Az írás eredetileg az Abcúgon jelent meg.
Miután két éve az iskolai gyerekvédelmet gyakorlatilag teljesen megszüntették, a kormány most azt szeretné, ha újra dolgoznának az óvodákban és az iskolákban szociális munkások. Nemrég kiírtak egy pályázatot, ebben 1,7 milliárd forintot osztanának szét a nyertes család- és gyermekjóléti központoknak. A pályázat indoklásában azt írják, hogy az elmúlt években a társadalmi változások sok, korábban nem előforduló ismert problémát hoztak felszínre.
Ezekkel foglakozni kell, erre a munkára azonban az iskolákban a szakembereknek, pedagógusoknak sem elegendő idejük, sem megfelelő szakmai kompetenciájuk nincs. Ezzel is indokolja a pályázati kiírás a szociális szakemberek alkalmazását.
Újra fontos lett
Két éve azonban még egészen mást gondolt az iskolai szociális munka fontosságáról a kormány. Akkor a köznevelési törvény egyik végrehajtási rendelete gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy ifjúságvédelmi szakembert, ezzel együtt iskolai szociális munkást alkalmazzanak az oktatási intézmények. A gyermekvédelmet ugyan előírták az iskoláknak, de nem volt rá se órakedvezmény, se státusz, se pénz.
Embert erre nem vehettek fel az igazgatók, így jobb híján megbízták az osztályfőnököket, vagy valamelyik tanárt, hogy foglalkozzanak a gyermekvédelemmel is. Túlórában, fizetés nélkül, szívességből. Feladat pedig bőven jár ezzel a munkakörrel, hiszen a szociális munkások voltak azok, akik segíteni tudtak az iskolai nehézségek, a szociális problémák, párkapcsolati konfliktusok, családi gondok, hiányzások, krízishelyzetek, alkohol- és drogproblémák, beilleszkedési nehézségek, iskolai agresszió, stressz, továbbtanulás vagy iskolaváltás esetében, de a diákmunkák, pályázatok, ösztöndíjak kiválasztásában, felkutatásában is. Szorosan együttműködtek az ifjúsági, szociális és egészségügyi intézményekkel, és tisztában voltak a megfelelő jogi, pszichológiai és társadalom-politikai ismeretekkel is. A kialakult helyzet miatt sokan el is hagyták a pályát.
Idén januárra végül a szakma nyomására visszakerült a köznevelési törvénybe, hogy az iskolák felvehetnek szociális munkásokat, de ez Máté Zsolt, az Iskolai Szociális Munkások Egyesületének (ISME) munkatársa szerint csak félsiker.
Elméletileg újra ott lehetnek az iskolákban, de csak az iskolák nagyon szűk körében van rá státusz
– mondja.
Messze az ideálistól
Máté Zsolték több éve küzdenek az iskolai szociális munka visszaállításáért, a mostani pályázat kiírása előtt is többször mentek az Emmibe egyeztetni, de a legfontosabb kéréseik sajnos végül nem mentek át. Ennek ellenére úgy látják, ezzel a pályázattal valami pozitív kezdődött el, de kifejezetten nagy a kockázata, hogy csak elszalasztott lehetőség marad. A kormányzati törekvések ugyan a jelenleginél szélesebb körben teszik majd lehetővé a szociális munkát, viszont az, hogy a pályázatokat kifejezetten a család- és gyermekjóléti központokra írták ki, messze van az ideálistól.
Az iskolai szociális munka ahhoz a gyermekvédelmi szolgáltatást nyújtó intézményhez került, amely az egyik kulcsfontosságú szereplője annak a folyamatnak, ami a gyerek családból kiemelésével végződik. Az ISME állásfoglalásában kifejezetten kérte, hogy az iskolai szociális segítés külön munkacsoportokban működjenek a gyermekjóléti központokban, de hogy ez meg tud-e valósulni az erősen kérdéses.
Ez kicsit olyan lesz, mint ami az iskolai drogprevenció körül történik az utóbbi időben. Ha egy rendőrre bízzák, hogy beszélgessen a gyerekekkel a kábítószerekről, vajon mennyi esély van rá, hogy valaki elő mer állni azzal, hogy elszívott egy füves cigit. Hasonlóan kérdéses, hogy egy diák odamegy-e majd az iskolában a szociális munkáshoz azzal a problémával, hogy otthon verik, nem kapott enni, vagy anyja folyamatosan részeg, ha tudja, ha ugyanabban a stábban dolgozók együttműködésre kötelezhetik őket, vagy sikertelen védelembe vételt követően családból történő kiemelést kezdeményezhetnek. Ezért Máté Zsolték kérték, hogy jöjjön létre a gyerekvédelmi központokon belül egy teljesen független munkacsoport, és közülük kerüljenek ki majd azok, akik ellátják az iskolai szociális munkát.
