A gyászolók érzései, az úgynevezett normál gyász folyamatának egyes stádiumai nagyon hasonlóak mindenkinél, kortól és nemtől függetlenül – idézi Dr. Hegedűs Katalint a Semmelweis Egyetem honlapja. A Magatartástudományi Intézet docense az évek munkája alatt összegyűlt, gyászolók által írt, anonimizált naplókat elemzett legutóbb megjelent könyvében. Azt tapasztalta, hogy a társadalomban előtérbe került a gyász „sürgetése”, noha a teljes folyamat ritkán zárul le egy éven belül.
Dr. Hegedűs Katalin szerint kevesen vannak tisztában a „normál gyász” lefolyásával, sokan azt hiszik, egy-két hónap alatt lezajlik a neheze. A külvilág is ezt várja el a gyászolótól. Furcsának találják azt, akinek gondolatai még ezután is gyász körül forognak, noha valójában ritkán zárul le egy éven belül a gyász teljes folyamata, és természetes, ha az érzéseket egy-egy esemény (házassági évforduló, születésnap) újra felerősíti.
Előbbi jellemzi az emberek 80-85 százalékát. A normális gyász folyamatát számos egyéni tényező határozza meg, meghatározhatók a különböző szakaszok, amelyek ismerete segítséget jelenthet.
A sokk a halál bekövetkezte után általában egy-két napig tart, jellemzően akkor is átéli a gyászoló, ha már hónapok óta tudta, elveszíti a hozzátartozóját. Ez bénult, ködös érzéssel társulhat, ijesztő lehet, pedig természetes, ha valaki nem tud sírni. Ezt követi az összeszedettség, szervezettség kontrollált időszaka, ami a temetés szervezésével, ügyintézéssel telik. Sokan azt hiszik, utána könnyebb lesz, pedig ezt követően a tudatosulás időszaka fél évig is eltarthat: érzelmi zűrzavarral, regresszióval (gyermeki érzésvilágba való visszacsúszás) kísérve.
Ebben az időszakban előfordul, hogy a gyászolót annyira foglalkoztatja az elhunyt, annyira erősek az érzelmek, hogy szinte vizuálisan megjelenik számára a hozzátartozó vagy sokat álmodik vele.
Dr. Hegedűs Katalin szerint ez még a normál gyász része. A szakemberek tapasztalják azt is, hogy a gyászoló akár olyan vélt vagy valós testi tüneteket is produkálhat, amelyek az elhunyt utolsó időszakát jellemezték, és megjelenhet számos egyéb, az erős stresszhelyzettel összefüggő testi tünet is (rosszullét, légszomj, torokszorítás érzése).
A docens szerint sokat segíthet a gyásznapló, amelyben lehet írni a mindennapokról, különös tekintettel az elhunyttal kapcsolatos érzésekről.
A komplikált gyász
A szakemberek a normál gyásztól megkülönböztetik az úgynevezett komplikált gyászt, amire hajlamosíthat a váratlan vagy erőszakos halál, a gyermek elvesztése, vagy az, ha a gyászoló hajlamos a depresszióra. Ilyenkor előfordulhat a késleltetett gyász éppúgy, mint a bagatellizáció vagy a túlzott, elhúzódó gyász.
Sajnos elfelejtettük a búcsúzással, gyásszal kapcsolatos évszázados rítusokat, amelyek gyógyító hatásúak voltak – véli a kutató, aki szerint a végstádiumú betegek általában tisztában vannak az állapotukkal, még ha erről nem is beszélnek. Őszinte beszélgetés nélkül viszont magukra maradnak félelmeikkel, szorongásaikkal, magukat is megfosztják a búcsúzás lehetőségétől.
A szakember alapelvként a természetességet javasolja az ilyen helyzetekben: szerinte ugyanúgy kell beszélni szerettünkkel (betegünkkel), mint korábban.
Nem szabad misztifikálni az élet végét, mert akkor eltávolodunk attól, aki ezzel küzd vagy gyászol.
A szakember szerint akkor tudunk igazi segítői lenni a legsúlyosabb állapotú betegnek, ha nem félünk beszélgetéstől vele.
Kiemelt kép: MTI/Komka Péter
