Belföld

A kormány legitimálta: szabad utálni a másikat és már hazudni sem tilos

Ma a migránsokat, holnap a cigányokat, aztán a sípolókat fogjuk gyűlölni. Közben egymást is úgy utáljuk egyre jobban, hogy nap mint nap gátlástalanul az arcunkba hazudnak. A médiajogász szerint éveknek, évtizedeknek kell eltelnie addig, amíg a kormány által okozott károk orvosolhatóak lesznek.

Erős hetet zárt a töretlennek tűnő kormányzati kommunikáció. Szombaton Orbán brüsszeli sajtótájékoztatóján a Népszabadság bezárásáról kérdezték a miniszterelnököt, akinek válasza úgy szólt: a sajtószabadság kérdése és a médiapiac kérdése nem tartozik a kormányra, mire az újságíró visszakérdezett, jól értette-e Orbán szavait, amire a miniszterelnök reakciója a következő volt:

nem olyan régen ülünk itt, mondtam volna ilyet?

Aztán jött október 23-a, nemzeti ünnepünk, és a Kossuth téri megemlékezésre viszonylag sok jelzőt lehetne használni, de a békés nincs ezek között. A tüntetés verekedésbe torkollott, nemcsak a fütyülés ment nagyüzemben, hanem – a többi közt – a zsidózás és az anyázás is: a Kossuth tér a gyűlöletkampány eredményének színhelyévé vált. Azonban azt videók támasztják alá, hogy a Himnusz alatt elcsendesedett a Parlament előtti tömeg.

Ehhez képest a kormányközeli média több csatornája, többek közt az Origo, a köztévé és a Tények is lehozta, hogy kifütyülték a Himnuszt a téren. Ez a két esemény is mutatja, hogy két nap alatt két olyan eset történt, amikor nem az újságírók állítják, hogy a kormány hazudik, hanem egész egyszerűen

képi és hangi bizonyítékok írják felül az állításukat két másodperc alatt.

Ha a Himnusz alatt nem is, Orbán beszéde alatt komolyan odatették magukat a sípolók október 23-án, úgy, hogy a beszédből alig hallatszott valami. Ehhez képest a miniszterelnök Facebook-oldalára felkerült videóban alig hallható a beszédet elnyomó hangzavar. Ez két lehetőséget feltételez: a miniszterelnök vagy nem gondol arra, hogy két kattintás után kiderül, manipulálták a videót, vagy úgy gondolja, megteheti és neki úgyis elhiszik majd ezt is.

október 23

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője a 24.hu-nak az mondta, nyilvánvalóan eldurvult a kormány kommunikációja, aminek az eredménye az, hogy

már hazudni sem tilos.

Ezért van az, hogy egészen nyilvánvaló hazugságok terjednek el futótűzként a médiában, a közhangulatban pedig eluralkodott, hogy valakit megütni egyszerűen benne van a pakliban.

Az állam legitimálta, hogy szabad a másikat utálni.

Polyák szerint nem is a hazugság a lényeg, hanem az azzal érkező érzelmi töltet. Viszont úgy gondolja, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a népszavazási kampány során elköltött több milliárd forint sem volt elég arra, hogy legalább az emberek felére hatást gyakoroljon. Így a médiajogász szerint még mindig többségben vannak azok az országban, akik változást szeretnének és nem hagyják, hogy manipulálják őket.

A gyűlölet felzabálja Magyarországot

És nemcsak a mostani, hanem a következő generációkat is tönkretesszük, ha hagyjuk magunkat felzabáltatni vele.

Egymást utáljátok, ránk meg szavazzatok

Hozzátette, az sem igaz, hogy az a 3,2 millió nemmel szavazó megegyezik a Fidesz és a Jobbik szavazókörével, hiszen vannak olyan Fidesz-szavazók, akiket nem tudott meggyőzni a kampány, és vannak olyan idősebb, alapvetően nem jobboldali érzelmű emberek, akik csak a közmédia adóiból értesültek a világban zajló eseményekről, így ők is a kampány áldozatává váltak.

Azonban Polyák nem becsülné le a médiafogyasztók ellenálló képességét. Azt mondja, a kormány egy olyan létező propagandamodellt használ, aminek a következménye például az is, hogy a közönség egyik fele abban is kételkedik, ami igaz lenne, a másik fele pedig úgy gondolkodik, hogy “ha ő mondja, biztos, igaz”.

A Fidesznek elképesztő bűne az, amit a magyar társadalommal tett a menekültválság kapcsán a saját politikai célja miatt.

A médiajogász szerint ennek tudható be az is, hogy az emberek egymás iránti bizalma csökken, viszont nehéz bárkit ebből a helyzetből kirángatni, hiszen az emberek nem szeretnek azzal szembesülni, hogy manipulálják és bábnak használják őket. Ráadásul, a nyilvánosan elmondott szavakban a bizalom legtöbbször érzelmi alapú és persze érvényes az is, hogy ha valamit sokszor ismételnek, azt az emberek előbb-utóbb elhiszik.

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Polyák szerint éveknek, évtizedeknek kell eltelnie addig, amíg a kormány által okozott károk orvosolhatóak lesznek.

A baj az, hogy egy alapvetően frusztrált társadalom kapta ezt az egészet a nyakába. Az emberek nem tudják elviselni, hogy a kudarcaiért nem ők felelősek, ezért okolják ma a migránsokat, aztán holnap majd a cigányokat, aztán a sípolókat.

Kérdés, hogy azt a rengeteg embert, akit beszippantott a gyűlöletkampány, hogyan lehetne kirángatni abból a képzeletbeli sötét alagútból, aminek az oldala csak olyan üzenetekkel van tele, hogy kit kell gyűlölni éppen és miért. Felmerül, hogy az ellenzéki, illetve független sajtó mit tud ezzel a helyzettel kezdeni, mennyire az ő felelősségük ennek a kezelése, megoldása.

Majd egyszer valaki jön és megold mindent

Polyák úgy gondolja, hogy a nem kormányközeli média a kampány alatt is megfogalmazta a kritikus véleményét, viszont az ellen oldal számára ez csak annyira volt jó, hogy megerősítse őket abban, amiben hinni akartak. Ugyanis ezek a médiafogyasztók csak arra vágynak, hogy megerősítést nyerjenek a saját álláspontjuk ellen, így

a kormánykritikus média csak olaj a tűzre.

Szerinte ellensúlyt képezni egyedül az RTL Klub tudna, hiszen ők azok, akik ehhez elegendő embert képesek elérni nap mint nap. Viszont ez egy nehéz és egyben hálátlan szerep is a csatorna számára, arról nem is beszélve, hogy a felelősség sem az övé.

A kutyát nem érdekel, mit ír a Magyar Idők, még Orbánt sem, azzal nem lehet igazán érzelmeket felkorbácsolni. Nem az vagy a Magyar Hírlap fog választást nyerni, hanem a TV2 vagy Andy Vajna egyre bővülő rádiós birodalma. Ezeket kell igazán ellensúlyozni.

A médiajogász szerint önbecsapás azt gondolni, hogy ebben, ezen az érzelmileg túlfűtött társadalmon a kormánykritikus sajtó jelenleg tudna változást elérni. Úgy véli, addig nem lesz változás, amíg nincs képviselője a társadalom többségében megjelenő elégedetlenségnek. De abban a pillanatban, hogy lesz egy hiteles alternatíva, fontossá válik majd, hogy vannak olyan médiumok, akik ezekben az időkben is képviselték a tisztességes hírközlés oldalát.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik