Megjelent a Dumaszínház karácsonyi klipje, amelyből a standup-estekre ritkán járóknak feltűnhet, hogy már nem te vagy az egyetlen nő a csapatban. Örülsz ennek, vagy jobb volt a kizárólagosság?

Ez kimondottan jó, abszolút pártolom. Értelmesek a lányok, és meg is van bennük a potenciál.

Egy kollégád korábban azt mondta: azért jó, hogy már nő is stand-upol, mert végre a meleg stylist ruháit valakire rá lehet aggatni.

Lehet, hogy megkérgesedett a lelkem, de azt gondolom, hogy ezeken már nem szabad felhorkanni. Ez humor, és szerintem a humorban mindent lehet.

Mindent? Azért csak van felelősséged a humorban.

Mindenkinek van, de én nem szoktam ezt túlgondolni. Szerintem ha valami szórakoztató tud lenni, akkor az szórakoztató, és ez lehet bármilyen téma, akár a zaklatás is, persze csak ha humorba van ágyazva. Ha meg gyűlöletkeltő, ha haragot ébreszt, akkor nem jó.

A buzizás belefér?

Szerintem nem kell kerülgetni a témákat, minél több tabutémát érintünk szellemesen és ügyesen, annál felszabadítóbb.

Ha állandóan negatív összefüggésben emlegetjük a melegeket, az is oké?

Lehet szeretettel is beszélni, és akkor máris nem gyűlöletkeltő, nem homofób, amit mondunk.

Csak azért érdekes ez, mert épp a napokban írtad, hogy akinek felülete van, annak felelőssége is van.

Abszolút így is gondolom.

Te mire használod a felületeidet?

Újságíróként sokszor megkapom, hogy minek írok erről vagy arról a témáról, és hogy mennyi nagyobb probléma van annál, hogy zaklatják a nőket, mert például máshol meg éheznek a gyerekek. Csakhogy nekem eddig ér el a kezem. Nyilván jó lenne, ha tudnék adni az éhező gyerekeknek egy szelet kenyeret, de én csak azt tudom csinálni, hogy megírom a gondolataimat, a véleményemet.

Kerülöd a politikát. Szándékosan?

Ennek az az oka, hogy ritkán látok embereket úgy politizálni, hogy az nekem szimpatikus legyen. Azt veszem észre, hogy sokan, akik politizálnak, tájékozatlanok, és a véleményük indulattól vezérelt vagy szimpátiaalapú.

Elég régen nem tényekről szól a politika, hanem érzelmekről.

Szerintem ez nem szerencsés. Én sem vagyok különösebben tájékozott, ezért sem nyúlok ehhez a kérdéshez. A másik meg, hogy nem tudom, ti láttatok-e mostanában olyan közéleti párbeszédet, amelynél azt éreztétek, hogy van értelme. Nyilván vannak olyan szakemberek, akiket érdemes meghallgatni, de a közbeszédet mégis olyanok uralják, akik tájékozatlanul vagdalkoznak, és úgy érvelnek, hogy „Én szeretem az Orbánt, mert szép a szeme.”

Persze, csak egy Lengyel László-i kardigános pasas mondjuk más közönséghez jut el, mint te.

Ez valószínű, de a közéleti kérdések közül engem leginkább azok foglalkoztatnak, amik érintenek is. És ezek általában nem politikai vagy pártügyek. De például a médiában megjelenő személyiségtípusok sokkal jobban érdekelnek, mert Magyarországon az emberek nagy százaléka a médiából szerzi az információit, azon belül is különösen a kereskedelmi tévékből. És az már sokkal jobban zavar, hogy ott van egy jól kimutatható elértéktelenedés, akár a média szereplőire gondolunk, akár az általuk megfogalmazott gondolatokra.

De amúgy követed a politikát? Tudod, hogy hívják az államtitkárokat?

Nem.

Nem is kerestek meg pártok, hogy jókat mondtál a Heti hetesben, legyél a képviselőjelöltjük? Vagy csak add a neved, az arcod a kampányukhoz?

Nem, és azonnal vissza is utasítanám, ha megkeresnének.

Stand-uposként független vagy; újságíróként már köt az, hogy hol jelennek meg az írásaid. Amikor forgatókönyvet írsz, eszedbe jut az, hogy ki finanszírozta azt a filmet?

Egyáltalán nem. Nekem teljesen mindegy, ugyanis nincsenek feddhetetlen emberek. Hozzáállhatsz úgy is, hogy mondjuk a Kálomistának nem írsz, de nem tudok olyan producert mondani, akiről biztosan merném állítani, hogy nem nyúz macskákat a pincében. És ugyanez igaz a politikusokra is. Az én felelősségem kizárólag a szövegem első betűjétől az utolsó pontig tart.

