A kormányfő a kontinentális sikertelenségtől a honi sikérig ívelő gondolattal kezdte felszólalását:
Sűrű hónapok vannak mögöttünk, az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, terrorcselekmények rázták meg kontinensünket, megvolt az olimpia, és a kenyérnekvalót betakarítottuk.
Orbán antennái szerint „általános európai életérzés, hogy zűrzavaros időket élünk, be kell tájolnunk a helyes irányt, már ha urai és nem elszenvedői akarunk lenni annak, ami ránk vár”.
Nőtt, ami nőtt, csökkent, ami csökkent, alkatrészek összeillesztve
Hazánk sikereit sorolva arra jutott, hogy a kormányzati ciklus félidejéhez érkezve „munkás évek állnak mögöttünk”, a pénzügyeket rendbe tettük, hazaküldtük az IMF-et, sosem látott módon támogatjuk a családokat, sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, lett rezsicsökkentés, kimentettük az embereket és a településeket az adósságcsapdából, négyszázötvenezer fővel nőtt a foglalkoztatottság, csökkent az államadósság és a munkanélküliség, utóbbi immár csupán öt százalék, százezer fölött a betöltetlen állások száma, és cél a teljes foglalkoztatottság.
Mert:
Ha munka van, minden van.
Poén következik.
A gazdasági mutatóinknak az IMF is örülne, ha nem küldtük volna haza.
Mi több! Felfelé kapaszkodnak a bérek, nőtt a bruttó, közben gyakorlatilag nincs infláció, egyre többen járnak nyaralni, egyre többen kapnak ingyentankönyvet. Vagyis: „Előrébb tartunk, mint négy éve, végre megint van jövő. A magyar emberek közös életének alkatrészei jól vannak összeillesztve.”
Kalap le és fel
És a sportban is ügyeskedtünk.
Megemeljük a kalapunkat minden magyar olimpikon előtt, a győztesek előtt pedig fel is dobáljuk.
Ám nem minden fenékig tejfel, „van itt egy kis bökkenő”, sőt „ne dugjuk a fejünket a homokba”, hiszen „vészjósló időket élő Európa közepén élünk, mely ha nem ad jó válaszokat, nagy bajba kerül”.
A Brexit utáni Nagy-Britannia, véli Orbán, köszöni szépen, jól van. Nekünk nem London okozza a fejtörést, hanem Brüsszel, mely önvizsgálat helyett sértődöttet játszik, pedig „minden eszköze megvolt egyben tartani a kontinenst, de nem volt rá képes”.
Azt mondja, Nyugat-Európában „a hétköznapok része lett a terror… nem véletlenül recseg Európa hagyományos politikai ácsolata”.
Naiv, önáltató köd a délibábos hiú reményben
Mindennek oka – a miniszterelnök szerint – a naivitás, márpedig „a naivitás veszélyes dolog, a politikában duplán… Brüsszel naiv, ködként üli meg a hiú remény, hogy a dolgok maguktól visszazökkennek korábbi jó kerékvágásukba. Hiú remény, délibáb, naiv önáltatás, hogy a 450 milliós közösségnek meg sem kottyan pár millió muszlim migráns”.
Mi (Orbán) azzal utazunk Szlovákiába, hogy „térjünk vissza a nemzetek Európája koncepcióhoz, erősítsük a gazdaságot, cél a korábbi szint, mikor is a világgazdaság 30 százalékát adta az EU, ami mára 22 százalékra csökkent”.
„Erős önvédelmi migránspolitika” kell, csak ez a jó válasz „a sosem látott népvándorlási hullámra, ami, ha nem kezeljük, civilizációs katasztrófához vezet”.
Úgy veszíthetjük el kultúránkat, ahogy a békát főzik meg: egyre több lesz a muszlim, és matematikai pontossággal megmondható, milyenek lesznek Európa fővárosai két-három évtizeden belül.
Nincs kő a szíve helyén
A népvándorlásnak nem látni a végét. „Ma a Földön hárommilliárd ember él napi két dollárnál kevesebből”, és még csak háború sem kell ahhoz, hogy a mostaninál is nagyobbra nőjön a migrációs nyomás… Mivel Észak-Afrika államai nem akarják, nem képesek megállítani a népvándorlást, ideje a nyílt beszédnek.”
Orbán szerint, „ha hagyjuk, hogy a jobb élet reményében idejöjjenek, hát idejönnek a migránsok, pedig ők is áldozatok: a hamis politika és az ígérgetések áldozatai”. És mi “humanitárius szempontból” sajnáljuk is őket, mert nincs kő a szívünk helyén. “Erkölcsös és ésszerű választ kell adni.”
A segítséget kell odavinni, és nem a bajt idehozni.
Először is azt kell eldönteni, ki dönt arról, hogy kit engedünk be: Brüsszel vagy a nemzetállamok.
Orbán óvatosságra intett:
Tessék vigyázni, mert Brüsszel cselre készül, ha nem boldogulnak Magyarországgal, majd leboltolják a baloldali vezetőjű településekkel, Zuglóval, Szegeddel, hogy jöhessenek a migránsok.
Légy résen!
Lett erre nagy hörgés az ülésteremben, mire a miniszterelnök így folytatta:
Akinek nem tetszik, amit mondok, olvassa el az EP baloldali elnöke, Martin Schultz vonatkozó nyilatkozatát. Javasolom a balos településvezetőknek: legyenek résen.
Arra nem tért ki a kormányfő, hogy Zuglóba hogyan jut el úgy egy menekült, hogy az országba nem lép be. Komcsi korridor?
Komcsi korridor?
A frakcióvezetők reagálhattak Orbánra.
A szoci Tóth Bertalan szerint Orbán nem ismeri a valóságot, mert a valóság nem a bevándorlás, hanem az, hogy „Magyarországon négymillióan élnek létminimum alatt”, és „több százezren dolgoznak külföldön”.
Mindezzel azt rajzolta körbe Tóth, hogy Orbán saját európai politikai családjának vezetőit, köztük Angela Merkelt, hát, sütögeti.
Aki nem lép egyszerre, kap húsz migránst estére!
– ez már Vona Gábor dumája.
A Jobbik elnöke osztja a migránsellenes orbáni elveket, valamint lehazaárulózta a menekültbarát balosokat. Szimpatizánsait arra buzdítja: október másodikán tessék menni szavazni, és nemet ikszelni.
Sauron fia
Szerinte a migránsellenes küzdelemben a népszavazás nem a legjobb fegyver. Hiszen ha a referendum érvényes lesz is, visszakerülünk a kemencéhez, vagyis a parlamenthez, és a Háznak kell majd törvényt alkotni a kérdésben, azt meg népszavazás nélkül is lehetne. Sőt: ha nem lesz érvényes a népszavazás, akkor, így Vona, „visszanyal a fagyi, aduászt adunk Brüsszel kezébe”.
Ha ez bekövetkezik, az az ön sara, miniszterelnök úr, és mondjon le.
Vona szerint Orbán „a sikertelen kormányzásból a menekültügybe menekült, a migránsügy alá söpri az oktatás, az egészségügy és a korrupció problémáit”. És mindez miért?
Ön vagy korrupt vagy gyenge.
Kicsit mészároslőrincezett is a jobbikosok legelsője.
Ha Mengyi Voldemort, akkor ki Mészáros? Sauron?
A Jobbik megoldása az ország bajaira:
Béremelés, béremelés, béremelés.
Erre kell forrást előteremteni, amihez lefejezendő a korrupció.
A zöld Schmuck Erzsébet közös uniós határt akart, ettől remélve, hogy megkülönböztethessük a háború elől menekülőket a gazdasági bevándorlóktól – utóbbiakról, véli az LMP-s politikus, minden nemzetállam maga döntsön.
Bangóné, a rettenetes leggyűlöletkeltőbb ARC
Kósa Lajos is szót kapott, ő a balos Bangónét ütötte nem először.
A szocialisták között ül az a Bangóné Borbély Ildikó, aki a valaha volt leggyűlöletkeltőbb kampány arca.
A kerdem Harrach Pétertől azt emeljük ki, hogy a beilleszkedő arabokkal nincs baja, hiszen ő maga is ismer rendes arab orvost.
Defetisták, hátékázás: abcúg!
Viszonválaszában Orbán a „defetisisztáktól” óvott mindannyiunkat: felelőtlennek minősítette azokat, akik szerint nincs értelme védekezni a népvándorlás ellen. Mert, véli a kormányfő, igenis van esély megvédeni az országot, lásd: az USA is megvédte, megvédi déli (Mexikó) határát.
A szoci Tóth Bertalannak azt üzente Orbán, „ránk hátékázni a migránsügyeket rosszul kezelő nyugat-európai konzervatívokat nem igazságos”. (Na, ki tudja, mi az, hogy hátékázni? A sorkatonai szolgálatnál tessék keresgélni.)
