Nagy titkolózás után jelentette be Orbán Viktor szerda kora délután egy hirtelen összehívott sajtótájékoztatón, hogy a Seuso-kincsek további hét darabja is hazakerült. Ezzel immáron a gyűjtemény összes ma ismert eleme egy helyen van.
A Seuso-kincsek nyomában
A miniszterelnök a sajtótájékoztatón felbecsülhetetlen értékű leletegyüttesről beszélt a Szépművészeti Múzeum igazgatójával, Baán Lászlóval közösen, aki hozzátette, hogy a Seuso-kincsek említett hét darabján és a 2014 óta hazánkban lévő további darabokon kívül több elemét nem ismerjük, így tehát teljes a gyűjtemény.
Orbán Viktor hozzátette: “A családi ezüstnek Magyarországon a helye.”
2014-ben, miután hosszas huzavona után sikerült megegyezni a korábbi tulajdonossal, a Wilson család alapítványával, Magyarország közel 4,5 milliárd forintot fizetett az első hét ezüsttárgyért.
A Seuso-kincsek további hét darabjának megvételéről a leletek szintén brit birtoklójával, a Lord Northampton családi alapítvánnyal kellett tranzakcióba bocsátkozni, az összegről azonban nem árultak el részleteket. Azt azonban tudjuk, hogy mivel Magyarország sosem mondott le a Seuso-kincsek tulajdonjogáról, ezért ki kellett fizetnünk egy úgynevezett kompenzációs díj mellett a mindeddig a tárgyakon elvégzett kutatások, valamint az őrzés és a biztosítás felgyülemlett költségeit is.
Szakértők szerint az összeg egész biztosan nem lehet kevesebb, mint a 2014-ben a Wilson alapítványnak kifizetett 4,5 milliárd.
A műkincsekkel kapcsolatos jogi tárgyalások 2012 óta tartanak, ezek költségeire mindeddig 60 millió forintot fizetett ki az állam.
A Seuso-kincsek rejtélye
Polgárdiban egy helyi lakosról, bizonyos Sümegh Józsefről az a szóbeszéd járta, hogy talált valamit a föld alatt a település határában. Ismerősei úgy tudták, hogy gyönyörűen csillogó, nagyon réginek tűnő ezüst tárgyakról van szó, Sümegh azonban egész hatékonyan titkolózott. Ennek ellenére sikerült beazonosítani a leletet, amely azonban eltűnt, és csak bő tíz évvel később került elő egy New York-i aukción “Seuso-kincsek” néven. Sümegh József akkor már hosszú évek óta halott volt. Felakasztott holttestét 1980-ban találták meg egy kőszárhegyi pincében. Az esetet bár kétszer is vizsgálta a rendőrség, mindkét alkalommal öngyilkosságot állapítottak meg, majd lezárták a nyomozást.
A neves műkincsgyűjtő, Lord Northampton azzal bízta meg ügyvédjeit, hogy szerezzék meg számára a lelet további, fellelhető darabjait is, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen ahogyan azt Lelkes József is megerősítette (ő azt állítja magáról, hogy tagja volt annak a háromfős csapatnak, mely Sümegh vezetésével kiásta, majd darabonként, alacsony áron eladta az ezüstöt), a kincsek lelőhelye szinte felderíthetetlen. Northampton azonban sikerrel megvásárolt 14 műtárgyat, melyek mind a Seuso-kincs részei voltak egykoron, s azóta nem sikerült bebizonyítani további gyanús darabokról, hogy szintén a sorozathoz tartoznának.
Magyarország perelni kezdte a tulajdonjog ügyében Northamptont, aki azonban nyert, így hazánk csupán akkor juthatott hozzá a Seuso-kincsek ma ismert 14 darabjához, amikor azt brit tulajdonosa önszántából eladásra kínálta, tehát 2014-ben, illetve most, 2017-ben.
És ki volt az a Seuso?
Seuso, a vagyonos római polgár Kr.e. 12. környékén élhetett a mai Polgárdi területén, a Lacus Pelso, azaz a Balaton mentén, s az állítólag negyven darabos ezüstkészlet az ő tulajdonát képezte (a tálak és vázák némelyikén található felirat szerint legalábbis minden bizonnyal).
Az ezüstkészletet több mint 2000 évvel ezelőtt áshatta el ö maga, vagy valamelyik családtagja a föld alá, valószínűleg egy akkoriban nem ritka, barbár fosztogatási hullám idején.
A lelet huszadik századi megtalálásáról rengeteg legenda, bulvárhír és elmélet született, de valójában mind a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy ki és milyen körülmények között vitte el a kincseket Polgárdiból, ahogyan azt sem, hogy eredetileg hány darabból állt a Seuso-kincs.
