Bayer Zsolt húszéves, első évfolyamos orvostanhallgató fia szerda este dzsúdós barátaival búcsúztatta el unokatestvérét, aki az USA-ba utazott, hogy elkezdje ottani egyetemi tanulmányait, írja a Magyar Hírlapban a lovagrenddel kitüntetett publicista.
A fia autóval érkezett, úgy tervezte, iszik egy sört, az autót az unokatestvére viszi majd haza.
Az autóval a sörözőtől körülbelül ötven méterre parkoltak le, és egyszer csak észrevették, hogy egy alak a kocsinak támaszkodik. A fiunk odament, és szólt az illetőnek, hogy ezt fejezze be, ő az autó tulajdonosa, és ne piszkálja a kocsiját! Azonnal előkerült a semmiből egy másik alak is, és ketten szó nélkül nekiestek a fiunknak.
– írja Bayer a történetet.
A két cigány leverte a gyereket a földre, és a földön fekvő fiunk mellkasát, arcát rugdosta. Tamás, az unokatestvér, látta, mi történik, földbe gyökerezett a lába, majd segítségért rohant. A fiunk, kihasználva, hogy Tamás elvonta a verekedők figyelmét, felállt a földről, és visszarohant a sörözőbe, szólni a többieknek, a dzsúdósoknak, hogy mi történt, jöjjenek azonnal segíteni.”
Bayer szerint a többiek kirohantak a sörözőből, “de addigra már nyolc cigány várta őket”, majd hozzáteszi, hogy az öt sportoló megbirkózott volna a nyolc támadóval, de utóbbiak ekkor az ott álló autójukból baseballütőket, feszítővasakat vettek elő.
Egyébként azon vita van, milyen volt a támadók etnikai összetétele, bármit is számítson ez egy verekedésről szóló történetben. Az unokatestvér úgy emlékezett,
mind cigány volt, a fiunk azt mondja, voltak köztük ‘fehérek’ is.
A tragédiát Bayer szerint csak az akadályozta meg, hogy a söröző tulajdonosa, aki szemmel láthatóan ismerte a bandát, kijött, és elzavarta a csapatot. “A fiunk így összeverve, szétvert arccal, állkapoccsal, összerugdosva, de legalább élve hazajött”, írja. Majd lovagrenddel kitüntetett publicistához méltóan leírja, hogy örülne, ha az elkövetők súlyos, bénulást okozó fizikai erőszak áldozatai lennének.
Ezeknek a szavazata nem egyenlő a mi szavazatunkkal, a jogaik nem érdekelnek, a sorsuk sem érdekel, és sok mindenre hajlandó lennék, hogy életük hátralévő részében egy tolókocsiban ülve, szívószállal szürcsölgessék a pépeset. És a félreértések elkerülése végett: nem ‘a’ cigányokról beszélek, hanem erről a nyolc gyáva féregről. És az ő teljesen felesleges, semmit sem érő életükről.
