Orbán Viktor alighanem legfontosabb mondata így hangzott a Nemzeti Múzeumnál: „A kormányzást nemzeti erők kezében kell tartani.”
A kormányfő szólt arról, hogy szerinte „baj van a birodalomban”, mármint nem a régi Habsburgban, hanem a mostaniban, az EU-ban, „Brüsszelnek és a nemzetközi nagytőkének nem számít Magyarország jövője, de nekünk számít”.
Ezért Brüsszelben „le kell dobni az álszentség maskaráit”, oda kell csapni az önző tőkének, ki kell zárni a migránsokat, „határainkat meg kell védenünk”, kiemelten figyelni kell „a külföldről finanszírozott civil szervezetekre”.
Az ország alapjai mindehhez rendben, hiszen, ahogy mondta:
a saját lábunkon állunk, a saját kenyerünket esszük, munkát adtunk százezreknek, a családokat megerősítettük, valódi nemzeti egységet teremtettünk, tettük mindezt az álszentek szövetségének tiltakozása ellenére.
A siker záloga, vélte Orbán, a forradalmi harcosság, mert „nincs olyan eredmény, ami megvédené önmagát, nekünk kell megvédeni magunkat, a végre valahára megteremtett egységet nekünk kell működtetni”, ettől „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”.
Voltunk, vagyunk, leszünk
Bizakodásra ad okot, hogy „akik a történelem során csatát nyertek ellenünk, a háborút elvesztették, legyen az török, tatár, Habsburg vagy szovjet”, s ebből az a tanulság, hogy „mi voltunk, vagyunk és leszünk.”
Orbán szerint „ma is itt vannak közöttünk a petőfik, a kossuthok, a széchenyik, akik nem rettennek meg, hogy megvívják az előttünk álló forradalmakat és szabadságharcokat, biztosítják a nemzet folytonosságát”.
Először: „Minden nemzet úgy ünnepel, ahogy jelleme hagyja”, mondta még beszéde elején, „van, aki fesztivált rendez”, de Orbán inkább „családi szelfit” készít most, ami szerencsére „győztes nemzetet mutat”.
Bolond lyuk
Másodszor: békét és egyetértést akar, s kérdezte, „mit kezdjünk azokkal, akiknek egyetlen örömük, hogy mások örömét elrontsák?”. Válaszolt is a költői kérdésre: „Mondhatnánk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, de nem mondjuk”, mert a „nemzetépítés horizontjára” tekint.
Eközben zúgott ellene az „Orbán takarodj!”, a „diktátor!”, harsant mellette a vastaps, odalent ment a lökdösődés, anyázás.
Ahogy Pető Péter kollégánk tudósított:
