Egy buliból tartottam hazafelé, erősen ittas állapotban. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy előkaptam a hangszórót, és elkezdtem rappelni, bárhol is voltam.
Wagner Ricsi hat éve kezdett el rappelni, az ominózus felvétel pedig két évvel ezelőtt készült róla. Nem tudta, hogy videózzák, és nem is büszke a képkockákra.
Az utasok különbözőképp fogadták random előadásait, volt, aki nem díjazta, míg más tapssal jutalmazta koncertjét. Vagy épp előkapta az okostelefonját, hogy megörökítse az utókornak: Ricsiről egy hazánkban élő barbadosi táncos, Valencia James készített videót, amit később feltöltött a Facebookra. Ami ez után történt, arra viszont a fiú nem szívesen emlékszik vissza: a váratlan hírnévnek köszönhetően fenekestül felfordult az élete.
Mikor másnap bementem az iskolába, az osztálytársaim nem szóltak hozzám egy szót sem, csak bámultak. Nem értettem, miért csinálják. Azt hittem, képzelődök. Olyan kellemetlen volt, hogy a második óra után kiszaladtam a teremből.
Hamar rájött, mindenki látta a videót, beleértve a tanárokat is, akik kérdőre vonták, mit művel a villamoson. Ami ennél is jobban megdöbbentette, hogy pár nap leforgása alatt körülbelül háromszáz üzenetet kapott a Facebookon és annál is több értesítést, ami miatt nem is tudta rendesen használni közösségi oldalát, már azt fontolgatta, törli magát. Ismeretlenek gratuláltak neki, némelyikükkel személyesen is találkozott. A villamoson egy 20-25 fős részeg társaság támadta le, hogy rappeljen, leszállni sem tudott miattuk, azóta inkább napszemüveg és kapucni mögé bújik, de már így is felismerik.
Jólesik a hírnév, de rájöttem, így azok is megtalálhatnak, akiknek nem tetszik, amit csinálok. Akkor lennék a legboldogabb, ha az embereket nem a személyem érdekelné, hanem csakis a zeném. Ha hallgatnák a dalaimat, az sem izgatna, ha egyáltalán nem tudnák, ki vagyok.
Pedig nagyon sokan kíváncsiak rá, ki is ő valójában. S ahogy az lenni szokott, ha az emberek nem ismernek valakit, elkezdenek pletykákat gyártani róla. Ricsiről is rengeteg durva történet született, a videót látva többen azt gondolták, drog hatása alatt áll. A rapperekről amúgy is él a rosszfiú-sztereotípia, de ő nem foglalkozik a negatív véleményekkel, habár kicsit bosszantja a földhözragadtság.
„Nem a szövegre figyelnek, hanem a külsőségekre. A borítója alapján ítélik meg a könyvet.
Azt azonban nem tagadja, az ő életében is volt egy kemény korszak, de ez már a múlt. Rossz társaságba keveredett, füvezni kezdett, naponta 10-12 szálat is elszívott, rendőrségi ügye is volt. Az iskola sem segített, hanem, ahogy fogalmaz, a legrosszabbat hozta ki belőle: mivel hiperaktív, a tanulás sosem tudta lekötni és beilleszkednie sem sikerült, az iskolából rendszeresen ellógott, ha mégis bejárt, hátráltatta az órát, végül másfél évre felfüggesztették. Ez a pofon térítette észhez; rájött, hogy változtatnia kell az életvitelén. Megszabadult az őt lehúzó barátaitól, és elérte, hogy a hosszú kihagyás után visszavegyék a gimnáziumba, addig pedig kizárólag a rappeléssel foglalkozott.
Akármiket is csinált Ricsi tizenhat-tizenhét évesen, van egy szembetűnő különbség közte és a rosszfiús rapperek között: roppant szerény. Hiába a megannyi pozitív visszajelzés, nagyon kritikus önmagával szemben, és csak ritkán elégedett saját szövegeivel.
