Belföld

Élet a temesvári bevásárlóközpont mögötti dzsungelben

Élet a temesvári bevásárlóközpont mögötti dzsungelben

A szerb határon felépített kerítést a nyár vége óta egyre több menedékkérő kerüli meg Románia felé. A temesvári „dzsungelben”, a nagyjából száz kilométernyire lévő román-magyar zöldhatárt átlépni tervező menekültek utolsó állomásán, egy bevásárlóközpont és egy elhagyott gyárépület között 20-30 menedékkérő tölti rendszeresen az éjszakát, egyszer használatos sátrakban vagy egy szál pokrócban. A helyi rendőrök naponta többször zavarják el őket, kevés sikerrel. Irakiakkal, afgánokkal és kurdokkal találkoztunk, akik megfelelő alkalomra, információkra, embercsempészekre, otthonról küldött pénzre várnak, mielőtt továbbindulnak. Ez a gazzal és bokrokkal benőtt hevenyészett tábor az utolsó állomás, mielőtt megkísérlik átlépni a román-magyar határt, abban bízva, hogy Magyarországon vagy még inkább egy nyugat-európai országban veszik le az ujjlenyomatukat, és ott folytatják le velük szemben a menekülteljárást. Videoriportunkat a temesvári dzsungelről itt nézheti meg.
Fotó: 24.hu/ Bielik István

A magukat ideiglenesen itt meghúzó menekültek a szerb-magyar határzárat megkerülve a román-magyar határ Arad és Bihar megyei szakaszán kísérlik meg a határátkelést.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A menekülők éjszakánként sátrakban vagy – annak híján – egy pokróc alatt húzzák meg magukat a szabad ég alatt. Sokuk már évek óta úton van egy jobb élet reményében.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Az elmúlt évben több százan pihentek meg itt, mielőtt elindultak Arad felé, hogy átlépjék a határt.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A bevásárlóközpont és a menekülttábor közelsége miatt is megfelelő a dzsungel helyszíne.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A temesvári menekültábor csaknem kétszáz ember fogadására alkalmas.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Napközben terveket szőnek egy új életről és próbálják felvenni a kapcsolatot az otthon maradt családtagokkal.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Néhányan a dzsungel mögött található gyártelep romos melléképületeiben húzzák meg magukat.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A négytagú afgán család a körülbelül négy négyzetméteres helyiségben töltötték az éjszakát.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Ételhez a menekülttáborból jutnak, a vizet egy közeli közkútból főként a gyerekek hordják.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A román rendőrség naponta többször jelenik meg a helyszínen, hogy felszólítsa az ott tartózkodókat a terület elhagyására. A menekültek elmondása szerint sokszor éjjel érkeznek a csendőrök, és a sátraikat rugdosva zavarják fel őket, hogy hagyják el a területet, mert ott tilos a „kempingezés”.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Kurd fiatalok ebédhez készülődnek.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A villanyszerelő Abdullah két gyermekével érkezett Afganisztánból. Ha menedékjogot kap Franciaországban, visszamegy a feleségért és a másik két gyerekéért.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A megfelelő alkalomra várnak, hogy megpróbálják az illegális határátlépést. Sokaknak nem ez lesz az első próbálkozása. Mindenki, akit már egyszer visszafordítottak, egyhangúan állította, hogy a magyar rendőrök bánnak velük a legdurvábban a bolgárok után.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A többnyire Irakból, Afganisztánból, Kurdisztából érkezők otthonuk elhagyásának okaként az országot terrorban tartó szélsőséges csoportokat, illetve vallási, etnikai vagy szexuális hovatartozásuk miatti halálos fenyegettséget nevezik meg.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Temesvárról vagy vonattal mennek Aradra, és onnan gyalog vágnak neki a zöldhatárnak, vagy embercsempészt vesznek igénybe. Ennek ára fejenként 2000-2500 euró Bécsig.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A gyerekek a szerb és a bolgár menekülttáborokban töltött hosszú honapok alatt megtanultak angolul, szerbül és bolgárul – a szülők sokszor a gyerekeket kérik, hogy segítsenek nekik a kommunikációban.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

Román civil ruhás rendőrök egy regisztrálatlan kurd családot állítanak elő.

Fotó: 24.hu/ Bielik István

A menekülttáborban főleg gyermekes családokat helyeznek el.

Fotó: 24.hu/ Bielik István
Olvasói sztorik