A Tisza-parti város állatkertjében 2011 óta nevelnek összegömbölyödve leginkább egy páncélozott labdára vagy rücskös sárgadinnyére hasonlító emlősöket. A tatufélék egy ősi, dél-amerikai emlőscsoportba, a vendégízületesek közé tartoznak, így a hasonlóan különös megjelenésű, és a Szegedi Vadasparkban is látható sörényes hangyászok, valamint a kétujjú lajhárok rokonai.
A korábban Szegeden felcseperedett matakók más európai állatkertekbe kerültek. A gondozók úgy döntöttek, hogy a legutóbb, tavaly októberben született tatut hozzászoktatják az emberi jelenléthez, hogy ne gömbölyödjön össze védekezésképpen, amikor megfogják.
Az ifjú matakó kifejezetten bátor lett az emberek közelében, sőt örömmel fedez fel minden újdonságot. Sétái során a látogatók is találkozhatnak vele, sőt, akár meg is simogathatják páncélját.
A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Kifejezetten mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne. A tatukat védő bőrcsont-páncél az övezettségének köszönhetően kevésbé merev, mint a teknősöké. A háromöves tatuk tudnak a legzártabban összegömbölyödni veszély esetén, egy résnyi helyet sem hagyva a ragadozóknak, vagy éppen az állatorvosnak, aki megvizsgálná őket.
A matakó Dél-Amerika – Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay – száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. Bár még gyakorinak számítanak, az élőhelyvesztés és a vadászat következtében a létszámuk folyamatosan csökken a természetes élőhelyükön. Elsősorban rovarokkal, azon belül is hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, így Szegeden a hangyászok különleges takarmányán él. Főként kiváló szaglása vezérli a zsákmány felkutatásában
(MTI, kiemelt kép: Zoo Szeged)
