Mostanában mindenki a Suhanj!-ról ismeri, de idáig hosszú út vezetett. Testközelből végignézte egy liberális párt tündöklését és bukását. A csúcs közelében lépett be az SZDSZ-be, aztán látta a széthullást. Érez felelősséget abban, hogy így járt a párt?

Korlátozottan. A másodvonal első soráig jutottam. Persze ott ültem az asztalnál: 8 évig voltam tagja a pártvezetésnek, ahová 25 évesen kerültem be, volt két ciklusom az Országgyűlésben, 2010-ben frakcióvezető-helyettesként fejeztem be. De a politikában a formális és az informális döntéshozatal körei el tudnak válni egymástól és nem tartoztam a legszűkebb döntéshozói körbe.

Szóval nem felelős?

Megvan a magam felelőssége. Kötöttem rossz kompromisszumokat. Néha hallgattam, amikor szólni kellett volna. Volt, hogy rosszkor és rosszul, vagy épp nem elég hangosan szólaltam meg. 41 évesen sok dolgot másképp mondanék és csinálnék, miközben nem tudok olyan nagy ügyet mondani, amiről ma mást gondolok, mint akkor. A legnagyobb felelősségem abban van, hogy sem tapasztalatom, sem felkészültségem nem volt elég ahhoz, hogy érdemi erővel mutassam meg, mit kellene máshogy csinálni, nem álltam készen arra, hogy komolyan labdába rúgjak. Így a könnyebb utat választottam: a valódi felelősség elvállalása nélküli kidumálást, ami olykor öncélú is volt kicsit, bár azért legtöbbször őszinte meggyőződés vezérelte.

Például mikor?

Például 2006 ősze után, amikor Gergényi rendőr-főkapitányt kitüntették és páran jeleztük, hogy ezzel nem tudunk azonosulni.

2006-ban az öszödi beszéddel az SZDSZ is beleszaladt egy akkora politikai pofonba, amekkorát addig nemigen láttunk idehaza.

Szeretünk csak a szégyenre emlékezni és a végjáték valóban katasztrófa volt, de azért halkan megjegyzem, hogy az SZDSZ nélkül 2002-ben nem sikerült volna leváltani a Fideszt, 2006-ban pedig megtartani a kormányzást.

Mi maradt az SZDSZ-ből? Orbán Viktor szerint szerencsére semmi.

A hiánya.

Ha sorba vesszük az elmúlt évek leginkább sérelmezett politikai döntéseit, ha a folyamat egészét nézzük, hogy merre tart az ország, annak a politikai programnak az inverzét látjuk megvalósulni, amit az SZDSZ, ha szarul is, de képviselt.

Az az értékrend viszonylag nagy számú magyar embernek sajátja most is. Ja, és megmaradt persze a Soros is.

Én azt látom, hogy az emberek azt sem tudják, kicsoda Soros György, de szitokszóként használják. Amikor a menekültekről népszavaztunk, elsöprő többségbe kerültek azok, akik elutasították őket, még ha érvénytelen is lett az egész, mert alig mentek el szavazni. És hát nagyon sokan azt sem tudják, mi az a CEU.

Épp ez a tavasz mutatta meg, hogy nem csak pár ezer embert zavar, hogy nem a nyugatos demokráciák irányába haladunk.

Budapesten.

Mindig ott kezdődik. De látszik, hogy az elégedetlenek halmazát nem lehet leírni azzal, hogy hárman pufognak egy újlipótvárosi kocsmában.

Ha 2006 őszén az SZDSZ karakánabb, ha elküldi Gyurcsányt, akkor van Orbán Viktornak kétharmada – jövőre tán harmadszor is?

