Nagyon úgy néz ki, mintha a kormány nem szeretne önökkel megegyezni.

A legutóbbi hír, hogy okafogyottá nyilvánították azt a megállapodást, amit New York állammal kellene megkötniük, miközben korábban folyamatosan sürgettek minket abban, hogy segítsünk megfelelő fogadókészséget teremteni a másik oldalon, valóban arra utal, hogy vagy el akarják tolni a döntést, vagy egyáltalán nem akarnak megegyezni. Ez teljesen érthetetlen, hiszen a nemzetközi megállapodásnak semmilyen feltétele nincs, mindössze arra szolgál, hogy a magyar állam világosan láthassa, hogy van-e az itt működő egyetemek mögött olyan állam, ami igazolja, hogy komoly egyetemről van szó.

Inkább politikai, mint jogi szöveg.

A törvény indoklása eredetileg félig szakmai volt. Azt mondták, ők nem tudhatják, hogy egy távoli országból érkező egyetem kamuegyetem vagy komoly intézmény. Ha nemzetközi egyezmény van mögötte, az garancia, hogy ez nem egy csaló intézmény. Most megvan ez a garancia, New York állam nemcsak mögénk állt, hanem még erősebben állt mögénk, mint Maryland állam a McDaniels College esetében.

És ott mégis sikerült megegyezni.

Teljesen érthetetlen, hogy a mi esetünkben miért nem fogadják el ugyanazt. A nemzeközi megállapodás kapcsán az amerikai oktatási tevékenységre hivatkozni eleve visszás, mert az nem a megegyezésnek, hanem a működési engedély meghosszabbításának a feltétele. Ráadásul már van is kint oktatási programunk.

Ha jól értem, nem minden Magyarországon futó szak indul majd el a Bard College-on.

Nem, de ez sem feltétel, a törvény ilyet nem ír elő.

Három nagy problémája volt az Oktatási Hivatal híres jelentésének a CEU működésével kapcsolatban. Az egyik az volt, hogy nincs államközi megegyezés az egyetem működéséről. A másik, hogy a CEU nem végez oktatási tevékenységet külföldön. A harmadik pedig az, hogy a Közép-Európai Egyetem neve túlságosan hasonlít a Central European University nevére, miközben az egyik elvileg magyar, a másik amerikai egyetem, csak egyben működik. Ezt sikerült megoldani?

Úgy tűnik, hogy igen. Az a megegyezés, amit a magyar és amerikai fél többször áttárgyalt, az olyan módon rendezné ezt, ami számunkra is elfogadható.

Nevet változtat az egyetem?

Úgy tűnik, hogy nem lesz rá szükség, de nem szeretnék erről részletesen beszélni, mert ez nem a mi megegyezésünk, hanem a két kormányé. A lényeg, hogy maga a megegyezés nem tökéletes. Ránk számos terhet ró, olyan feladatokat, amik nem mindig indokoltak, de ennek ellenére elvégezzük őket, és elfogadjuk azt a megállapodást, amit a magyar kormány az amerikaiakkal végigtárgyalt. Úgy tűnik, a saját munkájukkal szemben mutatnak tiszteletlenséget, mert ők alkottak meg egy keretmegállapodást, ami nekünk nem ideális, de együtt tudnánk vele működni, ha végre megállapodnánk.

Hogy mindenki értse: a magyar kormány New York állammal letárgyalt egy megállapodást, amit most nem hajlandó aláírni?

Igen, ez történik. Azt nem mondták, hogy soha nem hajlandók, azt mondták, hogy egyelőre nem.

Balog Zoltán azt mondta, egyelőre nem látja szükségét annak, hogy ezt aláírják, most, hogy meghosszabbították a rendelkezésre álló határidőt. Ez azért elmond valamit a szándékokról.

Legalábbis sejtet.

A szándék mintha annak az állapotnak a fenntartása lenne, amit ők maguk neveztek politikai cirkusznak.

Hónapokkal ezelőtt még azt mondták, hogy nekik erre semmi szükségük, és az egyetemet vádolták azzal, hogy érdekelt a hisztérikus légkör fenntartásában. Ehhez képest most, hogy vége lehetne ennek a mindenki számára káros történetnek, úgy tűnik, mintha nem lenne ellenükre ez a cirkusz, és minél tovább életben akarják tartani.

Ez már a második CEU-val kapcsolatos nagyon gyors törvénymódosítás volt. Magát a lex CEU-t is egy hétnél kevesebb idő alatt fogadták el. Szóltak előre?

Nem, de nemcsak nekünk nem szóltak. Az a benyomásom, hogy ezekről a hirtelen módosításokról még bizonyos kormánypárti körök sem tudnak. Néha az az érzésem, hogy még azok a politikusok is néhány perccel előtte tudják meg, akik felelősek az adott területért.

