Belföld

Terrortámadás Berlinben: néhány euró miatt úszta meg egy ottani magyar

Németországban is megtörtént az első súlyos terrormerénylet hétfő este. Egy vélhetően pakisztáni férfi egy elrabolt lengyel kamionnal egy karácsonyi vásár kellős közepébe hajtott a nagyváros központjában. 12 halottról és 48 sérültről tudnak. Berlinben rengeteg magyar él, megkérdeztünk néhányat, mit tapasztalnak most a városban.

Egy, a német fővárosban élő nő, aki barátjával költözött ki, nem sokkal korábban járt a Breitscheidplatzon, a célpontnak kiszemelt vásárban. Kürtőskalácsért.

Ott vettem a párom ajándékát. Aztán szarakodtam a vásárban, mert rá vártam és ott tudtam, hogy van kürtőskalács a vásárban. Keresgéltem őket, de nem találtam, amikor meg meglett, kiderült, hogy nincs nálam elég pénz. Nem volt 4 euróm, tehát eljöttem. 7 körül. Mit lehet ilyenkor csinálni? Semmit. Elkerülni a hüledezés után a nagyon forgalmas helyeket. Mi sem mászkáltunk semmi ilyen felé direkt. Aztán lehet, holnap bejelentik, hogy nem terror. A szüleimet alig tudtam felhívni, mert annyian telefonáltak itt, gondolom. Azt hittem, nyugodt vagyok, ahogy anyáékat nyugtattam, de most nem tudok aludni. Kürtőskalács…

Gyuri, a 21 éves karmester két éve él Berlinben. Ő életerőt sugároz, azt írta nekünk, nem tört meg a város, mindenki kitart és dacol, ő és barátai is el fognak továbbra is járni nyilvános rendezvényekre. A rendőrség és a média pedig pazarul végezte a munkáját, talán ennek is köszönhető a nyugalom a városban:

Este az első hírek sokkoltak, viszont a hatóságok kommunikációjának köszönhetően nem tört ki pánik a városban, a közösségi médiát használva azonnali tájékoztatást és utasításokat kaptunk, így próbálták meg a berliniek biztonságérzetét megtartani, ami azt kell, hogy mondjam, sikerült. Pár sarokra lakom a helyszíntől, és eddigi tapasztalataim szerint a város és lakói meglepően nyugodtak. Ez nagyban köszönhető a német sajtó és rendőrség munkájának. A berliniek arcán látszik az üzenet, miszerint nem hagyják magukat megtörni és megfélemlíteni. A következő napokban én és a barátaim bár nagyobb elővigyázatossággal, de továbbra is látogatni fogjuk a nyilvános rendezvényeket, bízva a hatóságok fokozott figyelmében.

Írt nekünk a két éve Berlinben élő, programozóként dolgozó Kovács Tamás is, aki nyugalmat és profizmust észlelt maga körül:

Sok mindent nem tudok mondani, az élet megy tovább, nincs pánikhangulat. Az emberek teszik a dolgukat. Kutyasétáltatás közben találkozom emberekkel, mindenki megemlíti, szörnyülködünk. Viszont sehol sem tapasztalok dühöt, bosszúvágyat vagy félelmet. Este ismerősöktől értesültünk a dologról, viszonylag közel lakunk a helyszínhez, de nem láttunk semmi felhajtást. A német hatóságok profin megoldották a dolgot, pánikkeltés nélkül. Továbbra is biztonságban érezzük magunkat.

Egy név nélkül nyilatkozó, Budapest és Berlin között kétlaki életet élő férfi azt mondta, őt nem lehet legyőzni:

Reggel mentem volna, de berendeltek dolgozni, nyolckor már villogott a telefonom, jelentkezzek, hogy jól vagyok-e. Megrendít az egész, de nem félek, nem győznek le. Ezek nem. És ezt minden berlini így gondolja. A mi városunk a szabadság fővárosa. Nem vagyunk hajlandóak félni.

Rita is Berlinben él, öt éve már, regionális vezető egy szoftvercégnél. Ő azt mesélte, hogy:

Mielőtt helyi ismerősöktől értesültünk volna a történtekről, éppen az épületünkben lévő felgyújtott bárt néztük. A rendőrök, ha tudtak is az esetről, nem mondták. Amiről már régóta beszélnek, hogy a közbiztonság romlik, viszont nincs elég rendőr a városban. Mi már több karácsonyi vásáron is voltunk, és ha elképzelem, mekkora tömeg lehetett, szörnyű belegondolni is. A mai nap arról szól, hogy mindenki felveszi a kapcsolatot ismerőseivel és megbizonyosodik róla, hogy mindenki jól van.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik