Mint arról korábban beszámoltunk, pénteken megtalálták a magyar rendőrök pénteken annak a férfinak a holttestét, aki szerdán egy társával a Holt-Tiszán át próbált Magyarországra úszni Röszke közelében.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) szeretné megismerni a tragikus incidens további részleteit, miután a magyar határőrizeti szervek értesítették a halálesetről. A fiatalember minden jel szerint a Tiszába fulladt, miközben megpróbált átkelni a folyón Szerbiából Magyarországra. A beszámolók arra utalnak, hogy a férfi egy nagyobb menekült- és bevándorló csoport tagja volt, amelynek tagjai utóbb azt mondták, visszakényszerítették őket a folyóba.
Az UNHCR közleményében megjegyzi, azok az állítások, amelyek szerint június 1-jén a kora reggeli órákban erőszakkal fordították vissza az embereket Magyarországról Szerbiába, azt követően kerültek nyilvánosságra, hogy kiderült, a magyar rendőrség kimentett egy iraki édesanyát és a gyermekeit a Tiszából.
Egyes híradások arról számoltak be ugyanis, hogy a család egy nagyobb csoport része volt, amely csoportban ott volt egy 22 éves szíriai fiatalember is, aki aztán eltűnt a hullámokban az állítólagos erőszakos visszafordításukat követően. A magyar rendőrség tegnap bejelentette, hogy Szeged mellett megtalálták a folyóban a 22 éves szíriai férfi holttestét.
A körülményeket, amelyek ehhez a tragikus halálesethez vezettek, a hatóságoknak a határ mindkét oldalán gyorsan és a lehető legalaposabban ki kell vizsgálniuk
– mondta Montserrat Feixas Vihé, az UNHCR Közép-európai Regionális Képviseletének vezetője.
A helyett, hogy biztonságra és menedékre lelt volna Európában, egy fiatalember tragikus módon az életét vesztette.
Az ENSZ menekültügyi szervezetét rendkívül aggasztónak tartja azokat az egyre szaporodó beszámolókat, amelyek szerint Magyarországon erőszakos visszaélések érik a határőrizeti hatóságok részéről a menedékkérőket és a bevándorlókat, illetve általában az elmúlt időszak erőteljesen korlátozó határőrizeti és törvényi lépéseit, beleértve annak a megnehezítését, hogy egy menedékkérő hozzáférjen a menekültügyi eljáráshoz.
- a kerítés megépítése Magyarország szerbiai és horvátországi határszakaszán;
- annak bűncselekménnyé nyilvánítása, ha valaki a határkerítésen átjutva nem szabályos módon lép az ország területére;
- valamint a menekült befogadó állomások bezárása, számottevően csökkentve a megfelelő elszállásolási lehetőségek számát.
Az UNHCR és partner szervezetek munkatársai május végére már több mint száz olyan esetről gyűjtöttek információt, amelyek alanyai olyan aggasztó állításokat fogalmaztak meg, miszerint a határon átkelni szándékozókkal szemben túlzott erőszakot alkalmaztak.
Mint írják, egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy Magyarországnak az a korlátozó gyakorlata, amelynek értelmében a menekültügyi hatóságok mindössze napi 15-17 menedékkérőt engednek be a tavaly szeptemberben megnyitott röszkei, illetve tompai tranzit zónába, a kétségbeesett embereket mindinkább arra kényszeríti, hogy magukat kiszolgáltatva az embercsempészekhez forduljanak, illetve szabálytalan és sokszor veszélyes alternatív útvonalakat válasszanak megoldásként. Jelenleg több száz menedékkérő várakozik, hogy a tranzit zónáknál bebocsátást nyerjen, befogadják a kérelmét, és megkezdődhessen a menekültügyi eljárása. Többségében asszonyok és gyerekek.
Elkeserítő azt látni, hogy az erőszakos visszafordítások és a menedékkérők útjába gördített egyéb akadályok szinte nem hagynak az embereknek más választást, mint azt, hogy a lelketlen embercsempészekre bízzák az életüket, aminek igen gyakran tragikusak a következményei
– jegyezte meg Montserrat Feixas Vihé.
Az UNHCR immár több ízben kifejezte a magyar hatóságok felé az aggályait az egyre korlátozóbb határőrizeti intézkedések valamint az erőszakos visszafordításokról szóló beszámolók miatt, és felajánlotta jószolgálati segítségét Magyarország kormányának, hogy közreműködik a határon kialakult komoly menekültügyi és humanitárius kockázat csökkentésében.
Az UNHCR egyúttal változatlanul arra kéri az Európai Unió tagországait, hogy hagyjanak fel a menekültek lehetőségeit korlátozó, egyoldalú intézkedésekkel, azok helyett találjanak inkább olyan egységes és átfogó megoldásokat, amelyek biztosítják a menedékjoghoz való hozzáférést és a rászoruló emberek számára a nemzetközi oltalmat.