Szakértői kormány, előrehozott választás – több körben felmerültek ezek, mindig volt ellenük is érv, mármint túl a nyilvánvalón, azon, hogy mindenki ragaszkodott a pozíciójához és félt attól, elsodorhatja egy ilyen helyzet. Magamról is beszélek: a koalícióból való kilépés egyik szószólója voltam, majd képviseltem azt a stratégiát, hogy úgymond kívülről támogatjuk a kisebbségi szocialista kormány. Pető Iván szép szavával élve ez volt a “csak a szégyen” politikája, mármint, hogy az volt a jussunk belőle. Lehetett volna persze ezt jól is csinálni, ahogy mondják, elsőre jó ötletnek tűnt. De nem csináltuk jól, addigra teljesen hiteltelen volt már az SZDSZ, annyiszor volt megalkuvó. Akárhogy is, a ciklus második felének agóniája biztosan rengeteget ártott. Utolsó politikai interjúmban, 2009 őszén arról beszéltem, hogy a magyar politika nem jobboldali részére elhúzódó, mély szervezeti és személyi válság vár. Most 2017 van és még nem látszik ezen válság végének az eleje sem igazán. Ez a nagyívű jóslatom egyébként ellenőrizhető, olvasható a Népszabadságban. Oh, wait!

Talán majd ha Mészáros Lőrinc engedi. De ha ennyire jó vátesz, miért nem ül ott Kálmán Olgánál és osztja az észt esténként?

2010-ben egy új életbe kezdtem, létrehoztam egy civil szervezetet, ami pártsemleges tevékenységet folytat. Másfelől ha egy volt politikus, akit a pártjával együtt kiszavaztak a parlamentből, elemez és posztolgat a Facebookon, az inkább fantomfájdalom. Beáraztam, hogy minket leküldtek a pályáról, és jó ideig nem kíváncsi ránk, rám senki.

Önre, önökre, vagy a liberalizmusra?

Főleg ránk.

Nem mondom, hogy nem érzem igazságtalannak néha, de ez volt a választók akarata. És megdolgozott érte az SZDSZ.

Úgy 22 lehettem, amikor az első küldöttgyűlésen, ahol felszólaltam, elég furán választottak pártvezetést. Előbb szavaztak róluk, és csak utána jöttek a felszólalások. Mondtam egy felháborodott beszédet. Később a férfi mosdóban Kuncze odadörmögött nekem, hogy “Te aztán jól megmondtad nekünk, belőled egyszer még lesz valaki ebben a pártban”. Voltam elég szemtelen, hogy azt válaszoljam, “ha még lesz akkor párt, Gábor.”

Bejött. Kuncze azóta néha újságírónak gondolja magát, néha Gyurcsánynak kampányol, Horn Gábor politikai elemzőként üzemel, Magyar Bálint könyveket ír a „szervezett felvilág”-ról, jelentsen ez bármit is, Mécs Imre meg minden tüntetésen az első sorban fényképez.

Senki jogát nem vitatnám el, hogy közéleti kérdésekben állást foglaljon. Én fiatalon kerültem be és 35 sem voltam, amikor kiestünk a Parlamentből. Bennem erősebb volt az a vágy akkor, hogy valami újba fogjak. Beláttam, hogy érdemi politikai cselekvésre nem nyílik számomra esély.

És mit jósol, mikor lesz vége az emlegetett 2010 óta tartó válságnak?

Ahhoz, hogy egy ütőképes kihívó emelkedjen ki, három dolognak egy kézben kell lennie, úgy mint a Csongor és Tündében az ördögfiaknál az ostor, a palást és a bocskor, amik csak együtt érnek valamit. Kell országos szervezeti kiépítettség, amivel jár valós társadalmi beágyazottság. Kell hozzá hitelesség, ami alatt értem, hogy elhisszük róla, hogy képes vezetni az országot és azt is, hogy még el tudjuk hinni neki, amit mond. És kell hozzá a személyes karizma is, nagyon. 2010 óta nem látunk olyan szereplőt és olyan pártot, ahol ez összeállt volna így, együtt.

Ön meg ugye szakított a politikával. Marad a civilkedés. A Suhanj! kap pénzt külföldről?

Sajnos még nem eleget.

7 és fél milliónál kevesebbet?

Igen. A 2010-ben 200.000 forinttal induló alapítvány az elmúlt három évben 18, 26, majd 62 millió forintból gazdálkodott, ami dinamikus növekedést jelez. De el tudnánk viselni több külföldi támogatást. Nem látok semmi problémát abban, ha civil szervezetek magyar közügyekre külföldről is képesek tőkét vonzani. Hálásnak kell lenni nekik, ha ezt meg tudják tenni.

