Hétvégén felröppent a hír, miszerint az új Nemzeti Alaptanterv negyvenöt percesről félórásra rövidítené az elsős és második osztályos diákok tanóráit. Palkovics László oktatásért felelős államtitkár a Magyar Időknek nyilatkozott a tervekről. A részletek egyelőre nem ismertek, de a szakemberek szerint ettől önmagában még nem enyhül a diákok túlterheltsége, és a tanítás sem lesz hatékonyabb.
Az állami közoktatásban tervezett változásokkal kapcsolatban a 24.hu által megkérdezettek közül Fikár Ildikónak, a Laborc Iskola vezetőjének volt a legkarakánabb véleménye. Az alternatív, élménypedagógiai módszereket alkalmazó alapítványi iskola feje tanító és gyógypedagógiai végzettséggel, valamint hosszú évek szakmai tapasztalatával a háta mögött azt mondja,
Az időfaktornál ugyanis sokkal lényegesebb, hogy milyen technikával, módszerekkel akarják átadni a tudást a gyerekeknek. A Laborcban integrált oktatás zajlik, a sajátos nevelési igényű (SNI) kisdiákok egy osztályba járnak a többiekkel, a létszám azonban alacsony, 12-16 fő. Egy matematikaórát, ahol a 8-as a téma, nem úgy kell elképzelnünk, mint a frontális típusú órákat egy nagy létszámú osztályban.
A tananyag nálunk pontosan ugyanaz, mint a Klik alá tartozó intézményekben, csak a módszerek teljesen mások. Nem kinyitjuk a könvyet, és egymás után megoldjuk a feladatokat, hanem élménydús tevékenységeket végzünk közösen. Egy 6-8 éves gyerek meg akarja ismerni a világot, ezért borzasztóan érdeklődő és kíváncsi. Egy rossz módszerű iskolában azonban fél év alatt el lehet venni a kedvüket a tanulástól
– magyarázza Ildikó.
Az igények még messzebbre mutatnak
Nahalka István oktatáskutató alapvetően üdvözlendőnek tartja az órarövidítést, de szerinte is az lenne az igazán nagy előrelépés, ha a tanórák hosszának újragondolása egyetemes átalakításba ágyazódna.
A reformpedagógiák már ezelőtt száz évvel megkérdőjeleztek olyan hagyományos formákat, mint a tanóra, az osztály felépítése, vagy éppen a tanév struktúrája. Lehet és érdemes is azon gondolkodni, hogyan lehetne alkalmasabb formákat kialakítani. Nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha egy újabb rögzített órahosszt állítunk be, bár az igaz, hogy az iskolák számára ez kényelmesebb.
Az oktatáskutató az igényhez szabott tanórákban látja a jövőt, vagyis
Nahalka persze hozzátette, tudja, hogy egy mozdulattal nem lehet ilyen nagyot lépni.
Mátyásné Ludányi Andrea, a Pilisjászfalui Dózsa György Általános Iskola alsós tanítója a saját bőrén nap mint nap megtapasztalja, hogy a 45 perces órákat nem lehet egyszerre leadni az 1-2. osztályokban. Évek óta kisebb egységekre bontja az egészet, főként a hiperaktív, figyelemzavaros gyerkőcök miatt.
Az 6-8 évesek életkoruknál fogva 15-20 percnél tovább nem tudnak koncentrálni. Felállnak, beleszólnak az órába, elkalandozik a figyelmük, ceruzát hegyeznek, kikéretőznek mosdóba, egyszóval szétesik a csoport. Ezért szoktam sok játékot, mozgást beletenni a tanórába. Amikor észreveszem, hogy elfáradtak, unják, akkor beiktatok egy kis körjátékot, mozgással, mondókákkal.
Andrea szerint a rövidebb tanórák talán tényleg szerencsésebbek lennének, de valójában azokat is ketté kellene bontani, mivel
A mai magyar közoktatást véve alapul, pszichológiai szempontból a rövidebbre vett tanórák (és a kevesebb tananyag) indokoltak, és pozitív változásokat hozhatnak – folytatja Deliága Éva gyermekpszichológus. A kicsiknek ugyanis nagy a mozgásigényük, és negyvenöt perc borzasztó hosszú idő, ha azt végig vigyázzban kell végigülni.
Az alternatív iskolákban egy óra sokszor másfél órás. Sőt, gyakran nem is órák, hanem témakörök vannak, rengeteg féle tevékenységgel tarkítva, gyerekközpontúan. Mozgás, ének, valamiféle aktivitás, és a társakkal való együttműködés váltakozik egymással
– magyarázza Éva.
A Magyarországon elvárt iskolaérettségnek a gyerekek egy része nem tud megfelelni, különösen hatévesen – teszi hozzá a szakember. Ezért érdemes lenne végiggondolni, hogy milyen legyen az óvodából érkező kicsiket befogadó első osztály. Számtalan külföldi példa elérhető, például az Angliában is működő preschool, ahová ötévesen kerülnek a kicsik.
Szinte mindegy, hogy egy tanóra fél vagy háromnegyed órán át tart, ha a pedagógus nem ismeri fel, hogy milyen életkori sajátosságai vannak egy hatéves gyereknek, akkor majdnem mindegy, hogy hány percig magyaráz neki a tábla előtt.
Kis változás, nagy káosz
További lényeges szempont, hogy a félórás tanórák bevezetésével az állam bonyolítaná az intézmények életét, hiszen az alsósok és felsősok napirendje jelentősen eltérne egymástól. A pilisjászfalui általános iskolában például a szünetekben ügyelő tanárok száma nem lenne elegendő, a budapesti Vörösmarty Mihály Általános Iskolaintézményvezetője, Rakó József pedig az áttanítások miatt aggódik.
Nem csak nálunk, más intézményekben is napi gyakorlat, hogy a felsős szaktanárok áttanítanak az alsós osztályokba. Ám ha nem egyszerre kezdődnek és végződnek majd az órák, akkor ez a rendszer megoldhatatlan lesz.