1500 gyerek – egy szociális munkás
Mi azt szeretnénk, ha minden iskolában lenne legalább egy szociális munkás
– mondja az ISME vezetője, majd hozzáteszi, hogy ez ma még csak álomnak tűnik. Az új pályázat ugyanis azt mondja, hogy 1500 gyerekre jut majd egy iskolai szociális munkás. Ez pedig Máté Zsolt szerint a legnagyobb probléma a pályázat körül.
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy szakembernek egyszerre öt-hat iskolában kell dolgoznia! Ez egy bizalmi állás, úgy nem lehet gyorsan és hatékonyan problémát megoldani, vagy segítséget nyújtani a gyereknek, ha csak kéthetente egyszer tud kimenni az iskolába. Robika majd megjelenik egy problémával a tanárnéninél, aki majd mondja neki, hogy várjál Robika, nyolc nap múlva tudnak majd neked segíteni. Vajon megvárják-e ezt a nyolc napot, vagy a tanárok elkezdenek a saját szakállukra dolgozni, ahogy eddig is tették? Így nehéz lesz a közösség részévé válni, pedig egy iskolai szociális munkás esetében ez egy elég fontos szempont
– sorolja szakmai aggályait Máté Zsolt.
1500 gyereknek nem tud segíteni egyetlen szociális munkás, képtelenség átlátni ennyi ügyet és problémát, főleg, ha ez a létszám akár hat-nyolc iskolából jön össze. Ráadásul Baranyában több olyan járás is van, ahol még az ovisokkal együtt sincs meg ez a szám. Itt vagy összefognak majd a járások, vagy nem tudnak pályázni.
A szakember szerint ezt pénzt úgy lett volna érdemes elkölteni, hogy kiválasztanak néhány iskolát, ahol főállásban, heti negyven órában alkalmaznak egy szociális munkást. Lehetett volna súlyozni: az egyik iskolában szociális munkás dolgozott volna, a másikban pedig főállásban például egy iskolapszichológus.
Ahelyett, hogy az lett volna az elv, hogy ugyan kevesebb iskolában, de megcsináljuk jól, most az lesz, hogy rosszul csináljuk, cserébe azt sok iskolában, sokkal kevesebb ott töltött idővel
– teszi hozzá.
Honnan lesz ember?
A pályázatban – a szakmai szervezetek javaslatainak megfelelően – szerepel, hogy az iskolának biztosítania kell egy külön helyiséget, ahol a szociális munkás dolgozhat. Ennek meg kell felelnie a segítő szakma követelményeinek, tehát kell, hogy legyen benne egy íróasztal, székek, zárható szekrény, számítógép és internet hozzáférés. Máté Zsolt jónak tartja, hogy ez végül bekerült a kiírásba, de nyitott kérdés, hogy a valóságban hol és hogyan fognak az igazgatók erre helyet szorítani. “Hallottunk már olyanról, hogy a térképszertárban, vagy egy fűtetlen, üvegajtós helyiségben foglalkoztak a gyerekkel, de olyanról is, hogy a szociális munkás, az iskolapszichológus közvetlenül az igazgatói iroda mellett tudta csak fogadni a gyerekeket. El lehet képzelni, hogy milyen sűrűn látogatták azt az iskolapszichológust a diákok” – teszi hozzá Máté Zsolt.
Egyes területeken azért nem pályáznak majd, mert nincs a környéken elég szociális munkás, hiába nyernének, nem tudnának kit az iskolába küldeni a gyermekvédelmi központok. “Meg lehet nézni, hogy az elmúlt nyolc évben mennyivel csökkent a gyerekjóléti szolgálatoknál alkalmazottak száma: én úgy tudom, hogy legalább húsz százalékkal” – mondja Máté Zsolt, aki szerint tévedés azt hinni, hogy ez csak a kis vidéki, távol eső járásokban probléma, nemritkán a megyeszékhelyeken is nehéz alkalmas embert találni. Máté Zsolt tud is olyan nagyvárosi gyerekvédelmi központról, aminek a vezetője pont emiatt talán nem is pályázik. “A szociális munkásokból óriási hiány van, ami már önmagában egy tragédia”.
Az ötlet jó, de magyar módra, megint olcsón, a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva akarják megcsinálni. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy ezekben az iskolák igazán nagy változást a mostani helyzetükhöz képest nem érzékelnek majd: a legtöbb helyen ugyanúgy kéthetente fog megjelenni valaki megkérdezni, hogy tud-e segíteni
– teszi hozzá.
Prókai Eszter
