“Which hostel? Sorry, no. Se ki, se be, bocs. Nézze, hölgyem, nem tudok mit mondani. Sajnálom.” Hosszú éjszakája volt a budapesti rendőröknek, akiket kivezényeltek a Teréz körúti robbanás (vagy robbantás, még nem tudni) helyszínére, amelyben két kollégájuk megsérült. A részleteket még nem tudni, így azt sem – amire mindenki kíváncsi -, hogy köze van-e az egésznek a terrorizmushoz. Az biztos, hogy hírekkel, képekkel és külön cikkben videókkal is jelentkeztünk a helyszínről.

A Király utca és a körút kereszteződését azóta szalagokkal és kordonokkal több utcára oda-vissza elbarikádozták, a Petőfi híd felől érkezőket például már terelik is a Wesselényi utcába, nem engednek be senkit, rendőrautók hajtanak ki-be, a villamospótló buszok visszafordulnak, még hajnali ötkor is úgy tűnt, mintha rögtönöznének, egy vészvillogós, üres busz például a Csengery utcában állt.

A lezárt terület szélén álló rendőrök fő feladata, hogy valahogy megértessék azokkal, akik be akarnak jutni, hogy nem fognak.

Nagyjából el lehet képzelni, mit jelent ez a bulinegyed határán vasárnap hajnalban.

Nem reprezentatív mintánk alapján egyébként a külföldiek teljesen megértőek, valahogy megoldják, akárcsak a magyar bulizók, legfeljebb visszamennek a még nyitva tartó kocsmák valamelyikébe, vagy kerülnek egy nagyot, amíg elérik a metrót és próbálják visszatartani a pisit. Azok, akik ott laknak, érthető módon mérgesek, de békésen fogadta a híreket az az úr is, aki tudta, hogy emiatt kési le a vonatját. Egyébként főleg haverkodás megy, józanodófélben lévő partiarcok és részegedőfélben lévő punkok dumálnak a rendőrökkel, teljes a béke, egy tipikus beszélgetés nagyjából úgy néz ki, hogy

– Hallod, de komolyan, mi történt?
– Figyelj, meglátjuk. Benne lesz úgyis a tévében.
– Jaj már, a tévé, beszélnek abban mindent, na, mi történt?
– Figyelj, meglátjuk.

Itt vannak a képek.