Lehet, hogy furcsa dolgokat fogtok látni, ezektől nem kell megijedni. Ha valaki nevetni vagy éppen sírni kezd mellettetek, vagy a földre esik, esetleg remegni kezd, az csak azt jelenti, hogy Isten itt van közöttünk
– nyugtatott meg körülbelül száz embert Prekopa Donát vörös spotlámpák fényében. Majd többször, széles karmozdulatokkal imádkozott a Felház közönsége felé, megszólítva a Szent Szellemet.
Hajnali egy óra múlt, sokan már hazamentek, csak a kitartóbbak maradtak. Közöttük sétált lassú, megfontolt mozdulatokkal Orbán Gáspár, és ismeretlen nyelven imádkozott értük – keresztény szakkifejezéssel: nyelveken szólt –, miközben rátette a kezét a résztvevőkre.
Nemcsak elmesélve, hanem átélve is különös jelenet volt. Legalábbis nagyon szokatlan, hogy a többnyire buliknak helyet adó belvárosi Akváriumban a szervezők elmondása szerint ezen az estén Isten, Jézus Krisztus és a Szent Szellem volt a vendég.
„Isten víziót adott nekünk”
A Felház tavaly került egy rövid időre reflektorfénybe, miután kiderült, hogy Orbán Viktor egyetlen fia, Gáspár az egyik vezetője. A Heti Válasz címlapon foglalkozott velük, a Vs.hu riportot közölt egy rendezvényükről, mások csak a felületes gúnyolódásig jutottak. Orbán Gáspárék össztűz alá kerültek, ami kevésbé a tevékenységüknek, sokkal inkább annak szólt, hogy egyesek a miniszterelnököt akarták támadni élő hitre jutott fián keresztül. A médiazaj elült, a Felház azóta is létezik.
A történet 2015 áprilisában kezdődött: „Mi hárman és még két ember összegyűltünk egy nappaliban és elkezdtünk imádkozni, betettünk keresztény zenét, beszélgettünk. Ez volt az első Felház” – mesélte Prekopa Donát. Az imatalálkozók tizenkét héten át, a vizsgaidőszak végéig tartottak, majd a nyári szünetben mindenki a saját dolgával foglalkozott, de addigra már elhatározták, hogy nyilvánosan folytatják a Felházat:
Szerettük volna bemutatni, elsősorban a saját generációnknak azt a személyes kapcsolatot Jézussal, amit megtapasztaltunk, és helyet biztosítani arra, hogy emberek Istennel találkozzanak
– magyarázta Prekopa azt a belső késztetést, amit mindhárman éreztek. Egy év múlva már több ezer emberhez beszéltek a Körcsarnokban, idén februárban, majd szeptemberben pedig megtöltötték a MOM Sportot.
Prekopa Donát és Ember Illés pünkösdi gyülekezetekhez tartozó családban nőtt fel. Orbán Gáspárt a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője, Iványi Gábor keresztelte meg, majd édesapjával a Svábhegyi Református Gyülekezetbe kezdett járni (a család nőtagjai katolikusok), ahová a fiú rendszeresen járt, egészen a legutóbbi időkig.
Nagy visszhangot keltett, hogy a miniszterelnök fia egy sérülés után letett a focistakarrierről – pályája csúcsa az volt, hogy a Puskás Akadémia játékosaként két mérkőzésen pályára lépett az első osztályban –, és elment Ugandába egy segélyszervezetnek önkénteskedni, hogy új értelmet keressen az életének. Valóban új emberként érkezett haza, mivel ahogy mondja:
Afrikában olyan erejével találkoztam az élő Istennek, hogy az egész életemet átadtam Jézusnak.
Donátot Dél-Afrikában, egy konferencián ragadta magával az a fajta karizmatikus kereszténység, ami a Felháznak is sajátja, neki ez volt a fordulópont, de hangsúlyozta, hogy egy ilyen változáshoz nem kell Afrikáig menni. Ezért szervezik a Felházat, aminek a mottója „Találkozás Istennel”, mert azt vallják, alkalmaikon bárki személyes kapcsolatba kerülhet Jézus Krisztussal, tehát élő hitre juthat, ami „megváltoztatja minden porcikánkat.”
