Milyen körülmények közt találkozott először Tamerrel?
Mindketten 2015 szeptemberében érkeztünk Berlinbe. Ő akkor ért oda Szíriából, én ösztöndíjjal mentem ki egy évre. Közben kaptam egy munkát is, Mundruczó Kornél Jupiter Holdja című filmjéhez kellett szereplőt keresnem. Berlinben is zajlott a casting, és az volt a feladatom, hogy 18 év körüli korosztályból keressek menekült fiúkat.
Ez hogyan történik?
Akkor érkezett a legtöbb menekült Berlinbe és egész Európába. Rengeteg krízisközpont volt, elég nagy káosz. Végigjártunk menekülttáborokat, befogadóotthonokat, klubokat, nyelviskolákat. Tamerrel egy nyelviskolában találkoztunk. Kiemelkedően szimpatikus és intelligens volt.
Ő is jelentkezett a szerepre?
Igen, látta a felhívásunkat, és mivel maga is készített filmeket, érdekelte a dolog, főleg, amikor mondtam, hogy játékfilmről van szó. Végül technikai okokból nem menekült srác lett a főszereplő, de Tamerrel nem szakadt meg a kapcsolatunk.
Hogy kezdődött a közös munka?
Ez a fiú nagyon traumatizált volt akkoriban, hiszen egy hónappal korábban még nem is gondolta volna, hogy eljön Szíriából. Aztán az anyukája kérésére felpattant egy buszra, és nekiindult. Annak ellenére, hogy ilyen állapotban volt, amikor találkoztunk, gyakorlatilag azonnal megosztotta velem a tragédiáját. Öt percbe sűrítve elmondta a borzasztó történetet.
Ekkor jött rá, hogy közös filmet készít majd vele?
Gondolkodtam a dolgon, de közben meg nem akartam rácuppanni, mint egy hiéna, hogy „csináljunk filmet szegény tragikus sorsú menekültről”. Amúgy is foglalkoztam évek óta a témával, de az ő története volt, amelynél éreztem, hogy érdemes filmre vinni.
Milyen volt vele dolgozni?
Amikor találkoztunk, átküldte a linket a videóról, amin látható az öccse és az apja halála. Azonnal bedobott a mélyvízbe.
Videón az öccse és az apja halála?
Küldött egy YouTube-linket egy videóhoz, amin az öccse életének utolsó két perce van felvéve. Egy tizenhárom-tizennégy éves gyerek vérbe fagyva, percekig haldoklik. Sok kemény dolgot láttam már életemben, de ilyen megrázó élményben nem volt korábban részem. Egy hétig nem tudtam másra gondolni. És akkor képzeljük el, mit érezhetett Tamer, amikor látta a felvételt.
Mit lehet tudni az öccse és az apja haláláról?
Damaszkuszban éltek akkor, mert Homszban lebombázták a házukat, és átköltöztek a fővárosba, hogy új életet kezdjenek. Tamer vásárolt egy új számítógépet, hogy tudjanak filmeket vágni az öccsével. Aznap történt a tragédia, amikor megvette a gépet, és már érezte, hogy van egy kis remény a jobb életre. Ramadán volt, az apja és az öccse elmentek kenyeret vásárolni. Szögesbomba ölte meg őket az utcán. Telefonon hívta fel valaki Tamert, hogy közölje, mi történt, és a fiú utána az interneten megtalálta a felvételt, amelyen látni, ahogy meghalnak a legközelebbi hozzátartozói.
Hogy készült a közös film?
Két éven át, teljesen összevissza, nem csináltam még így filmet. Ő is ide-oda költözött Németországon belül, nekem is haza kellett közben jönnöm. Néhányszor kint találkoztunk, próbáltam neki programokat szervezni, hogy legyen olyan élménye is, ami nem a menekültközponthoz tartozik. Mielőtt végleg hazautaztam, csináltam vele egy hosszú interjút. Aztán szép lassan átküldözgette a kisfilmeket, ezekből állt össze az ötperces anyag.
Ő nem járt Magyarországon?
Csak akkor, amikor Szíriából megérkezett a hatalmas tömeggel. Másfél napot lehetett itt, de sok mindenre nem emlékszik, leginkább aludt, amíg kvázi rabokként átszállították őket Ausztriába. Gondoljon bele, öt-hat évnyi traumatikus élménnyel maga mögött, 17 évesen, teljesen egyedül elindul egy több ezer kilométeres útra, csapódva a tömegben – mi ezt el sem tudjuk képzelni, milyen lehet.
Eléggé változó minőségű felvételekből állt össze a kisfilm – milyen eszközzel rögzítette az életét?
Amit itt lát, az legalább tíz évnyi anyag maradéka. Az öccsével volt egy kamerájuk, számítógéppel vágtak, amatőr technikával dolgoztak, ráadásul naponta csak 2-3 óra állt a rendelkezésükre, hiszen ennyi ideig volt áram. De ezeknek a felvételeknek a nagy része még Homszban megsemmisült. A régi mobiltelefonján is voltak felvételek, de az a hátizsákjával együtt elmerült a tengerben. A maradékot hozta el magával – kamerán, mobilon, ahol épp voltak a fájlok.
Mit tud róla, mit csinál most?
Észak-Németországban él, albérletben lakik, érettségire készül, szeretné megkapni a menekültstátuszt. Élni próbál. Naponta beszél az anyukájával és a húgával az interneten. Ők egy kisvárosban élnek, ahol, úgy tűnik, biztonságban vannak.
