A Heti Válasznak Feledy Péter beszél új könyvéről, amely az év minden napjához rendel egy-egy történelmi eseményt, forrást, dokumentumot és amelynek bevezetőjében – az általa tapasztalt közhangulat alapján – tragikusnak nevezi a helyzetet.
Még az elkötelezett fideszesek között is tapasztalok szomorúságot, bele nem törődést. És csalódást bizonyos értelmiségi körök fogadtatását illetően: kritikai segítő szándékú javaslataik többnyire süket fülekre találnak. Mostanában. Nem volt ez mindig így.
Nem vitatja a Fidesz eredményeit, de nagyon károsnak tartja a gyűlölködést, az egymást hergelő akciókat mindkét oldalról.
Vagy vehetjük a korrupciót: akármennyire jobboldali valaki, csak megkarcolja az elméjét, hogyan lett topmilliárdos egy felcsúti gázszerelőből.
A mostani helyzetre Deák Ferenc, Eötvös József, Széchenyi István máig érvényes gondolatai mellett azt a passzust is idézi, amely szerint 1923 óta vétség a szédelgő feldicsérés, ami viszont elvárás lett mára a média egy részében, miközben a másik oldalon elterjedt a szédelgő lealázás.
A magyar tájékoztatás egészen szélsőségessé vált. Biztos úton haladunk a mennyország felé; avagy zuhanunk, egyre gyorsuló sebességgel a pokolba. Nagy fájdalmam, hogy hiányzik egy igazi közszolgálati televízió.
A lényeg, hogy a régi idők híradói informatívabbak voltak, nem ment ez a primitív sulykolás, amit másnap meghallgathatunk a a Kossuth rádióban is. Abszurd!
Bár annak idején az Antall Józseffel készített „pizsamás interjú” miatt őt is bírálták, szerinte más az információ közvetítése és az agitáció. Elismeri, van két értékes kulturális műsor (Virtuózok, Fölszállott a páva), de nem teljesül az a közszolgálati kötelezettség, hogy a tévé dokumentálja a mai kort.
Ha 50 év múlva bemegy valaki az MTVA archívumába, vajon megismerheti a bonyolult, sikerekben, nehézségekben, kudarcokban is gazdag mai Magyarország lenyomatát? Nem, nem ismerheti meg.
Az 1991-es Kónya-Pető-vita vezetőjeként hiányolja az ellentétes vélemények ütköztetését.
Mára a vitakultúránk a béka feneke alá került.
Kirúgások, megaláztatások, méltatlanságok sora kíséri az elmúlt három évtizedet. Láttam szenvedni Balázs Béla-díjas dokumentumfilmest, akit elvágtak a filmkészítés lehetőségétől. Láttam belehalni is embereket. Biztos vagyok benne, hogy ennyit nem ér ez az egész.
Az interjút Feledy Péter azzal a borúlátó következtetéssel zárja le, hogy az értelmetlen áldozatok ellenére ebből soha nem lesz béke.
Kiemelt kép: MTV