Ember Illés története a példa arra, hogy Magyarországon is „meg lehet tapasztalni Isten természetfelettiségét”, ő
Erre az időszakra esnek az első közös imaalkalmak, amelyeket az egymást a jogi egyetemről ismerő fiatalok maguknak szerveztek.
Mindhárom fiú tehetséges, ambiciózus és sikeres a maga választotta pályán. Donát televíziós műsorkészítő szakra járt a színművészetire, de már nagyon fiatalon bekerült a médiába. Második helyen végezett a Magyar Televízió Padtársat keresünk! című műsorában, ezt követően egy éven át dolgozott a közmédiában: volt a DTK Show és a Petőfi rádiós Kultúrfitnesz szerkesztője, illetve műsort is vezetett, később a Life Networknek gyártott műsort.
A másik két fiú még az ELTE ÁJK-ra jár, mindketten jövőre végeznek. Gáspár korábban tanulmányai mellett hallgatótársaival megszervezte a Jogászok Önképző Szervezetét, miután rövid tagság után kilépett a Fidesz-alapítók szakkolégiumából, a Bibóból. A JÖSz beszélgetéseket, vitákat szervezett: Gáspár egyik egyetemista társa mesélte, nagyon megmaradt benne, hogy azon tanakodtak, kit hívhatnának meg egy rendezvényre, mire Gáspár bedobta, hogy Lázár Jánost. Néhány telefon és egy kis győzködés után meg is jelent a miniszter, és vitatkozott az egyetemen Paks II-ről Jávor Benedekkel, a Párbeszéd EP-képviselőjével.
Tudatosan mentünk előre a pályánkon, amiben jók voltunk, Istennek viszont volt egy jobb terve, amibe bevont bennünket
– mondták egyetértően a fiúk, viszont tisztázták azt is, hogy nem szeretnének a Felházból karriert csinálni. Nem lesz belőle sem gyülekezet, sem egyház, sem felekezet – és állítják, pénzt sem akarnak kivenni belőle. Gáspár elmesélte, hogy Istentől azt a „víziót kapták”, hogy addig csinálják a Felházat, amíg egyetemisták, ehhez tartják is magukat, utána más módon „viszik tovább a tüzet”, és a karrierjükre koncentrálnak, ami szintén Isten kedvére való.
Szentlélek a bulinegyedben
Adódik a kérdés, hogy ha a Felház se nem gyülekezet, se nem felekezet, se nem egyház, akkor mégis micsoda? „A Felház nem csupán egy alkalom, hanem egy kétezer éves mozgalom, aminek az a neve, hogy kereszténység” – fogalmazott Illés arra utalva, amiről később még lesz szó, hogy
Ennek érdekében a felházasok a hétköznapokban is odamennek ismeretlenekhez, elmondják nekik, hogy Jézus szereti őket, és sokszor úgy alakul, hogy imádkoznak is a leszólított emberekért, vagy velük együtt. Ha valakit jobban érdekel, hogy zajlik egy ilyen találkozás, akkor a #küldjengem hashtagre rákeresve több beszámolót is talál.
A fő attrakciók viszont maguk a Felház-események, amelyeket általában heti rendszerességgel, csütörtökönként tartanak. Ezeknek a dramaturgiája állandó, a helyszín változó. Egy nappaliban kezdtek, majd pincékben, kis kávézókban folytatták – például a Török Pál utcai Adna keresztény kávézóban, ahol a mai napig gyakran bele lehet ütközni a Felház szervezőibe –, ezután egyre nagyobb helyek következtek (legtöbbször a Millenáris), mert már alkalmanként egy-kétezer ember látogatta a rendezvényeket.
A Felházakon a leggyakrabban a bulinegyed közepén – korábban a Gozsdu Panoptikumban, mostanság az Akváriumban – dicsőítik Istent. Nem véletlenül csütörtökönként, az egyetemi bulik napján, bár nem mintha ne lenne bármelyik nap ugyanakkora pusztítás a hétkerben.