Felkel hétfő reggel, megnézi az újságot és kiderül belőle, hogy másnap hoznak egy törvénymódosítást a CEU-val kapcsolatban?

Kicsit még rosszabb is a helyzet, mert mi kaptunk információt közvetett módon az amerikai féltől a tárgyalásokról, és úgy tűnt, hogy a magyar delegáció jóhiszemű és konstruktív, igyekszik minél hamarabb végére járni ennek. Mi azt gondoltuk, hogy tudjuk, mi történik, és hogy a folyamatok pozitív irányba mutatnak. De amikor elérkeztünk volna a megoldásig, jött az ötlet, hogy mégsem.

Vannak ezek a tények, hogy két nap vagy egy hét alatt tárgyalnak le törvénymódosításokat, nem hajlandóak aláírni már letárgyalt megegyezéseket. Meddig fog úgy csinálni a CEU, mintha ez egy jogi kérdés lenne, ahol vannak elvárások, amiknek meg kell felelni?

Az egész kicsit arra emlékeztet, amikor a hadseregben az őrmester azt mondja a katonának, hogy akkor mehetsz eltávra, ha bukfencezel egyet, aztán az ember megalázkodik, bukfencezik, majd az őrmester azt mondja, hogy hátraszaltót akarok.

A politikai motiváció és politikai körítés az első pillanattól ott volt. De eddig volt szakmai keret is a történet körül. Azt állitották, hogy rosszhiszeműség a törvénymódositásban politikát látni, és hogy ők nem érdekeltek abban, hogy botrány legyen. Elismerték azt is, hogy az ügy árt a magyar felsőoktatás hirnevének. Azt igérték, hogyha mi végre a feltételek teljesitésére koncentrálunk, akkor ők nem fogják akadályozni az egyetem jogi státuszának rendezését. Ez a narratíva mostantól kezdve nem tartható. Eljött az igazság pillanata. Kiderült, hogy sajnos igazunk volt, ez a törvény nem jó, mert lehetőséget ad arra, hogy szakmai kérdésekben kampányszempontok alapján döntsenek politikusok.

Ezzel egy egész intézményt kiszolgáltatnak, több száz ember dolgozik itt, 1500 diákunk van, a legtöbbünknek családja van. Több mint tízezer ember sorsa a kérdés. Még ha mint politikai elemző próbálnám ezt a kampányérdekek felől nézni, akkor is azt mondanám, hogy ez felesleges kegyetlenség. Kampányérdeket lehet másképp is szolgálni, nem kell ebbe egy egyetemet és diákokat belevonni. Azt hiszem, hogy ha a kormány azt gondolja, hogy ez nem egy arcvesztés nélkül lezárható történet, akkor tényleg átlép egy olyan határt, ami nem elfogadható. Ez a kérdés arcvesztés nélkül lezárható lenne a kormány részéről. Elmondhatnák, hogy a CEU nem akart oktatási tevékenységet folytatni az Egyesült Államokban, de mi rákényszerítettük őket, az lett, amit mi akarunk, győztünk.

Nehéz elhinni azt, hogy egy Soros György arcával teliplakátolt országban egy olyan egyetem arcvesztés nélkül továbbműködjön, amit a kormány csak Soros-egyetem néven emleget. Magukat kergették bele a problémába?

Pontosan. Kitaláltak egy olyan retorikát, amiben ők maguk sem igazán hittek, és most ennek a foglyává váltak. Fogalmam sincs, hogy milyen érzelmei lennének Soros Györgynek egy esetleges megegyezéssel kapcsolatban. A megegyezés nekünk fontos, és mi egy önálló egyetem vagyunk. Az a gondolkodás, hogy itt Soroson ütnek azzal, hogy csuklóztatják az egyetemet, a primitív társadalmakra emlékeztet: ha te az ellenségem vagy, akkor az unokatestvéred is az ellenségem, ezért ráronthatok, hiába nem tett ellenem semmit.

Törzsi ellentéteket szít a kormány?

Abban az értelemben igen, hogy az ön által idézett gondolkodás nem abból indul ki, hogy mi egy független egyetem vagyunk. Van egy kuratóriumunk, amelyben nagyon komoly konzervatív személyiségek is vannak. Csak azért, mert Soros György az alapító, azt gondolni, hogy rajta lehet ütni a CEU nehéz helyzetbe hozásával, gyerekes gondolkodás.

Volt a Bard College mellett más jelentkező?

Volt, elég sok, azért döntöttünk a Bard College mellett, mert velük volt a legrégebbi együttműködés.

Nem az volt, hogy csak gyorsan kerestek egy egyetemet?

Nem, nem adtunk fel hirdetést, a Bard College-dzsal régi együttműködésünk van, ráadásul a Bard College vezetője benne van az CEU igazgatótanácsában. De egyébként ott van a Berkeley, vagy a Columbia vezetője is, bármelyikükkel létrehozhattunk volna megegyezést, és lehet, hogy lesz is ilyen a jövőben.

