A honlapjukon közleményben büszkélkedtek a külföldről érkező támogatásokkal. Mégis miért?
Egyáltalán nem olyan kézenfekvő, hogy a Magyarországon kívüli nagyvállalatok vagy magánszemélyek is támogatásra érdemesnek találnak egy hazai ügyet. Emellett végignéztük a listát a Civil Információs Portálon, aminek láttán még inkább megerősödött bennünk ez az érzés.
Mi köze az eredményességnek és a profizmusnak a külföldi támogatásokhoz?
Ahhoz, hogy legyen esélyed megkapni nagy összegű támogatásokat külföldről, nagyon átláthatóan kell működnöd. A listán szereplő szervezetek felismerték a transzparencia elengedhetetlenségét, ennek köszönhetően külföldről is elismerik a munkájukat.
Az első pillanattól kezdve vannak külföldi mecénásaik?
A Bátor Tábor tizenhat éve úgy indult, hogy néhány gyerekonkológus és pszichológus elment önkénteskedni Írországba, ahol működik egy nagyon hasonló tábor, majd amikor hazajöttek, úgy döntöttek, ilyet itthon is csinálni kell. Tehát eleve nemzetközi gyökerű a kezdeményezés, amit tovább mélyítettünk azzal, hogy csatlakoztunk egy nemzetközi hálózathoz (SeriousFun Children’s Network), aminek az első táborát egyébként Paul Newman színész alapította 1988-ban az amerikai Connecticutban. Emellett 2008 óta régiós központként működünk, azóta fogadunk gyerekeket Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából. Értelemszerű, hogy pénzt gyűjtünk ezekből az országokból is, hiszen innen jönnek a gyerekek.
Vagyis nem új dolog, hogy a határokon kívülről is kapnak felajánlásokat.
Nem, de őszintén szólva sosem gondoltuk volna, hogy ez fontos. A kezdetektől voltak magánszemélyek és cégek Magyarországon és külföldön, akik azt gondolták, hogy ez egy jó ügy, érdemes melléállni. A kötelező beszámolókon és jelentéseken túl mégsem készítettünk listát egyik oldalról sem. Egyszerűen csak örültünk, hogy több forrásból támogatnak minket, hiszen ez egy összefogás eredménye.
Mégis mennyi az annyi?
Az éves büdzsénk átlagosan 550-600 milliós. A nemzetközi turnusainkhoz körülbelül 100 millió forint támogatást kapunk külföldről és további 100-120 millió forint érkezik külföldről a hazai turnusaink támogatására. A nemzetközi turnusaink nem is működnének e források nélkül, de nem is lenne feltétlen életszerű hazai támogatásból nemzetközi turnusokat működtetni. Emellett a külföldről érkező pénzadományok egy jelentős része a fennmaradásunkhoz is kell. Új felszerelésre ugyanis viszonylag könnyebb pénzt szerezni, de az egészségügyi dolgozók bérére már nem olyan egyszerű.
Látnak rá reális esélyt, hogy a civiltörvény miatt elessenek komoly összegektől?
Ez a legfontosabb kérdés ebben az egészben, viszont nem tudjuk rá a választ. Azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy egyelőre a törvény hatására nem ért minket negatív megkülönböztetés, senki sem telefonált, hogy nem akar jövőre pénzt adni a táborokra. De a külföldi források nélkül nem tudnánk ilyen méretekben fejlődni, ennyi gyerekkel és családdal foglalkozni. Mi egyet tehetünk, igyekszünk büszkeséglistának felfogni a külföldről támogatott szervezetek névsorát. Tudjuk, hogy van ennek egy alternatív kommunikációja, de ebbe mi nem állunk bele..
„A magyar emberek átlátnak a szitán: világos számukra, hogy a külföldről pénzelt szervezetek jelentős része titokban az illegális bevándorlást szervezi, támogatja és finanszírozza” – a miniszterelnököt idéztem. Nekem inkább úgy tűnik, hogy az önök kommunikációja az alternatív verzió.
Jelenleg, hogyha felmegy a Civil Információs Portálra, akkor ott annyit olvashat, hogy „külföldről támogatott szervezetek”. Nincs mellette értékítélet, csupán ez a három szó. Vagyis hogy a lista szereplői ezt büszkeséglistának fogják fel vagy szégyenlistának, az egyelőre nyitott kérdés. Hogy végül melyik szcenárió lesz a nyertes a közgondolkodásban, az nagyban függ tőlünk is.
