Bár egy egészséges ember számára ez fel sem tűnik, a legtöbb tb által támogatott egészségügyi intézményben nem lehet állítani a nőgyógyászati vizsgálóágyat, vagyis a kerekesszékesek sokszor kiszorulnak az ingyenes ellátórendszerből. Érdekes módon a fizetős magánrendelőkben ez nem probléma
– panaszolja Tábiné Hidvégi Csilla, aki egy genetikai fejlődési rendellenesség következtében ötéves kora óta kerekesszékkel tud csak közlekedni.
A kétgyermekes anya hozzátette, nagyon sok kórházban a mai napig nem tudja használni a mosdót, vagy éppen használhatatlan a lift. De ami még rosszabb, az akadálymentesség hiánya miatt a mozgáskorlátozott nők sok esetben nem tudnak részt venni a kötelező emlő- és méhnyakrák-szűréseken, vagy képtelenek megközelíteni a tüdőszűrő és egyéb radiológiai gépeket, kolonoszkópiás vizsgáló helyiségeket. Természetesen vannak jó példák, de 2017-ben ez még mindig az illető szerencséjén múlik.
A közintézményekben sem jobb a helyzet, egyes iskolák akadálymentesek, mások nem. Így általában az adott osztályfőnök jóindulatától függ, hogy Csilla részt tud-e venni a gyerekei szülői értekezletén.
Renner Erzsébet sokízületi gyulladásban szenved, ami 50 évvel ezelőtt egy izomláznak tűnő tünettel kezdődött, de a betegség helyes diagnózisát csak évekkel később állították fel. Sokáig mankóval járt, de immár 26 éve elektromos kerekesszékkel tud csak közlekedni. Erzsébet évek óta a budapesti Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központ állandó lakója, ahol eleinte öten, hatan éltek egy szobában. Ma már az állandó lakók egyedül vannak, de a szobában nincs víz, így a mindennapi higiénia elvégzése elég nagy kompromisszumkészséget igényel.
A magánszféra kialakítása valamivel könnyebb, nem jelent gondot egy könyv elolvasása, de a fürdőszoba és a mosdó közös, ami nagyon sok kellemetlenséggel jár, hiszen nem akkor mosom meg a fogamat vagy megyek ki a WC-re, amikor szükségem van rá. Ki kell várni a soromat.
Tábiné Hidvégi Csilla és Renner Erzsébet is tagja volt a MEOSZ azon munkacsoportjának, akik elkészítették az Önrendelkező életet élni – Kritikai észrevételek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről című tanulmányt. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége azt vizsgálta meg, hogy Magyarország mennyit tudott megvalósítani a tíz éve ratifikált a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ egyezményből. A munkacsoport több területet is vizsgált, többek között:
- a közlekedést
- az egészségügyet
- a rehabilitációt
- az oktatást
- a foglalkoztatást
- és a lakhatást
A tanulmány csütörtöki ismertetőjéből kiderült, hogy bár az elmúlt évtizedekben sok területen történt előrelépés, ezek nagyrészt kimerültek a jogszabályokban. Az oktatás például a törvényi szabályozással ellentétben továbbra sem integrált, így a mozgássérült gyerekek többsége ma is kénytelen szegregált iskolákban tanulni. A közlekedést tekintve pedig kifejezetten hátrányos helyzetben vannak a kisebb településeken élők, ahol sok esetben teljesen hiányzik az akadálymentes tömegközlekedés. A helyzet a nagyvárosokban sem mondható ideálisnak, hiába jelentek meg az alacsonypadlós buszok, sok mozgáskorlátozottat ér negatív diszkrimináció. Ungvári Györgyi, a munkacsoport egyik tagja elmondta, vele előfordult, hogy egy budapesti buszsofőr nem volt hajlandó felengedni a járműre a Keleti pályaudvarnál.
Én nem hagytam magam, és belekapaszkodtam a busz elejébe, és közöltem, hogy addig nem engedem el, amíg nem ér ide a rendőrség. Erre a sofőr rükvercbe kapcsolt, és kitolatott a megállóból. Ha nem vagyok elég figyelmes, leránt a járdáról.
Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke kifejtette, az átfogó tanulmány elkészítése csak a kezdet, hiszen jelenleg is folyamatos, illetve továbbra is zajlanak az egyeztetések az illetékes szereplőkkel, például a rehabilitáció, a gyógyászati segédeszköz-ellátás területén és a közösségi közlekedés területén. Elmondása szerint a szövetség „nagyon tudatos és következetes szakmai munkát kezdett a különféle területeken lévő problémák megoldására”.
Egyes témákban, például a betegszállítás problémáinak megoldásában vannak előrelépések, ám a 3-as metró ügyében pont ugyanott tartanak, ahol hónapokkal ezelőtt – válaszolta kérdésünkre Kovács Ágnes. Bár Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter folyamatosan a főpolgármesterre hivatkozik, Tarlós István válaszra sem méltatja a MEOSZ-t.
Az elmúlt időszakban többször felhívtuk rá a döntéshozók figyelmét, hogy hatályos jogszabályok írják elő a magyar állam, így a főváros számára is, hogy minden beruházását akadálymentesen kell megvalósítania. Ez az érdekvédelmi munka jelen pillanatig semmilyen változást nem hozott. A kapott tájékoztatás alapján az vélelmezhető, hogy nem készültek részletes tervek a teljes vonal akadálymentesítéséről, így csak megbecsülni tudják, hogy talán megközelítőleg 15-20 milliárd forintra lenne még szükség.
Az érintettek véleménye a 3-as metróról:
A tanulmány bemutatóján rész vett Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos is. Szekeres Pál külön interjúra nem kapott engedélyt, de elmondta, „nagyon szeretnék integrálni a kormányzati munkába az elkészült tanulmányt, magasabb szintre emelnék a közös munkát a MEOSZ-szal”, és ígéretet tett arra, hogy „felülvizsgálják mindazon jogszabályokat, amik kevésbé korszerűek”.
(Kiemelt kép: 24.hu / Bielik István)
