„Voltam okos, voltam hülye, találtam telibe, persze mellé is …” – vallja be a Jászai-díjas színész, rendező. Verebes István a Népszabadság Hétvége mellékletében azt mondja Kardos Ernőnek, őt nem tiltották ki a köztévéből, csak éppen amikor egy barátja az egyik műsorba őt vitte volna magával, azt mondták neki,
na, őt inkább ne!
Nem bánja, hiszen a színészlegendákról szóló műsorba hívják, Fábry Sándor vendége is volt. Verebes István inkább azt furcsállja, hogy műsort nem csinálhat, de a retrocsatorna a rendszerváltás előtti munkáit ismétli rendszeresen.
Valljuk be: kicsit skizofrén helyzet, hogy az intézmény felvesz bizonyos autoriter magatartást, amivel távol tart embereket a képernyőtől, másrészt folyamatosan közreadja azokat a produkciókat, amelyeket az Aczél-féle kézi vezérlés évtizedekig gyártott, közte a Bors-féle munkásmozgalmi sorozatot is. Vagyis nemcsak azt nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, hanem azt sem, hogy mit csinál maga a jobb kéz.
Verebes a kabarét tartja ugyan az egyik műfajának, de ahhoz vadság kell, dühös indulat.
Ez bennem szép lassan teljesen kihunyt. Mégpedig azért, mert rájöttem, hogy a politika irányítóin, legyenek azok szocialisták, liberálisok vagy konzervatívok, nem lehet segíteni.
Azt mondja, hiába szólt évtizedeken át vitriolosan elfogadhatatlan jelenségekről, a helyzet sosem javult jottányit sem, csak annyi változás történt, hogy a baloldalon jobbosnak tartottak, a jobboldalon balosnak. Úgy látja, a baloldal rutinosabb a humor elviselésében, jobban érti, hogy a röhögés szelep lehet, oldhatja a társadalmi a feszültségeket.
Azzal nem ért egyet, amit céhtársa, Kerényi Imre mond, hogy két Magyarország van, ő az oszthatatlan Magyarország híve. Azt szkepszissel figyeli, ahogy Kerényi Imre a kormány szolgálatába szegődött, de kiváló rendezőnek, jó színházigazgatónak tartja. Ízlése ellenére van, ha Kerényi buzizik, de egyetért vele, amikor a megrendülés színházát hiányolja. Egy darabban ő nem akar mindenáron ráismerni Gyurcsányra, vagy Orbánra, vagy a futballpályára. A teljes interjú a szombati Népszabadságban.