Ha dj-knek, és mindenféle buliknak van jogosultságuk az Akváriumban vagy a Millenárison lenniük, akkor Jézus Krisztusnak hogy ne lenne joga ott lenni?
– tette fel a kérdést Donát az Akvárium lépcsőjén, majd elmagyarázta, hogy gyakorlati oka is van a helyszínválasztásnak: célközönségüknek, az egyetemistáknak akarnak kedvezni azzal, hogy olyan klubokat választanak, amelyek ismerősek nekik.
Ezzel igyekeznek megszólítani azokat, akik nem tartoznak gyülekezethez, mert az ilyen fiataloknak sokkal természetesebb lesétálni egy klubba egy zenés dicsőítésre, mint elmenni „egy külvárosi hangárba, vagy egy dohos pincébe”, amikkel semmi bajuk, a Felház is innen indult. A külsőségek miatt viszont többen kritizálják a Felházat. Egy lelkész úgy fogalmazott,
Isten nincs spotlámpákhoz kötve, egy szürke pincében, szalámis kenyér mellett is lehet keresztény ébredés.
Más a következő kérdéseket tette fel: „Ha nem a bulinegyed, akkor inkább semmi? Akkor már nem számít a misszió? Akkor már nincs Krisztus ügye? Zuglóban nem hat annyira a Szentlélek?”
„Bibliai csodák történnek”
Szeptember 15-én a MOM Sportban tartották a Felházat, ez volt az első alkalom, amit megnéztem. A bejáratnál fiatal önkéntesek mosolyognak és mondanak „Isten hozott”-at az érkezőknek. Hiába van szó nagy, zenés rendezvényről, ahová
Még egy Akváriumban tartott estét néztem meg (az utóbbi időben ritkábbak a budapesti Felházak, mert vidéken terjeszkednek), de régebbi Felházakról készült leiratokat és beszámolókat is kaptam, és a három főszervező is megerősítette, hogy mindig hasonló a forgatókönyv.
„Formális dolgok változtak: a Felház nagyobb lett, szervezettebb, lett jogi formája. A tartalom viszont egyáltalán nem változott. Nemcsak arra gondolok, hogy még mindig Jézus Krisztusban hiszünk, hanem arra, hogy már az elején mind a dicsőítésben, mind az üzenetekben, mind a közös imában
Jézussal akartunk találkozni, és elmerülni a jelenlétében
– mondja Orbán Gáspár, aki szerint tehát nem változott semmi lényegi a kezdetek óta, azt valósították meg, amit szerettek volna, úgy, ahogy Isten mondta nekik.
Amikor besétáltam este 8-9 között a MOM Sportba, akkor éppen egy keresztény zenekar volt a színpadon: saját számaikat és bejáratott nemzetközi dicsőítő slágerek magyar fordításait játsszák, a Jézus szeretetéről, Isten nagyságáról szóló szövegek kivetítőkön futnak a színpad két oldalán.
A teremben levegős tömeg, körülbelül 1000-1500 ember gyűlhetett össze. Sokan a mindenhová leterített szőnyegeken ülnek, de
A hangulatra nincs jobb szó, minthogy nagyon pozitív: mindenki mosolygós, derűs és extrém módon kedves. Pont ez benne a szokatlan.
A zenekar helyét egyszer csak Orbán Gáspár veszi át a színpadon, csak a szintis marad és andalító dallamokat játszik halkan. Gáspár talpig feketébe öltözve, a telefonjáról jegyzeteket olvasva kezd beszélni, majd gyorsan belemelegszik, a telefon már nem is kell:
Ki mondja el nekik, hogy Isten szereti őket? Ki fog elmenni a horvát emberekhez?
– Gáspár azt mesélte, hogy ezt kérdezte tőle Isten, amikor egy kétnapos horvátországi nyaraláson egy padon ülve nézte a sétáló embereket. Arról beszélt, milyen fontos elvezetni Jézushoz azokat a fiatalokat, akik „drogokhoz nyúlnak vagy részegeskednek, mert nem tudják mennyire értékesek.” Az üzenetmegosztás végén Gáspár megkérdezte, ki megy el Istennek követségbe, és arra kérte azokat, akik ezt szeretnék tenni, hogy álljanak fel és sétáljanak a színpadhoz. Körülbelül kétszázan így is tettek.
