztam, csak bejárkáltam, mint egy zombi, és plakátokat nyomtattam, hogy „Erzsi Wanted!”, mellém állt a bajban. Az összes megspórolt pénzemet, százezer forintot ajánlottam fel a megtalálónak, amit a barátaim tízezrekkel fejeltek meg. A macska keresésének második napján már itthon egyszer csak láttam, hogy hív Vivi. Ránéztem a telefonra, és azt gondoltam, hogy pont az hiányzik, hogy azt hallgassam, hogy ez egy munkahely. Azt hittem, leteremt, de ő így szólt: „Látom, bazmeg, mennyire kész vagy, úgyhogy írjál hozzá még ötvenezret a nyomravezetői díjhoz.” Ilyen ember ő. A hírigazgatói tevékenységét nem minősítem.

Hogyan került elő az elveszett Erzsébet?

Erre járt a közös képviselő a tacskójával, a kutya elkezdett ugatni, felmentek, és ott ült Erzsi a lépcső tetején. Szegénykém.

Tényleg ennyire odavan érte?

Végtelenül. Nincs gyerekem, rajta tanultam meg, mit jelent felelősséget vállalni.

Erzsébet Fenevadova. Mi ez a szlovákos névválasztás?

Olyan faluban nőttem fel, ahol a lakosság zöme szlovák. A bébiszittereim tót nénikék voltak, imádtam őket. Nekem kedves ez a Fenevadova név. Nem tartja annak?

Dehogynem. Néztem én Sandokánt a cseh kettőn: szandokánu, milocskánu, pusku, lédimariannu, zahlegyi, ahlegyi. Csupa derű.

Nem lehet nem mosolyogni, ugye? És ez Erzsi lénye. Hogy legyen már jókedvünk, hiszen amúgy meg olyan búvalbaszott az életünk. Nekem is volna okom depresszióba esni. Tavaly ilyenkor rákot diagnosztizáltak nálam. Kivágtak egy darabot a nyelvemből, az első kontrollra még visszamentem, de ott úgy döntöttem, onkológiára soha többé be nem teszem a lábam. Fejnyaksebészet, ambulancia, húsztól nyolcvan évesig, nénik úgy, hogy a fél arcuk hiányzik, és nem tudnak leülni, annyi a beteg,és már a lépcsőre sem tudnak leülni, mert ott is betegek ülnek, és van egy orvos, aki napi ötven embert lát el, miközben ötöt kellene. Annyira kiakadtam, hogy amint kijöttem, az első kukába kidobtam az összes leletemet, és rágyújtottam a műtét utáni első cigire. A leleteimért aztán visszamentem. A minap volt az első évfordulója a műtétemnek. Ebből az alkalomból kiposztoltam a rákos történetemet a saját oldalamra. Hatalmasat ütött a dolog. És Erzsi is azért üt, azért fogja meg az embereket, mert nem GDP-ről beszél nekik, nem az agyukra, hanem a szívükre hat, lelkükre. Erzsébet könyve, a Puszi, Erzsi! is ebben a stílusban íródott, az eladási listákon már az első nap megelőzte a Harry Pottert. Erzsi rengeteg szeretetet ad és kap. Még az elején egy egri dedikálásról két szatyor Nutellával mentem haza, ugyanis a regényben szerepel egy Gergely nevű karakter, aki imádja a mogyorókrémet, a bökkenő csak az, hogy én nagyon nem szeretem a Nutellát, de ezt az olvasók nem tudták. Szintén Egerben egy nő iszonyatosan megölelgetett, aztán írt nekem, hogy rengeteg családi tragédia érte, kikészült, többször öngyilkosságot kísérelt meg, amikor is rátalált Erzsire, és megtanult újra mosolyogni. Megkönnyeztem. Debrecenben, Kósa Lajos városában három órán keresztül álltak dedikálni, volt, aki a macskáját is elhozta. De kaptam egy levelet egy vidéki meleg sráctól, akinek a homofób családja nőtagjai elkezdték Erzsit követni évekkel ezelőtt. Erzsi ugyanis az elmúlt három évben a Pride-ra is kivitte a követőit, mert hát a szabadság a tonhalnál is fontosabb. Ez aztán a vasárnapi ebédeknél is téma lett, kibeszélték, elfogadóak lettek, és ugyan Erzsikémnek három évébe telt, de a gyerek nem régiben felvállalta magát azoknak, akiket a családjának hív. Sokan őrültnek tartanak, de ha csak ennyit sikerült tennem, azt hiszem, már megérte facebookozni a macskám nevében. És ugyan nem fog pártot alapítani, de azért remélem, lesz hatása az emberekre, és változni fog a közélet, és jobb kedvűek leszünk mindannyian. Erzsébet nyíltságot, közvetlenséget, boldogságot akar behozni a politikába is. Ő tudja, hogyan működnek az emberek, tudja, amit az ellenzék nem ért, mégpedig azt, hogy a választók is érzelmi alapon döntenek.