Én még embert úgy menekülni nem láttam, mint a Határ úti metrómegálló árusait, amikor meglátták Tarlós Istvánt. Mintha a TEK követte volna a főpolgármestert, nem pedig izzadó operatőrök meg fotósok.
Tarlós István azért szállt le a Határ útnál, mert előtte a Kőér utcai garázsban éppen átadta az első új – vagyis inkább felújított – metrószerelvényt, amit az oroszoktól kaptunk (vissza). Az operatőrök és a fotósok pedig azért izzadtak, mert ez az első igazán kellemes tavaszi nap, az új kocsikon meg nincs légkondi. Az izzadó fotósok, operatőrök szerint ez neuralgikus pont, Tarlós István szerint azonban csak a negatívumokat keressük, ahelyett, hogy örülnénk. Meg eleve, miért kell ennyit fotózni őt. Előreszaladtunk.
Tehát: úgy lett, ahogy pénteken megjósoltuk, Tarlós István szerény ceremónia keretén belül, a metrókocsik felújításáért felelős Metrovagonmas elnökével a háta mögött felavatta és útjára engedte az első fehér hármasmetró-szerelvényt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy az új kocsik harminc évig biztosan elfutnak majd, mind a 222. A szerelvényeket most kezdik cserélni, 2018 végéig teljesen megújul a 3-as metró. Egyébként szerinte csak erre a vonalra kellett volna koncentrálni az elmúlt ciklusokban a “felesleges” 4-es metró helyett,
Az új hármasmetró-kocsikról pedig olyan vad találgatások jelentek meg a sajtóban, hogy azok már büntető-törvénykönyvi tényállásokat súrolnak.
A főpolgármester nyilván arra gondolt, hogy pontosan nem lehet tudni, felújított vagy új kocsikat szállítanak nekünk az oroszok 219 millió euróért (majdnem 70 milliárd forintért). A sejtetett tenderügyi és mérnöki trükközéseken túl mindez szemantikai-filozófiai vita csupán: az biztos, hogy maradt bennük ez-az a régi metróból, és hát ki dönti el, hogy mitől számít egy kocsi újnak és nem felújítottnak? Majd pont a mindenen akadékoskodó sajtó? Na ugye.
Maradjunk abban, hogy bár az új szerelvények kívülről tényleg hasonlítanak a régiekre (leszámítva persze fehér színüket), azaz hiába keressük az Alstom budapesti szemmel sci-fis áramvonalasságát, beszállva teljesen új az élmény. Letisztult formák, összefüggő neonfények, szexi, ívelt, kék kapaszkodórudak, ragadós műbőrszerű ülések helyett pedig a kilencvenes évek extasy- és kokainfűtötte menedzservilágát idéző dilis mintás kárpit, amelyet valahogy nem akar elengedni a magyar tömegközlekedés.
Klíma valóban nincs, de van helyette szellőzőrendszer; az első megálló után el is kezdtük érezni, ülve jobban érvényesül, plusz metróba ülni korábban is megkönnyebbülés volt a negyven fokban, úgyhogy ezzel nincs bajunk, szép munka, ügyes kompromisszum.
Nálam sokkal szakavatottabb blogger kollégánk, aki szintén ott volt, nagyon ciki megoldásokat fedezett fel, a teljesség kedvéért mindenképpen tessék elolvasni!
Tarlósról eddig is lehetett tudni, hogy finoman szólva nem médiaszereplés-függő, de ez eddig sosem ütközött ki annyira, mint most, az új metróban ülve. Először látványosan zavarba jött és feszengeni kezdett a kamerák félkörében, egészen emberi volt, olyanokat mondott, hogy
nem értem, minek ennyi kép rólam…
…meg hogy
most nem tudom, hogy milyen arcot vágjak, mert ha örülök, akkor az lesz, hogy mit örül már megint, ha meg szomorkodom, akkor megírják, hogy Tarlós István elszomorodott az új metrón.
Az új kocsik közben megbízhatóan, szó szerint zökkenőmentesen befutottak a Határ útra, Tarlós sietve el, az engedély nélküli árusok szintén.
Ma délutántól bárki szerencsés – vagy türelmes – kipróbálhatja az első pár új szerelvényt.
