Nyilván nem sokaknak újdonság, hogy az évszakok változásai, a napkelték és napnyugták folyamatosan változó időpontjait a Föld forgástengelyének 23,5 fokos dőlése okozza. Érdekesebb, hogy mihez mérjük ezt a szöget, hiszen a viszonyítási alapként szolgáló gömb a alakú, fortyogó, behemót Napon igencsak nehéz biztos pontot találni.
Amikor a Föld a Nap felé “dől”, nálunk nyár van, a nyári napfordulóig, általában június 21-éig a nappalok hosszabbodnak. A “leghosszabb napon” a Ráktérítőre 90 fokban esnek a Nap sugarai, a déli féltekén pedig komor, sötét tél uralkodik. December 21-én fordul a kocka, akkor a baktérítőt éri merőlegesen a napsugárzás, a déli féltekén tombol a nyár, itthon csikorog a tél.
Így néz ki:
Egy napot “csúszott”
Most viszont szeptember van, a hónap 23. napja pedig az északi féltekén az őszi nap-éj egyenlőség ideje, félúton vagyunk a nyári és a téli napforduló között. Ha úgy tetszik, Földünk az oldalát mutatja a Napnak, és mint az elnevezés is mutatja, a világos és a sötét periódus ezen az egy napon – és a március 21-én esedékes tavaszi nap-éj egyenlőség idején – egyaránt 12 óra.
De mindkét mondatban van egy-egy probléma: ma szeptember 22. van, mégis nap-éj egyenlőség, és ha megnézzük a napkelték és napnyugták időpontját, nem jön ki a matek, azaz a 12 óra. És a ráadás, hogy a nap-éj egyenlőség nemcsak úgy ma van, hanem pontosan 16 óra 22 perckor. Menjünk hát sorba.
Megcsal a szemünk
A 12 órás sötét és világos periódus kicsit bonyolultabb. Szeptember 22-én 6:30-kor kel a Nap és 18:42-kor nyugszik, ami ugye 12 perccel haladja meg a 12 órát – amennyiben a Budapestet is átszelő keleti hosszúság 19-es fokát nézzük az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján.
Ettől nyugatra és keletre a jelenségek fokonként négy perccel térnek el. Kis ország vagyunk, Nyíregyházán mégis csaknem 12 perccel korábban kel a Nap, Szombathelyen pedig több mint nyolc perccel később nyugszik, mint a fővárosban.
De térjünk vissza a 12 perces eltérésünkhöz, ami valójában nincs is, csak a Föld légköre okozta optikai csalódás. Ha lenne egy Föld-Nap hosszúságú mérőlécünk, megbizonyosodhatnánk róla, hogy Napunk tényleg 12 órát tartózkodik a horizont fölött. Ám mivel nincs, csak a szemünkre hagyatkozhatunk, ami viszont megcsal.
Hétfőn “látjuk” majd
És miért kapaszkodtunk már a címben is a 16:22-es időponthoz? Mert a Föld állandó mozgásban van a Nap körül, nem lassít és nem is áll meg, mert mi szeptember 22-ét az ősz nap-éj egyenlőség napjának tekintjük. Nagyon rövid idő, amíg a Nap sugarai pontosan 90 fokban esnek az Egyenlítőre, pontosabban az Egyenlítő azon szakaszára, amely épp a csillag felőli oldalra esik. Ez a “pillanat” idén 16 óra 22 perckor jön el.
Mondhatjuk úgy is, ez az őszpont, amikor bolygónkról nézve a Nap az éggömb északi feléből a délibe lép, és beköszönt a csillagászati ősz.
Folyamatában nyilván nem fogjuk érzékelni, de ettől kezdve egyre fogynak a nappalok, a világosság percről-percre szorul vissza a sötétség rovására egészen december 21-éig, a már említett téli napfordulóig. Ekkor mindössze nyolc és fél órán át lesz világos. Aztán fordul a kocka, terjeszkedik a nappal, és vágjuk a centit március 21-éig, a tavaszi nap-éj egyenlőségig, amitől kezdve ismét a fény lesz az úr.