A fellépésekben sem korlátozod magad? Vállalsz céges haknit, falunapot?

Minden kezdő stand-uposnak azt tanácsolnám, hogy mindent vállaljon el. Szerintem a világ legjobb tanulópályája egy céges hakni, a falunapon pedig sokszor méltatlan körülmények között lépsz fel, de el kell vállalni, mert itt tanulod meg igazán, hogyan kell bánni a közönséggel. Most az önálló estemen azért is boldogultam sokkal jobban, mert itt már akkor örültek nekem, amikor beléptem, szemben néhány céges bulival, ahol én voltam a meglepetésvendég, de valójában részeg emberek ültek ott, akik azt se tudták, ki a fasz vagyok.

Ezt hogy dolgozod fel?

Azt hiszem, ebben már profi vagyok. Az ilyesmitől sokan kikészülnek, de tudni kell kezelni az efféle helyzeteket. Ha például a hely tele van részegekkel, akkor a témák kizárólag: baszás, pina, fasz, ebben a sorrendben és tőmondatokban. Iróniának ott helye nincs.

Van, hogy nemet mondasz?

Persze, van, amibe nem megyek bele. Ha épp egy haknira tartok, és felhív a szervező, hogy itt vendéglátós poénokat kell mondani, akkor közlöm vele, hogy egész biztosan nem lesznek vendéglátós poénok. Ha kellek így, megyek, ha nem, visszafordulok. Vagy amikor egy helyen azt mondják, hogy itt konzervatív a közönség, nem szeretik a csúnya beszédet. Én meg erre azt mondom, hogy ez van, én ezt tudom hozni. Ha nem tetszik, el lehet menni a picsába.

Tudatos elem nálad a káromkodás?

Nem, inkább megbarátkozás a habitusommal. Nyilván megpróbáltam leszokni róla, mert sokan úgy gondolják, hogy egy nőnek nem áll jól a káromkodás. És bizony, én is úgy érzem, hogy sajnos sok esetben egy férfinak jobban áll a káromkodás. De van olyan nő, akinek mégis jól áll. És olyan férfi is, akinek meg rosszul. Személyisége válogatja. Na, szóval, megpróbáltam leszokni, amikor terhes lettem, csak ez a kísérlet elbukott. Azóta megbarátkoztam vele.

Nincs e mögött olyan szándék, hogy káromkodással könnyebb elérni a macsós közönséget, akik amúgy a férfi stand-uposokat szeretik?

Nincs ebben tudatosság. Annyiban persze használom eszközként, hogy ha meglátnak engem, a törékeny, kislányarcú nőt a színpadon, és van egy kis izgalom, hogy na, mit fog csinálni a kiscsaj, akkor ezt a fajta késsel-villával evését a produkciómnak, amit a fizimiskám kivált, bizony sok esetben megtöri egy bazmeg. És onnantól kezdve haverok vagyunk.

Oké, haverok vagyunk, de mit adsz a nőknek?

Sok olyan témáról beszélek, ami a nőket érinti. Soha nem próbáltam meg férfiasan nyomni ezt a műfajt. Láttam már nőket, akik megpróbálták férfias vehemenciával letolni magukat a nézők torkán, és pont ezen csúsztak el.

A stand-upjaidból úgy tűnhet az embereknek, hogy a férjed egy puhapöcsű balfék, a gyerekeid pedig retardáltak. Mi a valóság?

Szomorú lennék, ha mindenki ilyen következtetésre jutna az előadásaimat hallgatva. A férjem nagyon jó arc, jó pasi, és pont emiatt engedhetem meg magamnak ezt a stílust. Ha tényleg azt gondolnám, hogy puhapöcsű balfék, akkor vagy nem beszélnék róla, vagy megpróbálnám egy nagyon vagány valakinek feltüntetni. A gyerekeim nyilván csodálatosak, rendkívül értelmesek, szépek, okosak. Olyanok, mint én.

Amikor összejöttetek a pasiddal, tudta, hogy vannak stand-upos ambícióid?

Akkoriban írói ambícióim voltak. Azért költöztem Pestre annak idején, mert azt gondoltam, hogy csodálatos szépíró leszek. De aztán hamar elment a kedvem ettől.

Ó, hány vidéki gyermek álmodik erről.

