A politika feladata 75 éve és ma is a független, erős, keresztény, nemzeti Magyarország megteremtése – mondta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kállay-kormány megalakulásának 75. és Kállay Miklós halálának 50. évfordulója alkalmából Budapesten rendezett konferencián pénteken.
Lázár szerint 1920 és 1944 között egy csonka országból sikerült fejlődő, erős Magyarországot teremteni. Vajon sikerült-e ugyanez a magyar politikai elitnek egy másik hasonlóan hosszú időszakban, a rendszerváltás óta eltelt 27 esztendőben? – tette fel a kérdést. Lázár szerint irigylésre méltó azok bátorsága, akik könnyedén ítélik meg régi politikusokat, miközben
Kállay generációjának meghatározó élmény volt az első világháború, tapasztalták, micsoda pusztulás és káosz követhet egy elvesztett háborút. Kállay is az első világháború utáni rendszert megalapozó “szegedi gondolat” híveként küzdött a keresztény, nemzeti, magyar állam helyreállításáért és a bolsevizmus ellen.
Miután Lázár hosszasan felidézte Kállay második világháború előtti élettörténetét, szúrt, mondván a Nyugattól nem számíthatott segítségre Magyarország. Kállay kormányra kerüléséről a miniszter elmondta: akkor már a két legfontosabb feladat az ország erőforrásainak megőrzése és a zsidóság megmentése volt a németektől. Az 1944 márciusi német megszállásnak is épp ez volt az oka: az ország gazdasági kifosztása és a zsidóság elpusztítása. Lázár szerint
Kállay Miklós mindvégig a nemzet függetlenségének, az ország szuverenitásának megőrzéséért dolgozott. Nyugodt, tiszta lelkiismerettel emlékezhetünk rá.
A miniszter szerint egy magyar politikusnak mindig dilemmát okoz a Kelethez, illetve Nyugathoz fűződő viszony kérdése. Az 1940-es években nem is volt válasza a magyar politikai elitnek arra helyzetre, amikor a német és az orosz megszállást is el akarták kerülni, ugyanakkor a nyugati segítségnek semmi realitása nem volt – mondta.
A D-napnak akartak kedvezni
Boross Péter volt miniszterelnök a konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a két világháború közötti időszak politikusainak megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a két történelmi trauma, ami az egész korszakot alapvetően meghatározta: Trianon és a Tanácsköztársaság. A revízió, a békediktátum megváltoztatása mögött példátlan nemzeti egység állt, és ettől a politikai vezetés sem függetleníthette magát.
Sokáig nem lehetett tudni, miként osztotta fel egymás között a világot a Nyugat és a sztálini Szovjetunió. Kállay egy lehetetlen helyzetben vállalta fel a nemzetmentést – tette hozzá Boross.
Fülöp Mihály egyetemi tanár előadásában úgy fogalmazott, hogy amikor a nyugati nagyhatalmak Németország szövetségeseit kiugrásra biztatták a háborúból, meglehetősen cinikus stratégiai kalkulációt követtek. E szerint minden egyes ilyen ország német katonai megszállása csökkenti az 1944 júniusi normandiai partraszállás nyomán megnyíló második front ellen bevethető német hadosztályok számát. Olaszország megszállása azt is megmutatta, mit jelent Európa felosztása a győztes nagyhatalmak között, mi várhat a szovjet érdekszférába kerülő országokra. Moszkva már a világháború alatt jelezte, hogy a Szovjetunióban elkövetett bűnökért nemcsak a magyar kormánynak, hanem a népnek is bűnhődnie kell.
Ő volt Kállay
Kállay Miklós a két világháború között volt földművelésügyi államtitkár, miniszter. 1942-44 között miniszterelnökként próbálta az országot kivezetni a németek oldalán viselt háborúból, visszaszerezni a függetlenséget és semleges státuszt biztosítani. Az 1944. márciusi német megszállás után bujkált, az októberi nyilas hatalomátvétel után pedig a sopronkőhidai börtönben, majd Mauthausenben és Dachauban raboskodott. A világháború után Olaszországban, majd az Egyesült Államokban élt, 1967-ben bekövetkezett haláláig. Felesége 1945-ben Budapest ostromakor vesztette életét.
A Magyarország sorsfordító esztendői: Kállay Miklós miniszterelnökségének mérlege című konferenciát a VERITAS Történetkutató Intézet, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár szervezte. A rendezvényen részt vett a Kállay-család több tagja.
(MTI)