Az egy évvel meghosszabbított határidő azért fontos, mert ennél hamarabb lesznek a választások. Mi lesz azután, hogy már ennyire sem kell számolni választói retorziókkal? Nem aggódik, hogy 2019-ben egyszerűen vége lesz a műsornak?

De, aggódom. Azt gondolom, hogy az is nagyon durva szintlépés lenne. Most az egész világ számára egyértelmű, hogy politikai okokból csuklóztatnak egy egyetemet. Ezt mindenki felháborítónak tartja és nagyon rossz képet alakít ki a magyar kormányról. De ha kifejezetten bezárná a kormány az egyetemet, az más szint lenne.Nem hiszem, hogy jelenleg a kormány ebben a forgatókönyvben gondolkodna. Hacsak nem látják úgy, hogy teljesen új világ jön, amelyben a régi normák nem érvényesek, amelyben nekik nem fontos az Európai Néppártnak tagja maradni, amelyben Magyarországnak nem fontos az Európai Uniónak tagja maradni, amelyben Fehéroroszországgal, Oroszországgal és Törökországgal, hasonló elveket vallva, majd jól együtt lehet működni. Nem hiszem, hogy ez lenne a fejükben.

Valószínűleg köztes megoldásban gondolkodnak, de számunkra ez a folyamatos bizonytalanság komoly problémákat okoz. A gyakorlatban is tiltakoznunk kell ellene, de a jogbiztonság, a jogállamiság olyan elvek, amik mellett magyar értelmiségiként is ki kell állni.

Két hét múlva döntene az Európai Bíróság arról, hogy ez a törvénymódosítás sérti-e a gazdasági versenyt az Európai Unióban. Mit várnak ettől?

Rövid távon semmit. A bíróság hosszú időn keresztül elhúzhatja az ügyet, és nem sok példát láttunk, amelyben egy bírósági döntés megváltoztatta volna a helyzetet. Gyakran arra játszanak a kormányok, hogy mire megszületik egy bírósági döntés, addigra már kész helyzet legyen. Túl nagy reményeket nem fűzök hozzá.

Az kicsit megdöbbent, hogy a magyar Alkotmánybíróság ennyire csendben van. Eddig azt gondoltam, hogy talán azért, mert arra számítanak, hogy ez az ügy magától megoldódik, és akkor nem kell konfrontálódniuk, de már úgy tűnik, hogy ez a helyzet marad. Mi amellett érveltünk, hogy a feltételek tisztázatlansága az egyik fő probléma. Azt feltételezném, hogy erre a helyzetre az Alkotmánybíróságnak reagálnia kell.

Az látszik, hogy a Fidesz eleinte radikális döntéseit az emberek megszokják, már nem furcsa, hogy ha kimegyünk az utcára, mindenhonnan Soros György arca néz ránk. Mi fog történni 2019-ben? Továbbra is sorban állnak majd a Nobel-díjasok, hogy verjék az asztalt, vagy szépen rezignáltan mindenki tudomásul veszi majd, hogy ezt az egyetemet bezárta a kormány?

Nem hiszem, hogy az utóbbi lenne. Hozzánk folyamatosan érkeztek kérdések – például Nobel-díjasoktól is –, hogy mit tegyenek. Mi eddig azt mondtuk, hogy semmit, mert haladnak a tárgyalások, nemsokára megoldódik az ügy.

Mi eddig csitítottunk mindenkit.

Olyan is volt, hogy Nobel-díjasok jöttek Magyarországra egy kormánnyal kapcsolatos eseményre, és kérdezték tőlünk, hogy elmenjenek-e. Mi biztattuk őket, hogy nyugodtan menjenek el, hiszen nem akarunk politikai hisztériát, és nagyon úgy tűnik, hogy lesz megállapodás. Ha most viszont újra a politikai futballabda szerepébe kerülünk, lehet, hogy a korábban tapasztalható felháborodás felerősödik majd.

Akkor van még a CEU kezében is eszköz?

Nagyon erős potenciál van az egyetemek szövetségeiben is. Az egyetemek egyre szorosabban együttműködnek Európában és a világban. Minket most például meghívtak egy Europeum nevű egyetemi szövetségbe, amely a világ legrégebbi egyetemeit tömöríti, mint az oxfordi, a Sorbonne vagy a bolognai. Közép-Európából a Jagelló és a prágai Károly Egyetem van benne. Ennek nagyon magas a tagdíja, de nekünk erre az egy évre még azt sem kell kifizetnünk, mert azt gondolták Oxfordban, hogy valamilyen módon ki kell nyilvánítaniuk a szolidaritásukat. Ők is kérdezik tőlünk, hogy mi többet tegyenek, de eddig azt mondtuk, hogy semmit, hiszen úgy néz ki, hogy értelmes kompromisszum fog születni.