A nyúl visszalő?
Vélekedésünk szerint a legjobb kommunikációs stratégia most az, hogy szembe megyünk az árral, és nem azt sugalmazzuk tovább, hogy ez egy szégyenlista. Helyette azt mondjuk, hogy nézzétek, itt van 38 szervezet, amelyeket méltónak találtak a külföldi támogatásokra. A táborainkban is azt tanítjuk a gyerekeknek: gondolkodj pozitívan! Igyekszünk ezt átvinni a szervezeti kultúránkba is, de naivák azért nem vagyunk.
Csak idealisták.
Magányos farkasként veszik fel a kesztyűt? Mert közben 23 másik szervezet összefogott, és Alkotmánybírósághoz fordult.
Szerencsére sok civil szervezet hasonlóan gondolkodik, felismerték, hogy nincsen semmi szégyellnivaló abban, hogy külföldről is támogatják őket, és felvállalják ennek a proaktív kommunikációját. Van több együttműködési kezdeményezés, mi is azt gondoljuk, hogy érdemes lenne adott esetben összefogni, ugyanakkor számunkra nem volt kérdés, hogy regisztrálunk, a jogszerűség ugyanis a transzparencia alapfeltétele.
Emlékszik az első gondolatára, amikor tavasszal hallott a civiltörvény ötletéről?
Az első az volt, hogy teljesen értelmetlen. Ugyanakkor ha mindez bármilyen módon biztosítja a transzparenciát, ám legyen, riportolok még egyet, nem bánom. Ha viszont ez a működésünkre nézve negatív lesz, akkor nagyon kár, hogy megszületett. Persze az első döbbenetet követően felmerült bennünk egy csomó kérdés, dilemma, hogy a támogatókra nézve mit fog ez jelenteni. Nem akarjuk megsérteni a támogatókat, nem jó, hogy nem tudunk nekik mit mondani arra vonatkozóan, hogy mi lesz ezután, mit kezdenek a listával és így tovább. Nem tagadom politikai vélemények is megfogalmazódtak, de ezek magánvélemények. Mi mint Bátor Tábor nem tudjuk, hogy mi van emögött, csak reméljük a legjobbakat.
Hány beteg gyerek és család mentális egészsége múlik az alapítvány létezésén?
Szóval elég nagy utat jártunk be. 2015 óta vannak kórházi programjaink is, vagyis igyekszünk azokhoz a beteg gyerekekhez is eljutni, akik nem tudnak elmozdulni a kórtermekből. Emellett vannak családi és testvér táboraink, illetve az úgynevezett Lélekmadár Tábor, ami olyan családoknak nyújt segítséget, akik súlyos betegség következtében veszítették el gyermeküket.
Kikapcsolódni nagyon jó dolog, de egy tartósan beteg gyerek életéhez mit tud hozzátenni egy hét felhőtlen táborozás, ha utána minden megy tovább a szokásos kerékvágásban?
Nagyon fontos megérteni, hogy mi nem egy klasszikus nyári tábor vagyunk. Élménytáborokat szervezünk, amik a mentális segítségnyújtásra koncentrálnak. A gyerekek ingyen jöhetnek hozzánk, egy gyerek maximum háromszor, alkalmanként 4-6 napra. Kiemelt célunk az énkép javítása, a szociális kapcsolatok szélesítése és végül a betegséghez fűződő viszony javítása. Mindhárom nagyon fontos. A táborban folyó terápiás rekreáció hosszú távú hatásait egyébként a Yale Egyetem kutatása is bizonyítja. Egy daganatos betegséggel kezelt gyermek sokszor hónapokig kiszakad a közösségéből, egy-egy diabéteszes kisgyerekkel pedig például még mindig megesik, hogy a tanárai nem vállalják a táboroztatását, mert tartanak a betegséggel járó felelősségtől.
Volt nálunk egy onkológiai beteg kisfiú, aki a betegség következtében elvesztette a bal kezét. Nagyon szeretett volna íjászkodni, ezért az egyik önkéntes tervezett neki egy lábbal működtethető szerkezetet. A kisfiú azóta otthon is íjászkodik, és egészen profi módon űzi az új hobbiját.
