A hajléktalanokról kialakult kép az emberek fejében leginkább a fedél nélkül élőket jelenti, sokkal kevésbé a lakásnélküliség ilyen-olyan formáját, derül ki a Kantar Hoffmann a piac és –véleménykutatásából.

A megkérdezettek 92 százaléka egyértelműen hajléktalannak tekinti az utcán élőket, megosztottabbak ugyanakkor az emberek annak megítélésében, hogy hajléktalanok-e azok, akik hajléktalanszállón kénytelenek lakni (62 százalék), vagy akik viskókban, kunyhóban élnek (61 százalék) vagy akár rokonoknál, barátoknál laknak, mivel nincs hol lakniuk (17 százalék).

Arról, hogy hajléktalanság, az emberek kétharmada kizárólag objektív vagy szánalommal teli szavakkal reagált, leggyakrabban a szegénységet és a lakásnélküliséget említették, azonban a lakosság 22 százaléka kifejezetten negatív, pejoratív jelzőket is társított a hajléktalansághoz (például alkoholizmus, bűz, erőszak). A faluban élők (15 százalék), valamint a 64 évnél idősebbek (14 százalék) kevésbé asszociáltak negatív dolgokra, mint az átlag, míg a fiatal felnőttek, a 25-34 év közöttiek (29 százalék), illetve a Közép-Magyarországi régióban élők (31 százalék) gyakrabban említettek ilyeneket.

Sokan

A magyar lakosság enyhén túlbecsüli a hajléktalan emberek létszámát, igaz, pontos adatokat az ezzel foglalkozó felmérések sem tudnak nyújtani. A magyar felnőtt lakosság 30 ezer főre becsüli az országban hajléktalanként élő emberek számát, miközben a kutatások és szakértői becslések ezt 10 ezer fő körülire teszik . A megyeszékhelyeken élők mondták a legmagasabb értéket (37 ezer fő), míg a faluban élők a legkevesebbet (27 ezer fő). Volt olyan válaszadó, aki csupán egyezerre tette a hajléktalan emberek számát, de volt olyan is, aki 100 ezer főt mondott.

A megkérdezettek mind a környékükön, mind az országban úgy érzékelik, hogy növekedett a hajléktalan emberek létszáma. Különbség azonban, hogy a saját lakóhelyük környezetében jóval kisebb mértékű növekedést érzékelnek, mint országosan, amely meglehetősen negatív gazdasági-politikai közérzetet tükröző eltérés. A városiak intenzívebb növekedést érzékelnek, mint a kisebb településeken élők, ami hajléktalanság inkább városi jelenségéből fakad.

Pénz – hiány

A hajléktalanná válás vélt okai között vezet az eladósodás (53 százalék), a káros szenvedély (51 százalék), az állás elvesztése (47 százalék), valamint a családi helyzet megváltozása (31 százalék). A válások, illetve egyéb családi traumák hatásait a lakosság jelentősen alulbecsüli, holott a szakértők szerint a hajléktalanná váláshoz vezető úton ez az egyik legjelentősebb tényező.

Enyhe hangsúlyeltolódások figyelhetők meg a válaszadó lakóhelye, valamint aközött, hogy mit tartanak a fő oknak: a megyeszékhelyeken élők több mint 60 százalék a mondta az eladósodást fő oknak, míg ez az arány a fővárosban csak 49 százalék. Az eladósodást nem csak a megkérdezett laikusok, hanem a hajléktalansággal foglalkozó szakemberek is a legnagyobb veszélyforrásnak tartják.

Akiknek személyes tapasztalata van a hajléktalanságról, azok jellemzőbb oknak tartják a mentális problémákat (20 százalék vs 14 százalék), valamint azt, hogy ezek az emberek ezt az életmódot választották (15 százalék vs 7 százalék). (A magyar lakosság 14 százalék nak közvetlen, személyes tapasztalata van a hajléktalanságról, tehát rokona, barátja vagy ismerőse került már ilyen helyzetbe, és ez a tapasztalat számos tekintetben meghatározza a hajléktalanságról alkotott képet.

A magyar társadalom egyharmadát személyesen is nyomasztja a kérdés, hiszen 29 százaléka kisebb-nagyobb mértékben, de el tudja képzelni, hogy maga is hajléktalanná válik, tehát nem zárja ki egyértelműen ezt a lehetőséget.

Igaz, csupán 3 százalék azoknak a száma, akik valószínűnek tartják ezt a lehetőséget. A hajléktalanná válástól való félelem fordítottan arányos az iskolai végzettséggel, minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál inkább fél ettől.

*

Az omnibusz adatfelvétele 2017. március 10-23 között zajlott, 1100 18 évesnél idősebb magyar állampolgár véletlen sétás személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a felnőtt lakosság településtípus, nem, életkor, régió és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára a teljes mintában a válaszok megoszlásától függően legfeljebb ±3.