A Klubrádióban Gyurcsány Ferenc azt mondta, nagyon keveset beszélt bukásáról másoknak. A barátjának is tekintett feleségével leggyakrabban hazai és külföldi közügyekről beszélnek, nem tévéznek. A család esti programja főleg a beszélgetés, számára ez jelenti a kapaszkodót. Visszatérve személyiségére – üzenve Botkának – azt mondta, ő politikában is párbeszéd híve és még nem látott olyan kutatást, amely szerint annyira megosztó lenne, hogy az már akadálya lenne az együttműködésnek a szocialistákkal.
A volt miniszterelnök sosem kesergett azon, hogy egyesek kiábrándultak belőle. Ezt a saját irracionális, szenvedélyes hite mellett azzal magyarázott, hogy a kezdetektől úgy gondolta, a demokratikus politika nem egy happy enddel végződő hollywoodi történet.
Minden demokratikus politikus előbb-utóbb megbukik, ennek ez a rendje: elkopunk, megunnak, hibázunk, vagy jönnek nálunk többet ígérők.
A Demokratikus Koalíció elnöke nem hitte magát kiválasztottnak, de úgy gondolta, a politikában szinte mindent meg tud csinálni, mivel egészen rapid volt a felemelkedése. 2000-ben lett párttag (még MSZP – a szerk.) 2004-ben pedig kormányfő.
Gyurcsány azt elismerte, hogy már Medgyessy Péter lemondása előtt voltak miniszterelnöki ambíciói, de azt cáfolta, hogy köze lett volna a bukásához, szerinte elődje erősebbnek hitte magát a valóságosnál, tulajdonképpen a saját fejét kínálta fel tálcán.
A kormányfői szerepvállalásról általában úgy vélte, bármelyik sikeres ember nagyon könnyen abba a hibába eshet, hogy többnek hiszi magát, mint ami. Nem ez a politika sajátossága, hanem az, hogy pokolira a nyilvánosság előtt zajlik, így előbb megmutatkoznak a gyarlóságok. A jövőt illetően azt mondta, ha megkérdezik, mire vágyik, biztosan nem azt mondja, hogy újra kormányfő szeretne lenni. Ugyanakkor ez is benne van a pakliban.
Tegyük fel, hogy a DK kap egyszer 35 százalékot a választóktól, és még én vagyok a vezetője, akkor azt hiszem, hogy nem lehet elugrani a dolog elől, és nyilván nem is fogok. De azért ennek az esélye ma picike.
Arra inkább vágyna, ha az országban valami olyasmi történne, ami kicsit jobban hasonlít a burgenlandi vagy a toszkán életre. Az emberek normális lények lennének, a teraszokon egy jó fröccs mellett beszélgetnének, nem gyűlölnék egymást. Unalmasabb lenne a politika, de Gyurcsányt ez izgatná.
