Mivel múlt héten nem volt egyetlen telitalálatos szelvény sem a hatoslottón, ezért ezen a héten már jócskán meghaladja a főnyeremény az 1 milliárd forintot.
Lottózunk nagy erőkkel
Az Eurojackpot főnyereményét februárban először nyerte meg magyar játékos. 6 milliárd forinttal lett gazdagabb, ez pedig nyilvánvalóan beindította azok fantáziáját is, akik bőven megelégednének a hazai hatos lottó telitalálatáért járó összeggel, azonban eladdig nem voltak rendszeres költekezők a lottózó-dohánybolt komplexumokban.
Egy 2015-ös adat szerint egy év alatt 350 milliárd forint bevételt termeltünk a Szerencsejáték Zrt. számára, ez az összeg pedig egyre csak nő azóta is. Lottózunk, mert nem hisszük el, hogy nincs esélyünk nyerni. Mert tényleg van. Csak nagyon kevés. Ugyanakkor annál több fogékonysággal bírunk a különféle szenvedélyek kapcsán, miért pont a játékszenvedély képezne kivételt. A hatos lottó nyerőszámait sok százezer háztartásban úgy várják hétről hétre, mint a Messiást. Így jön ki az a 350 milliárd körüli éves állami bevétel.
Hatoslottó nyerőszámai, mint alternatív válaszok a legfontosabb létkérdésekre
Miért lottózunk? Szeretjük az izgalmat, a sorsoláskor a gyomrunkat környékező, édeskés bizsergést, míg felhangosítjuk a tévét és ráordítunk a gyerekre, hogy kuss? Igen. Nagyon szeretjük. De annál jobban oda vagyunk a gondolatért, hogy mit kezdünk majd azzal a rengeteg pénzzel. Utazunk. Elutazunk mindenhová: Amerikába, meg Indiába, meg Afrikába is. Eladjuk a békási lakást és házat veszünk valami nagyon menő helyen. Ja, és autót is vásárolunk, hatot.
Szóval szeretjük magunkat álomba ringatni, hogy milyen lesz milliomosként. Természetesen boldogabbak leszünk, a gyerek a legjobb helyeken fog tanulni, a munkahelyet otthagyjuk, a főnököt leütjük a nagyobbik fénymásoló fedelével, és elfoglaljuk az élet császárának járó trónust. “Hát, ezúttal megint nem lesz meg. Hármas. Az nem fizet. Vagy fizet? Nem. Akkor majd jövő héten.”
És így megy ez éveken, évtizedeken át, hétről hétre.
Ezzel a 350 milliárddal az a legnagyobb baj, hogy kétségbeesetten várjuk a megváltást, a jelenvalólét pedig nem több, mint egy rossz vicc, amin senki sem röhög, mert a bőrünk a tét, amit nap mint nap hordunk a vásárra, bízva benne, hogy végre egyszer majd jó lesz minden, megjavul a világ, megjavulunk mi magunk is. Ehhez pedig nem kell más, mint 1 milliárd 45 millió forint, vagy egy hasonló összeg. Persze vannak, akik sejtik, hogy a pénz önmagában nem lesz elég a boldogsághoz, illetve egymilliárd forint annyira azért nem is sok (Mészáros Lőrinc nagyjából 2 milliárd forintot keres egy hónap leforgása alatt és még így is csak az ötödik leggazdagabb magyar).
Akár hogy is, de létezik egy olyan adónem, amire nem kell kötelezni bennünket, mégis gyönyörűen és pontosan befizetjük, ráadásul megelégszünk annyival, hogy a dolgot a következő héten is megismételhetjük. Jó ez így nekünk. Ezt szeretjük.