Azért kérdezem csak, mert akkor nem kell rövidesen kiírni, hogy önök egy külföldről pénzelt szervezet. Igaz Gulyás Gergely szerint ez nem egy bélyeg. Apropó, észrevette, hogy Gulyás, aki most 35 éves, hasonló pályát fut, mint ön anno az SZDSZ-ben?

Nem tűnt fel ez a párhuzam. De akkor kívánok neki is egy sikeres civil karriert 2018-tól. A civil törvény tervezett módosítása gyalázat. 7,2 millió forintot egy jól működő civil szervezet könnyedén összegyűjthet külföldről és ez semmilyen idegen befolyást nem jelent.

Gulyás Gergely szerint csak a majdani arab és az orosz befolyás alatt álló „álcivileket” akarják kiszűrni.

Politikai tevékenységet nem folytató, nagynevű, elismert civil szervezetekre is rákerül majd  ez a bélyeg. Megvan ugye annak a kultúrtörténete, amikor a hatalom billogot tesz emberekre, szervezetekre.

Ezt nem szabad elfogadni, minden lehetséges eszközzel küzdeni kell ellene és ha mégis lesz ilyen törvény, akkor a polgári engedetlenségnek kell jönnie.

Nem szabad elkezdeni használni ezeket a billogokat, mert nem fognak itt megállni.

Megint előjött a vátesz…

Ha van egy kiépített rendszer, ahol a szervezeteknek önként kell mennie a vágóhídra és beregisztrálni, akkor onnantól már csak egy tollvonás, hogy ehhez a státuszhoz egyéb hátrányos szankciókat rendeljenek. Mondjuk azt, hogy külföldről finanszírozott szervezetek nem jogosultak az egy százalékos támogatásra. Csak a politikai fantázia szabhat határt annak, hogy milyen csapoktól lehet még elzárni mindazokat, akik úgymond külföldről finanszírozottak. Nem is hiszem, hogy egy ilyen diszkriminatív szabályozás alkotmányos lenne.

A Suhanjban vannak ilyen és olyan gondolkodású emberek. Elég sok hír volt abból, amikor ön védte meg Kovács Kokó Istvánt, aki azt találta mondani, hogy nem fideszes. Van olyan, hogy összeülnek ezekkel az emberekkel, hogy segítsenek már elmagyarázni Orbán Viktornak, mi a baj ezzel a civil törvénnyel?

Nem politizálunk, nem ez a dolgunk. A Suhanjnak van kapcsolati hálója, de kormányzati kapcsolatai minimálisak, udvariassági szinten értelmezhetők csak. Ahogy állami támogatást sem fogadunk el. De persze nem is annyira fenyeget minket a veszély, hogy kitömnek állami pénzzel. Viszont akadnak szép számmal jobboldali érzelmű emberek, akik támogatnak bennünket, mert az ügyet látják.

Könnyű most azt mondania egy egykori liberális politikusnak, hogy nem kell az állami forrás, hiszen úgyse kap. Kormányváltás után is tartaná magát ehhez?

Igen. Szerintem jót tesz egy ilyen szervezetnek, ha csak a magánszférával számol. Kreatívnak és hatékonynak kell lenni. A politikai kapcsolatokon keresztül érkező pénz ellustít.

Egyébként miért ez lett a profil? Vagyis, hogy mozgásukban, látásukban, vagy éppen szellemileg korlátozott embereknek segítenek sportolni? 

A futás régi hobbim. Láttam hasonló külföldi csapatokat. Szerettem volna a nulláról elkezdeni valamit, felépíteni valami újat, valami olyat, ami saját ötlet, aminek én találtam ki a nevét, a színét.

Mondjuk, a kék adta magát…

Ez egy másik kék! Nem az SZDSZ-es, de való igaz, szeretem a kéket.

Racionálisan végiggondolta, hogy hol a vákuum? Mibe érdemes belevágni?

Nem, volt személyes szál is, kerültem kapcsolatba sérült emberekkel korábban is.

A Suhanj! egyébként mekkora szervezet?