Ezzel össze is foglalható az egyetemistákhoz szóló Felház és az alapítók egyik célja: megváltoztatni fiatalok életét úgy, hogy prédikálnak nekik, imádkoznak értük, hogy megtérhessenek, és személyes kapcsolatra jussanak Istennel.
Prekopa Donát ezen az alkalmon Noé történetéből olvasott fel a Bibliából. Azt emelte ki, hogy a szivárvány – „bár megvannak ennek a kémiai magyarázatai” – Isten és ember szövetségét jelenti. És a bűnös emberek „a kóros önkielégítéssel, a pornóval, az alkohollal, a drogokkal kötnek szövetséget”, ahelyett, hogy Isten szövetségét fogadnák, és megtérnének az Atyához, aki mindenkit szeret.
Ezután ismét Orbán Gáspár következett, és közölte, hogy Isten azt mondta neki, van egy olyan ember a teremben, akinek lovas balesete volt, és emiatt fáj a jobb térde.
Hosszabb csend után egy lány jelentkezett, hogy neki valóban volt lovas balesete, de a bal térde fáj. Ezután önkéntesek mentek oda a lányhoz és imádkoztak a térdéért, hogy gyógyuljon meg.
A gyógyítás a Felház része, azt vallják, „jelek, csodák és ördögök kiűzése nélkül csak félevangélium az evangélium.” Orbán Gáspár erre azt mondta az interjúban, hogy nem ők gyógyítanak, hanem Jézus rajtuk keresztül. Van, hogy ez sikerül, van, hogy nem. A 2016-os körcsarnokos eseményen például felállt a tolószékéből egy idősebb nő, de a történetet továbbadó azt mondta, ezek a „csodák” csak átmenetiek, szerinte önhipnózissal magyarázhatók. Illés azt mondta, ezt nem is tartják csodának, gyógyulásnak, mert a nő képes volt korábban is rövid időre felállni.
Úgy gondolom, bibliai csodák történnek a Felházakon
– mondta Orbán, mire Ember Illés elmesélte, hogy egy lánynak a szeme javult meg, nem kellett tovább szemüveget hordania. Prekopa pedig azt az esetet hozta fel, amikor egy rákos beteg jött el Felházra, akinél CT-vizsgálat mutatta ki, hogy tüdőrákja van.
„Nem mondjuk arra, hogy meggyógyult, aki nem gyógyult meg. Nem szeretnénk kamut adni Isten nevében” – állítja Orbán Gáspár, aki szerint az sem gyengíti a hitüket, ha nem történik gyógyulás, de szeretnék, ha sokan szembesülnének csodákkal. Ezzel bizonyságot nyerhetnek Isten létezéséről, ami megerősíti a hitüket.
A MOM-ban az utolsó felvonás az altar call, amit előrehívásként fordítanak magyarra, tükörfordításban nevezhetjük „az oltár hívásának.” Ez egy olyan gyakorlat, amely evangéliumi közösségekben nem ritka, a pünkösdi-karizmatikus mozgalomban gyakran élnek vele. Lényegében a vezető kialakít egy olyan szituációt, amelyben a közönségből bárki megtérhet Jézushoz, önkéntes döntéssel.
A MOM-ban Donát kérésére mindenki leült lehajtott fejjel, majd kézfeltartással kellett jelezni, ha valaki azt szeretné, hogy Jézus a szívébe költözzön.
Volt olyan, aki ehhez már bátortalan volt. Mellettem egy húsz év körüli lány például a kezét még felrakta, de amikor mások szeme láttára, a barátokat otthagyva a földön ülve kellett volna előresétálnia, azt már nem vállalta be, pedig többször majdnem nekiindult.
Az oltár hívását „meghallók” közös imába kezdtek az önkéntesekkel, ezután egy külön szobába mehettek, ahol sütemény és kényelmes fotel várta őket, valamint a Felház önkéntesei, hogy üdvözöljék őket és beszélgessenek velük. Illetve különböző gyülekezetek képviselői, akik segítik az újak gyülekezetekhez csatlakozását.
