A populizmus egyik legnagyobb hatású elemzője, az Egyesült Államokban élő Cas Mudde a 168 Órának azt mondja, a szélsőjobboldal megerősödéséről tartott amerikai előadókörútján Donald Trump mellett (aki ellen már vizsgálat is indulhat – A szerk.) azért indított Orbán Viktor képével, mert érdekesnek tartja, hogy az Európai Unión belül épít illiberális demokráciát.
Ám egy olyan projekten belül hozott létre a nyugati értékrendnek ellentmondó rendszert, amelyet éppen azért alapítottak, hogy megakadályozza ilyen államok kiépítését. Ezért vált Orbán 2015-ben európai jelentőségű játékossá. Bár Magyarország illiberális átalakítását már korábban elkezdte, korábban nem próbálta befolyásolni az egész unió haladásának irányát. Elég volt neki, hogy hagyják békén, senki se avatkozzon bele, ő merre tereli Magyarországot. Ekkor azonban támadást intézett Angela Merkel döntései ellen, és amit meghirdetett, az valójában nyílt kihívás az egész európai projekttel szemben.
A professzor azért sorolja a radikális jobboldal politikusai közé sorolja Orbánt, mert szerinte
nativista, azaz hajlik a xenofóbiára, autoriter és populista. (…) Ideológiai szempontból Orbán nagyjából ugyanazt képviseli, mint Marine Le Pen vagy az Osztrák Szabadságpárt. Ám az államapparátus, amit felállított, nemcsak jobboldali és nemcsak populista, de egyben kleptokrata is.
Az Európai Néppárt ezt azért tűri, mert a Fidesz az esetek 98 százalékában az instrukciói alapján szavaz. Orbánnak kell az európai kapcsolat, mert ez védelmet jelent számára, és azt is tudja, az unió jogszabályokról, határozatokról, szavakról szól, nem valódi tettekről. Ha a megfelelő helyen a megfelelő dolgokat mondja, kibújhat a kritika szorításából.
Eddig jól járta a pávatáncot, de azt hiszem, eljutott a pontig, amikor már nem folytathatja úgy, mint eddig. A Fidesznek ma sokkal nagyobb a néppárti ellenzéke, mint bármikor korábban.
Atom helyett dinamit
Cas Mudde szerint minél tovább tűri az EU Orbán rezsimjét, annál jobban gyengíti saját magát, mert kockáztatja, hogy elmosódnak a határok a demokrácia és Orbán illiberális rendszere között és Brüsszelnek előbb-utóbb nem lesz morális alapja bírálnia Erdogant, ha nem lép fel Orbán rendszere ellen, amely valójában saját népére a legveszélyesebb.
Magukra, magyarokra Orbán alighanem még veszélyesebb, mint eddig bármikor. Ha jövőre is nyer, akkor nem tudom, marad-e itt a belátható jövőben győzelmi esélye bármilyen ellenzéknek, hiszen a magyar demokráciát évről évre újabb nagy veszteségek érik.
Uniós szinten sem szűnt meg még ugyan a magyar kormányfő romboló hatása, de a professzor arra számít, hogy nő majd a nyomás, alapvetően változtassa meg politikáját. Szerinte a hetedik cikkely szerinti – jogi atombombaként emlegetett – eljárást nem viszik végig, de
azért némi dinamit abban is van, hogy a néppárti képviselők többsége már nem állt ki Orbán mellett. Igaz, Orbán megnézte a listát, és konstatálta: a németek még mindig támogatják, tehát nincs nagy baj.
Orbán tévedései
Szerinte téved a magyar kormányfő, mert a német kancellár a választásokig nem kockáztatja ugyan kapcsolatát a bajor testvérpárttal (CSU), de utána várhatóan azzal a francia elnökkel veszi át az unió irányítását, akinek lesújtó a véleménye Orbánról, és aki iránt már Merkel türelme is rég elfogyott, és nem jött be az sem, hogy azt hitte, Trump is utálja Sorost, ő is utálja, felvonulhat tehát a CEU és a civilek ellen.
Csakhogy Trumpot semmi sem érdekli, ami kívül van Amerikán, pontosabban semmi sem érdekli, ami személyesen őt közvetlenül nem érinti. Orbán tévedett az Egyesült Államok várható reakciójának értelmezésében.
Amerika tekintélyének megkérdőjelezését Washington nem tűrheti, a CEU ügyében ezért teljes az egyetértés, és a professzor szerint az egység miatt Orbán végül engedni is fog. Donald Trump nem jelent ugyanis semmiféle hátszelet, már inkább kifizetődőbb elhatárolódni az amerikai elnöktől.
Valójában éppen a korábbi várakozások ellenkezője látszik megvalósulni: a Brexit és Trump győzelme a jelek szerint arra kényszeríti az európai nyilvánosságot, hogy gondolja újra az unióval, a hagyományos pártokkal, a szakértőkkel kapcsolatos élesen kritikus közvélekedést.
Az emberek nem irigylik sem briteket, sem az amerikaikat.
Megnézik, elolvassák a Trumpról szóló híreket, és úgy találják, hogy dilis dolgokat művel. Azt mondják: nem kellene magunkra húzni még egyet ebből a fajtából.
Az EU centrumának ugyanakkor szerinte éppen a Brexit és Trump miatt most jobb esélye van saját programja megvalósítására, mint az elmúlt tíz évben bármikor.