Hülyén éreztem magam, mikor Eminemhez hasonlítottak. Az ő zenéjén nőttem fel! Aki ismeri, nem mérne hozzá.
A fiút egyébként a videó elkészülése előtt egy szűk réteg már ismerte; rendezvényszervező barátjának köszönhetően többször is fellépett. Az első koncertekre csak az ismerősei mentek el, azóta viszont egyre gyarapodik közönsége, és a jövőben valószínűleg még szélesebbé válik rajongótábora: megkereste ugyanis egy lemezkiadó cég vezetője, hogy szeretne együtt dolgozni vele. A férfi bemutatta Johnny K Palmer énekes-dalszerzőnek, aki többek között Wolf Kati legendás “Szerelem, miért múlsz?” című dalát is jegyzi. Megígérte, segít neki egyengetni pályáját, ám azóta a kapcsolat megszakadt köztük. Talán túl korán jött a lehetőség, és nem volt rá felkészülve, kereste önmagát, ráadásul épp azon igyekezett, hogy folytathassa az iskolát.
Meglepődtem, és bevallom, kicsit meg is ijedtem a lehetőségtől. Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem.
Ricsi gyerekkora óta rajong a rapért, már nyolc évesen is Eminemet hallgatott, de nagy kedvence Tech Nine, Snoop Dogg, Wiz Khalifa, a magyarok közül pedig Mr. Missh is.
Az első próbálkozásaim még nagyon gyengék voltak, sok konfliktusom is származott belőle. Olyan nevetséges rapek után, amiket akkor toltam, más rég feladta volna, de én önfejűbb voltam annál. És óriási volt bennem a bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni a kritikusaimnak, hogy mire vagyok képes.
Így is történt. A folyamatos gyakorlásnak meglett az eredménye, ami Ricsit lepte meg a legjobban. Aztán egy ismerőse azzal állt elé, éjjel-nappal tudná hallgatni a zenéjét, és arra buzdította, kezdjen vele foglalkozni komolyabban. Azóta nem hobbi számára a rap, hanem a szenvedélye, az élete értelme: rappel éjjel-nappal, otthon és az iskolában, és saját dalokon dolgozik, párhuzamosan többön is, közel ezer számot írt az elmúlt években. Gyakran freestyleozik is, azaz előbb mondja ki a szöveget, mint hogy papírra vetné. Kedvenc zenei alapja a trap, amelyben lassú a ritmus és gyorsan tud rá rappelni. A szótagok rendezettségére nagyon ügyel, a szavakkal viszont bátran játszik.
Olyan érzést akarok kelteni az emberekben, mint derült égből a villámcsapás.
Kérésemre egy saját szöveget is elrappelt, ami egy készülő szám refrénje.
A fiú az anyanyelvét túl bonyolultnak tartja, ezért leggyakrabban angolul rappel. Ha magyarul tenné, szerinte az erőlködésnek hatna. Angolul rappelve viszont szavai csak úgy áramlanak – képtelen leállni a szövegeléssel.
Egy jól sikerült buli után nyolc órán keresztül rappeltem, utána alig kaptam levegőt.
A barátai szerint betegesen komolyan veszi a rapet. Sokszor napokra eltűnik és otthon gyártja a szövegeket, ilyenkor a haverok hiába hívják szórakozni, de ő egyáltalán nem tartja túlzásnak a zene iránti elhivatottságát, miért is lenne beteges, ha azzal foglalkozik, amit szeret? Ricsire zenei pályájának elindítása előtt azonban még vár rá egy megpróbáltatás: jövőre érettségizik, utána pedig szakmát akar szerezni. Leginkább szinkrontolmácsnak tanulna, persze ez csak a B terv: a fő cél, hogy továbbra is a rappelésnek élhessen.
Ez az egyetlen dolog, amivel napi szinten foglalkozom, minden másban káosz vagyok. Úgy érzem, semmi sem fog olyan jól menni az életemben, mint a rap.