Körülbelül 25 ezer civil szervezet kaphat 1%-os felajánlást Magyarországon, mi tavaly bekerültünk az első 200 közé, 621 fő ajánlott fel nekünk összesen 3,5 millió forintot. Tavaly 300 önkéntes segítette a munkánkat. Augusztusban megnyitottuk a Suhanj Fitnesst, az első integratív, azaz akadálymentes, de épek számára is nyitott edzőtermet, ahova azóta közel 3000 alkalommal lépett be mozgás-, látássérült, vagy épp értelmileg akadályozott vendég. Egy tucatnyi embernek ad munkalehetőséget az alapítvány, köztük vannak megváltozott munkaképességűek is. A terem mellett folytatjuk korábbi programjainkat, például szervezünk úszóedzéseket látássérült fiatalok és végtaghiánnyal született gyerekek számára. A küldetésünk megosztani a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal. Idén májusban két fontos elismerésben részesült az alapítvány: a legrégebbi európai szociális innovációs díj, a SozialMarie egyik nyertese lett és elhoztuk a legnagyobb hazai szakmai elismerést, a Civil Díjat is, a legnagyobb hatású projekt kategóriában. Szóval mostanra fent vagyunk a térképen, de az eleje ez még mindig, nagy terveink vannak.

Bizonyos értelemben ez egy liberális toposz, hogy segíts sérült embereken.

Ilyen értelemben folytatom civilként, ami politikusként is foglalkoztatott. Ez egy emberi jogi ügy, hogy a fogyatékossággal élőknek is legyen sportolási lehetőségük. Csak nem egy megosztó emberi jogi kérdés, mint mondjuk a melegjogok, vagy a menekültek ügye.

És nem volt megosztó a vezető sem, mert nem is látták.

Az első években nem akartam ártani a dolognak és szerepelni sem volt nagy kedvem. A kötelező penitenciám évei viszont talán leteltek. Önkénteseink, suhancaink, partnereink nem a volt politikust látják bennem, hanem egy tervekkel teli alapítványi vezetőt.

Apropó, támogatók. Sikerült átmenteni politikai kapcsolatokat?

Trisával (Gusztos Péter felesége, Kovács Patrícia színésznő, itt olvashat vele is interjút – A szerk.) alapítottuk a Suhanjt, esküvői vendégeink voltak az első támogatók, akiket arra kértünk, ne ajándékot vegyenek, hanem segítsenek elindítani ezt az álmot. Az első nagyobb támogatóink spontán találtak meg bennünket, mert valaki a cégvezetők, vagy a kollégák között futó és látott minket versenyen. Egyetlen olyan vállalat sem volt hét év alatt, ahonnan azért kaptunk volna támogatást, mert valakivel ismertük egymást az előző munkámból.

Pártok keresik?

Nem. A Jobbik és az LMP kivételével minden ellenzéki pártban van olyan ember, akivel maradt valamilyen nexus, de ez leginkább csak annyit jelent, hogy ha találkozunk az utcán, beszélünk.

Momentumosokkal barátkozik?

A Momentumból egy valakit ismerek. Egyszer találkoztunk, 2014-ben, Bostonban, ahol én maratont futottam és a Suhanjhoz hasonló amerikai szervezetekkel építettem kapcsolatokat, ő meg ott tanult. Beszélgettünk. De nem varrtunk ürgebőrbe semmit.

Ez már elég is egy origos cikkhez.

Akkor hagyjuk ki. Egy volt szdsz-es még mindig olyan, mint Piszkos Fred, a kapitány, ha valakinek ártani akar, elég, ha azt mondja, hogy az a barátja és az illetőt eléggé megverik.

Fideszesekkel találkozik?

Ha árt nekik, szívesen elmondom, hogy igen, de csak futóversenyeken. Varga Mihály egy maratonon odajött a Suhanj sátorhoz és vett egy támogatói karszalagot. Pár éve kicsit egymás mellett futottunk Szíjjártó Péterrel. Balog Zoltán és a minisztériumi csapata futott velünk egyszer. Mindannyian azt mondták, nagyszerű dolgot csinál a Suhanj! És én egyetértettem velük.