Megdöbbentő vallomást tett a bicskei gyermekotthon több volt lakója az RTL Klub Házon kívül című műsorának azután, hogy az otthon egyik lakója, egy 18 éves fiú szeptember elején a vonat elé vetette magát. A tragédia másnapján egy barátja bement a rendőrségre és feljelentést tett szexuális zaklatás miatt. Ő is az áldozatok között van.
Julián, aki már nem az otthonban él, azt mondta, úgy érezte, ha most nem lépnek, akkor elfogadott lesz, ami történt. A most 21 éves fiú soha nem ismerte meg szüleit, problémás gyereknek számított, egyedül a gyermekotthon igazgatóját érdekelte, hogy mi van vele. Megbízott benne.
Rendszer lett belőle
Azt mondta, 13 éves lehetett, amikor egyszer bement az igazgató irodájába. Ő kulcsra zárta az ajtót, és miközben beszélgettek, többször magához nyúlt. A fiú megijedt a helyzettől, próbált úgy tenni, mintha nem venné észre, de az igazgató odament, benyúlt Julián pólója alá, simogatni kezdte a hátát, a kezét pedig rátette a nemi szervére. A fiú lesütött szemmel bámulta a földet és csinálta, amit az igazgató akart. Aztán rendszer lett ebből.
Julián szerint az igazgató az ő kiszolgáltatott helyzetét használta ki. Amikor például külföldi táborozást terveztek a gyerekek, és Juliánnak nem volt rá pénze,
Ennek ellenére egy idő után azt is felvetette neki, hogy menjenek a lakására, ahol orálisan ki kellett elégítenie a kiskamasznak az igazgatót.
Az intézményvezető ezt azért is tehette meg, mert a gyerekek a felnőtt-gyermek kapcsolatról, az érzelmekről, a testiségről csak annyit tudtak, amennyit a gyermekotthonban megtanulhattak. Azt viszont Julián is érezte, hogy bűnös dolog történik vele, de nem tudott mit tenni.
Az igazgató 26 éve vezeti az otthont, Bicske díszpolgára, elnökölte az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságát is. Megkapta az egyik legrangosabb pedagógiai kitüntetést, a gyermekvédelemben végzett munkáját pedig állami kitüntetéssel, bronzkereszttel ismerték el.
Szégyellte magát
Egy másik zaklatott fiú is megszólalt a műsorban. Azt mondta, „elveszett gyerek” volt, egyedül érezte magát, a többi gyerek sokat cseszegette, ezért is sokat járt fel az igazgatóhoz, aki egy idő után furcsa dolgokat kezdett csinálni. Volt, hogy Levente ágyékához nyomta az édességes tálat, de a fiú először azt feltételezte, hogy ez biztosan csak véletlen volt. Aztán, amikor 12 éves kora körül egyszer bement az igazgatóhoz, az megint bezárta az iroda ajtaját, pálinkával kínálta a gyereket, fogdosni kezdte, rátette a fiú kezét a nemi szervére, és azt mondta, tudja támogatni, segíteni anyagiakban.
A fiú azt mondta, belement ebbe, de szégyellte magát. Pénzt kapott az igazgatótól, néhány ezer forintokat, ami sokat számított, miután a gyermekotthonban havi ötezer forint volt a zsebpénz. Húszéves koráig így ment, később az igazgató már őt is a lakására vitte, lefürdette a kádban és azt mondta neki,
játsszunk egy kicsit.
A kiskamaszok fel sem fogták, mi történik, de mentek, mert az igazgató hívta őket, aki egyébként mindig segített, megvédte őket, és végső soron rajta múltak a dolgok az intézetben.
Megijedt az igazgató
Évekkel ezelőtt két nevelő és egy pszichológus is megtudta, mi zajlik az intézetben. Egyikük, Bárnai Árpád elmondta, hogy egy 12 éves fiú elmesélte neki, hogy az igazgató behívta testvéreivel együtt az irodájába, hogy elmondja nekik, meghalt az édesanyjuk. Az igazgató akkor is bezárta az ajtót, és elkezdte simogatni a gyerek hátát, belenyúlt a nadrágjába, miközben mellette ült a síró öccse. Azt kérdezte a gyerek a nevelőtől, hogy ez normális-e és ilyenkor mit kell tenni.
Ezután a nevelők több gyereknél is puhatolóztak, ők pedig sorra nyíltak meg. Jellemzően a legkiszolgáltatottabb gyerekek voltak az áldozatok.
A nevelők bejelentése nyomán vizsgálat indult, gyámügyi tanácsadókat küldtek Bicskére, hogy kérdezzék ki a gyerekeket. Akkor az igazgató behívatta Juliánt. A fiú azt mondta, akkora félelmet látott az igazgatón, mint még soha senkin. Annyit mondott a gyereknek, hogy ő senkivel nem erőszakoskodott. Julián sem akarta, hogy bántódása essen.
Azt érezték, nem sokat ér a szavuk
A Fővárosi Ifjúságvédelmi Intézet akkori vezetője elmondta a műsorban, hogy neki sem voltak illúziói arról, hogy a gyerekek idegeneknek elmondanák a sérelmeiket. Nem is lett eredménye a vizsgálatnak. A bicskei rendőrség egy évig nyomozott, de a gyerekek sorra vonták vissza vallomásaikat. Végül lezárták az eljárást azzal, hogy nem volt megalapozott a gyanú, azután minden folytatódott ugyanúgy, ahogy addig. A gyerekek egyébként is azt érezhették, hogy nem sokat ér a szavuk a köztiszteletben álló igazgatóval szemben, és a rendőrökben sem bíztak, mert zűrösek voltak, voltak ügyeik, elővették őket lopásért, kábítószerért.
Julián és Levente most azért mert névvel és arccal megszólalni, mert már nem laknak Bicskén, nem függenek az intézettől. Miután kikerültek, droggal, alkohollal próbálták feldolgozni a történteket. Julián már túl van egy elvonón, van munkahelye, barátnője és albérlete, de még nem nyugodott meg. Várja, hogy az igazgatót elítéljék. Szerinte a férfinak több száz áldozata lehet, mind megkönnyebbülnének, ha megkapná a méltó büntetését.
Az RTL szerette volna az igazgatót is megszólaltatni,