Végtelen egység Istennel
Két héttel később az egész Akváriumot bérelte ki a csapat, két teremben zajlottak párhuzamosan az események. A közönség ugyanazokból a jól öltözött fiatalokból állt, ismét körülbelül ezer embert érdekelt a Felház. Ember Illés a visszajelzések alapján azt mondta, körülbelül a 70 százalékuk hívő, a többiek „hitetlenek vagy keresők.”
Nagyon hasonlóak voltak a történések a MOM Sportban látottakhoz: dicsőítő koncert, üzenetmegosztás, evangelizáció és altar call is volt. Sokan kint beszélgettek az előtérben, mások a karzatra húzódva imádkoztak csendben, a legtöbben viszont a termekben követték a műsort.
Ezután párokba, hármas csoportokba rendeződtünk és egymásra téve a kezünket egy imát kellett ismételni a vezetők után. Ekkor hívták be a Szent Szellemet – ami a Szentlélek másik neve, de a név teológiai magyarázatába most nem mennék bele –, és játszódott le a cikk elején leírt jelenet. Az alábbi videók közül az elsőn azt lehet megnézni, ahogy Todd White evangélista nyelveken szólva énekel (1:51:00-tól), a másodikon azt, hogy milyen hatással lehet a hívekre a Szent Szellem.
Korábbi Felházak résztvevőinek beszámolói alapján nem történt olyan tömeges révület, amilyet egyébként ki tud váltani a Szent Szellem, bár ahogy Prekopa Donát – nem a csak a csodákra értve – mondta:
Nagyon szeretnénk, hogy nagy dolgok történjenek. Elkezdtünk kockázatosnak tűnő dolgokat vállalni, hogy Istennek a természetfeletti munkája is el tudjon kezdeni dolgozni.
„Amit te láthattál az Akváriumban, az tipikusan egy olyan dolog, amivel nagyon óvatosan szeretnénk bánni, viszont ezáltal egy olyan dolog tapasztalható meg Istenből, ami máshogy nem lehetséges” – magyarázta Gáspár, Donát pedig megerősítette, hogy nem szeretnék, ha a csodák és egyéb isteni ajándékok kerülnének a Felház középpontjába. „Nagyon fontos, hogy ne csak az ajándékot nézzük, hanem az ajándékozót, aki Isten” – mondta Illés.
Megkérdeztem a fiúktól, hogy mi történik akkor, ha nyelveken szólnak, ami jelentheti azt, hogy valaki megért vagy beszél számára ismeretlen nyelveket – Illés azt mondta, sokszor látott már ilyet –, de azt is, hogy valaki ismeretlen nyelven, „az angyalok nyelvén” beszél annak köszönhetően, hogy töltekezik a Szent Szellemmel. Akik szerint ez létező jelenség, azok ugyanúgy főleg Pál leveleire mutatnak, mint azok, akik szerint nem biblikus a nyelveken szólás.
Nekem a nyelveken szólás végtelen egység Istennel. Egy ima, egy beszélgetés Istennel, ahol a bennem lakozó Szent Szellem feltör, és ilyen formában fejeződik ki
– próbálta körülírni Gáspár, amikor erről kérdeztem. Donát így írta le, hogy milyen az, amikor valaki „nem az elméjével, hanem a szellemével imádkozik”:
Amikor eljutsz az agyi kapacitásod ütközőpontjáig, akkor át tudsz lépni egy teljesen másik dimenzióba, ahol már minden el tud hangzani. Ez nem jár együtt révülettel, az ember tudja irányítani.
A nyelveken szólás, a gyógyítás és a prófétálás is úgynevezett karizmák. A karizmák a Szentlélek ajándékai, amelyeknek céljai az evangelizálás, az egyház felépítése és megszilárdítása, valamint az egyház szellemi és fizikai szükségeinek ellátása. A pünkösdi-karizmatikus mozgalomnak nem véletlenül az lett a neve, ami, viszont például a protestáns teológiának van olyan ága, amely szerint karizmák és csodák rég nincsenek – János apostol halálával véget ért az a kor, amikor még voltak.