Azt hiszem, kétfajta író van. Az egyik mindennap ír, boldogsággal tölti el, ha valamit papírra vethet, és nem zavarja, ha az írása évekig a fiókja mélyén lapul. Én nem ilyen vagyok, én azt akarom, hogy azonnal jelenjen meg, és milliók olvassák. Jól látható volt, hogy erre nem lesz sok esélyem. Ráadásul elmentem a könyvhétre, és láttam az írókat, akiket én jóknak és tehetségesnek tartok, műanyag széken ültek, és ott volt előttük a könyvük, amire rá volt írva, hogy 500 forint. És rájöttem, hogy ezt nem akarom. Ennél én sokkal hiúbb vagyok.

De gondolom, nem bántad meg.

Én már nem nagyon bánok semmit.

Ide majd belinkeljük az Edith Piaf-dalt. Amúgy az írásnak vagy a stand-upnak van most prioritása az életedben?

Nálam ez a kettő nem él meg egymás nélkül. Az írásaimat jobban olvassák, amióta stand-uposként ismernek, és a fellépéseimet is talán sokan hallgatják olyanok, akik olvassák az írásaimat.

Nagy vihart kavart a cikked, amit Csősz Boglárka nagy vihart kavart mondatairól írtál. Miért érezted fontosnak, hogy egyáltalán reagálj a Feleségek luxuskivitelben szereplőjének megnyilatkozására?

Őszintén szólva tök mindegy volt, hogy ki mondta. Csak azt gondolom, hogy bizonyos nyilvánosság előtt elhangzott mondatoknak legyen következménye. Azt szeretném, ha legalább odáig eljutnánk, hogy bizonyos faszságok akadjanak fenn a rostán. Az az álmom, hogy az emberekben egyszer kialakul valamiféle kritikai érzék, és nem mint a csorda megyünk egy irányba. Az nem zavar, ha valaki a faszával helikopterezik, mert annak nincs következménye. Viszont ha valaki az anyaságról faszságokat beszél, mert tudatlan, az zavar.

Az anyaság miatt?

Nem az anyaság miatt, hanem általában zavar, ha bármiről faszságokat beszélnek. Az ostobaság zavar, és az, amikor az ostobaságot legalizáljuk azzal, hogy nem érkezik rá semmilyen reakció. Említhetném azt a botrányt is, már amennyiben Magyarországon bármi is botránynak számít, amikor Lilu megmutatta a testét, és közölte, hogy ő azért pózol meztelenül a címlapon, mert a nők miatt vállalja a testét. Hát értem ne vetkőzzön Lilu.

Ez miért zavar?

Úgy érzem, hogy ma Magyarországon nőként helytállni nehéz, és az összes olyan ostoba picsa, aki bugyutaságokat kinyilatkoztat, az nekem árt, és árt azoknak a nőknek is, akik megpróbálnak bizonyos értelemben egyenrangúak lenni. Ráadásul két lányom van, akikből nők lesznek, és nem akarom, hogy olyan világban nőjenek fel, ahol természetes, hogy ilyesmik elhangozhatnak. És tudom, hogy Csősz Boglárka senkit nem érdekel, de higgyétek el, hogy vannak helyek, ahol többen ismerik Csősz Boglárkát, mint Áder Jánost.

Ha már Áder Jánost említetted, jegyezzük meg, hogy ahogy Orbán Viktor vagy más politikusok beszélnek a nőkről, az nem helyi, hanem társadalmi probléma, és talán nem onnan indul a történet, hogy mit mond Csősz Boglárka az anyaságról, hanem hogy mit kapunk a választott politikusoktól.

Engem kevésbé zavar, ha valakinek nem értek egyet a véleményével, de ő maga nem ostoba. Én például a miniszterelnököt nem tartom hülyének.

Ettől a mondattól most mi is megkönnyebbültünk.

Az, hogy Orbán Viktor pszichopata vagy szociopata, vagy a kettő együtt, az egy dolog, de nem ostoba. Én hallottam őt élőben szónokolni, és azt gondolom, hogy ennek a csávónak van egy kisugárzása, ez egy karizmatikus valaki.

Akkor mondhat bármit a nőkről?

Egyáltalán nem. Valójában sokkal elítélendőbb, amit ő csinál, mint amit Csősz Boglárka, de nálam mégis jobban átmegy. Én eggyel jobban tolerálom azt, ha valakinek van egy célja, ami különbözik az enyémtől, mint amikor valaki tudatlanságból fakadóan hint valamit, amit az emberek szintén tudatlanságból fakadóan legalizálnak, elfogadnak. Lehet, hogy azért, mert fontosabbnak tartom a földet, amibe a mag hullik, mint magát a magot. Ha hülyeség magja jó, okos talajba hullik, nem fog kicsírázni.