Péntek délután a civilek tüntetése nyitotta meg a vasárnapi kvótanépszavazás előtti megmozdulások sorát, több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren, többségében olyan szervezetek felhívására, akik az egész kampány során kivételes aktivitást mutattak. A közéleti témákban korábban is rendre megszólaló jogvédő szervezetek, egyesületek, intézetek a menekültkérdés kapcsán nem csupán tájékoztattak vagy véleményeztek, hanem a politikai pártokéhoz hasonló, ám azokétól megkülönböztető politikai állásfoglalást tettek.
Bár a 2010 óta tartó időszakban sokadik alkalommal mutat önálló erőt a civil szféra – kezdve az Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetésekkel, a hallgatói megmozdulásokon át az internetadó elleni tüntetésig és a Sándor Mária, ill. a Tanítanék Mozgalomig bezárólag – most először válik nyilvánvalóvá, hogy egy civil részről érkező politikai állásfoglalás egyrészt konkrét politikai akcióra (részvétel és érvénytelen szavazat) másrészt a kormánytól és az ellenzéktől is különböző és megkülönböztethető alternatívára buzdít.
Ellenzék? Hol vannak?
Az érvénytelen szavazat magára a népszavazás érvényességére és eredményességére nézve ugyanazt jelenti, mint az ellenzéki pártok által képviselt bojkott – nem számít bele az érvényességhez szükséges szavazatok mennyiségébe. A civilek kampánya ráadásul nem önmagában áll: akarva-akaratlanul megtámogatja a Kétfarkú Kutya Párt ugyanerre a stratégiára biztató kampányát. Sikeres adománygyűjtésének köszönhetően a viccpárt eleve a legláthatóbb szereplője lett a kvótareferendumnak, e szervezetek fellépése viszont még inkább azt erősítette, hogy a kormánnyal szembeni alternatívát nem a parlamenti ellenzék, hanem a civilek képviselik.
A menekültkérdéssel kapcsolatos szakmai vitát az elmúlt hetek során ugyanakkor nemcsak az ellenzék, de a kormány is kerülte: az Amnesty és a TASZ infovideójára „válaszul” a Századvég, illetve az ahhoz tartozó Migrációkutató Intézet igazgatója is közzétette, szerintük mik a migrációval kapcsolatos valódi válaszok és tények.
A civilek uralják az ellenfrontot
A kampány során e fenti szervezetek vezetői – például Jeney Orsolya (Amnesty), Pardavi Márta (Helsinki) és Orbán Balázs (Migrációkutató) – többször és többet vitáztak, mint a kormánypárti és ellenzéki politikusok: Szigetvári Viktor például hiába kezdeményezte, hogy a köztévé vitát rendezzen a témában. Végül egyébként az ATV-n, péntek este, de két felvonásban, egy MSZP-Fidesz, majd egy Együtt-Liberálisok-Kétfarkú felállásban történt érdemi politikai vita. Fontos látni ugyanakkor, hogy míg a Századvég által képviselt álláspont jellemzően megegyezett és támogatta a kormány által képviselt irányt és értelmezést,
Tavaly nyár óta azt látjuk, hogy a kampányoló vagy a pénteki tüntetést is szervező civilek egyértelmű és karakteres állásfoglalást tesznek e kérdésben: a segítés, a menedékkérők jogainak elsőbbsége mellett érvelnek. Kritikusan lépnek fel nemcsak a kormány, de az ellenzék felé is, számon kérve rajtuk, hogy miért nem ezt az álláspontot képviselik.
Csakhogy míg egy jogvédő szervezet számára a működésből természetes módon adódik e válasz, addig a politikai pártok nem tudnak függetlenül politizálni saját szavazóiktól és a politikai környezettől. Márpedig a menekültkérdés a baloldali, liberális szimpatizánsokat is megosztja: egy részük minden kormánykritika ellenére a kormány által képviselt álláspontot érzi magáénak. A jogvédő civil szervezetek számára legfeljebb saját tagságuk és támogatóik felé tartoznak elszámolással, ráadásul minden más ügytől függetlenül képviselhetik a menedékkérők jogait – egy politikai párt ugyanakkor egyszerre kell, hogy állást foglaljon minden aktuális ügyben.
Ez történt a magyar-norvég háború óta
A magyar civil szféra komoly változáson ment keresztül az elmúlt hat év során, különösen a norvég támogatások kapcsán kibontakozó kormányzati támadás után. Ma e civil közösség egy része nagyon erős politikai ambíciókkal rendelkezik, még ha ők ezt szakpolitikai vagy alapjogi küzdelemként is értelmezik: valójában az ilyen típusú állásfoglalások igenis politikai akciók, és nem kell félni nevén nevezni azt. A depolitizálás, az ilyen ügyek politikán kívüli vagy felüliként keretezése ugyanis eltávolítja az embereket attól, ami a valódi politikai változást hozó folyamat lehetne: pártpolitikai alternatíva megteremtése, választási részvétel és a kormány leváltása.
Ráadásul ha nem tiszták a szándékok, nem világos, milyen legitimáció és felelősség van a civilek mögött, akkor újabb törések lehetnek a külön-külön aktív és sikereket elérő szervezetek között. Jó példa erre Pukli István kilépése, miután az oktatás reformjáért létrejött szervezete csatlakozott a pénteki, Lásd meg az embert tüntetéshez, de az is, hogy a Magyar Helsinki Bizottság aktivitásával annak nem minden tagja értett egyet.
Kérdéses, hogy ez a siker vagy kudarc vajon tovább távolítja-e ezt a szférát a pártpolitikai ellenzéktől, így a kormánnyal szembeni mező még a korábbinál is heterogénebb lesz, vagy elindul egyfajta közeledés mindazon szereplők között, akik a politikai rendszert és kultúrát meg akarják változtatni. Ehhez természetesen a bojkott- és igenpárti ellenzéknek is változtatnia kell politikáján.
