Kongresszust tartott a hétvégén a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Az eseményen a korábbi miniszterelnök a megszokott retorikai kapáslövésekkel szórakoztatta a publikumot: beszélt a karácsonyfa nélküli karácsonyokról, leszögezte, hogy örül a Momentum Mozgalom megjelenésének, továbbá évi rendes fordulatát is végrehajtotta, amikor konzervatívként emlékezett meg magáról. A produkció legfontosabb tartalmi-politikai eleme azonban az volt, hogy kimondta: tudomásul vette, hogy az MSZP külön listát akar, a DK ezt elfogadja, így már arra koncentrál, hogy a pártok a koordinált indulásban azért megegyezzenek, azaz minden körzetben egy baloldali jelölt álljon szemben a fideszes és a jobbikos versenytárssal.
Tényleg azt üzente Botka, hogy az MSZP külön listát akar?
Nem. Botka László eddig minden alkalommal azt mondta: közös listát szeretne. Nem a közös listára, hanem Gyurcsány Ferencre mondott nemet. Azaz rögzítette: a korábbi miniszterelnöknek nincs helye ebben a modellben. A Demokratikus Koalícióra minden bizonnyal természetes szövetségesként tekintene, ha vezetője hajlandó lenne hátralépni. Ám erre szemernyi esély sincs. Gyurcsányt 98 százalékos eredménnyel választották elnökké, megkérdőjelezhetetlen vezetője a DK-nak, pártja nem létezik nélküle. (Hogy ennek milyen következményei lehetnek az ellenzéki oldalon, miként szorulhat elnöke elutasítottsága miatt a perifériára a DK, arról már korábban írtunk.) Gyurcsány persze pontosan tudja, Botka mit akar, nem véletlen, hogy félrefordította. Tisztában van azzal, hogy a bőrére megy ki a játék, ezért máris kirohant a csatatérre, ahol kivont karddal várja a baloldali térfélen mozgó riválisait, akik le akarják vadászni.
Mi értelme van, hogy Gyurcsány úgy tett, mintha az MSZP nem akarna közös listát?
Egyszerűen nem engedheti meg, hogy az antiorbánista szavazók azzal a történettel találják magukat szembe: Botkával az élen megindulna az Orbán-ellenes sereg, ám Gyurcsány saját, önző céljai miatt nem segít a kormányváltásban. Ezért koncentrált a személyi kérdések helyett a formai ügyekre, így a listára, amellyel új vitát akar nyitni, amely már nem arról szól, mi lesz Gyurcsány Ferenccel. Nyilván a közös vagy külön lista kérdése is kulcskérdés, csakhogy Gyurcsány hiába tesz úgy, mintha ebben lenne vitája az MSZP-vel, mert ebben nincs. Abban meg pláne nincs, hogy Botka és Gyurcsány egyaránt úgy gondolja: egy baloldali jelöltnek kell indulnia minden körzetben ahhoz, hogy legalább elméleti esély legyen a Fidesz ellen. A konfliktus tehát Gyurcsány Ferenc személyéről szól.
Akkor most egymásnak ront a két baloldali vezető?
Nem. Mindkét politikus óvatosabban mozog egyelőre a csatatéren. Nyilván mert úgy kalkulálnak, elemi érdekük, hogy a nyilvánosságban ne úgy jelenjenek meg, mint akik élezik a konfliktust, gátját jelentik a baloldali alkunak. Éppen ezért a politikai fegyverek széles repertoárját használhatják a harcban.
Adott ugyan fellengzős nyilatkozatokat arról, hogy nem foglalkozik kis liberális pártokkal, továbbá hadat üzent Gyurcsánynak, ám nem sikerült rongálnia a DK-elnök pozícióit. Márpedig bázisa megrengetése kulcskérdés Botka sikeréhez, ebben a világban több tucatnyi értelmiségi levele, amelyben arra szólítják fel Gyurcsány, hogy távozzon a kormányváltás érdekében, vagy más botkai húzás is elég lehet ahhoz, hogy presszió legyen Gyurcsányon, elbizonytalanodjon tábora, ám erre semmi jel nem utal. Márpedig ha nincs nyomás, Gyurcsányt nem tudják majd leszedni a tábláról, mert képes lesz megtartani 5-6 százalékon pártját, miközben az antiorbánista erők vezetőjeként mutatkozik majd be, végső esetben akár a kollaboráns MSZP-vel szemben is. Messze alábecsüli a politikus tehetségét az, aki nem látja előre, hogy képes lesz megvédeni pozícióit: a pártépítés idején ilyen szorult helyzetekben sokszor segítették már ki ösztönei.
Ez azt jelenti, hogy Botkának nincs esélye Gyurcsány ellen?
Nem.
Ám a szegedi polgármester egyelőre interjúkban kommunikál, kampány viszont nem zajlik. A miniszterelnök-jelölt nem nyilvánul meg a legfontosabb társadalmi ügyekben, nem vesz részt a napi politikai diskurzusban, nincs benne a napi politikai nyilvánosságban, ismertsége messze alatta marad jelenleg annak a szintnek, ami fölött valódi kihívóként tekinthetnénk rá. Lehet, hogy Bajnai Gordonnál több benne a bátorság, a könyörtelenség, ám a miniszterelnökség megszerzése páratlan politikai ambíciót igényel. Ez egyelőre hiányzik Botkából, ami máris lehetőséget ad Gyurcsány Ferencnek, hogy harcoljon az életben maradásért, és az esélyei jók, hiszen ő kardjával vagdalkozik a csatatéren, míg Botka a fotelban ül.
De akkor ki nyer a végén?
Ha Botka László visszalép, mert nincs közös lista, Gyurcsány Ferenc.
Botka László pedig akkor kerülhet ki győztesen, ha elbizonytalanítja a DK táborát, és képes elhitetni, hogy
- a DK nélkül is csatába indul
- Gyurcsány saját karrierje miatt akár az orbánellenes harcnak is ártana
- kihívója lesz Orbán Viktornak
Ha a háború elhúzódik, nincs kiegyezés vagy döntő győztes, de még nyílt sisakos küzdelem sem, miközben a küzdelem a baloldalon megszokott módon zajlik, azaz újságos üzengetéssel, zavarkeltéssel, hamis információk terjesztésével, akkor a győztes kiléte nem kérdés: úgy hívják, Orbán Viktor.