„Szotyi megy, ország megy! Mi kell ennél több, miniszterelnök úr?!”
Tupó úr kiáltja így barátja, Orbán Viktor felé az élet értelmét. Mint csatár a tértölelőre, úgy kapja fel fejét a kormányfő, testőreit félretolva jön kezelni.
Sok éve, amikor még focizott a Felcsútban Orbán, a Mezőfalva elleni idegenbelin cigányozni kezdték őt a hazai szurkolók, mire Tupó, ki a megye első számú szotyitökmagárusa, bazmegolva rendre utasította a községi ultrákat. Orbán Viktor, látva az attakot, kiszólt a pályáról, hogy:
Szotyiskám, nem illik káromkodni, hagyja csak, hadd kiabáljanak.
Azóta is, ha a megyében jár mérkőzésen, ki nem hagyná Tupó szotyiját. Mindig fizet, a múltkor jattnak Radebergert nyomott az öreg kezébe, az üveg természetesen bontatlanul került fel odahaza a nagyszobában a szekrény tetejére. Közös fotó is született, utóbb “a világ legjobb szotyoládésának” ajánlással dedikálódott.
Igen, szotyoládés, így mondja a miniszterelnök. Aki most sokmillliárdos pénzosztást bejelenteni érkezett Dunaújvárosba. Úgy volt, egy héttel korábban jön, ám vélhetően taktikai influenza döntötte ágynak, így épp a hétvégi időközi önkormányzati képviselőválasztás kampányfinisébe csöppent.
Időközit jobbára képviselői halál miatt írnak ki. Haláleset Újvárosban is volt, de nem úgy: a négyes körzet eddigi gazdája, a fideszes Gál Roland lemondott, miután gyilkossági ügybe keveredett.
A mandátumra kilencen pályáznak. Egy fideszes, egy szoci, egy jobbikos, egy gyurcsányista, egy PM-es, egy kommunista, egy szocdem és két független.
A fideszes Lassingleitner Fruzsina nincs még harminc, válogatott karatéka, a jó tanuló-jó sportoló címtől az Eb-ezüstig csomó mindent nyert. Városházi karrierjét sportügyintézőként kezdte, újabban a Széchenyi Programiroda helyi vezetője. Képviselőjelölti krédója origójában kutyaszemetesek és padok „kihelyezése”, piknikezők „kialakítása” és parkolófelújítás áll. Amikor megpillantjuk, épp adekvát mosollyal tapsolja a miniszterelnök dísztermi beszédét. Kérdeznénk párat, nem lehet, előbb egyeztet elöljárójával. Fél óra múltán hívjuk, felveszi, mondja, „nálunk van egy protokoll, aki interjút akar, be kell jelentkezni, időpontot kérni, megadom az egyik főnök e-mail-címét, és úgy fogunk egyeztetni”. Rendben, tessék adni. „Most átküldöm SMS-ben.” Órákkal később ismét hívjuk, hogy nem jön az az SMS az e-mail-címmel.
Mert nem, nem tudom küldeni, ööö, mert elvesztettem… Most meg pont dolgozom.
Elvesztette? „Azért, mert úgy volt, hogy… na, jó, elnézést, most nem érek rá! Viszlát!”
A jobbikos jelölt, Barta Endre viszont készséges, jó beszédű, kedves fickó; ideje barátkoznunk azzal, hogy a szélsőjobb nem csak kopasz, korlátolt, kombatáns, frusztrált paréjokat nyer meg arcnak, de hogy ennek konszolidált néppárt lesz a vége vagy Boss-öltönyben, nemezsapóban hátrafelé nyilazó keresztesháború, fogalmunk sincs, inkább bele se gondolunk.
Bár pesti kommunikációs iskolát végzett, majd egy környezetvédelmi alapítványnál vert gyökeret, jogból is kikupálódott: eleinte a saját lakását védte az árverezéstől, aztán az ismerőseiét, majd az ismerősei ismerőseiét és azok ismerőseiét, mígnem a Jobbik helyi elnöke felkérte, tartson bankos előadásokat pártlogó alatt. Cserébe a 2014-es önkormányzatin őt indították az újvárosi négyesben, s hozott is tizenhét százalékot.
Gimisként jurtás, kecskefejős, íjászkodós táborba járt, manapság a Pentele Szakrális Szabadegyetem szervezője, ősi ünnepekről, történelmi személyekről szeminarizál hatvan-hetven ember előtt. „Nem nagyon hiszek a finn-ugor elméletben, nem állítom, hogy ismerem az igazságot, de keresem.” Emellett tiszteli a kommunista ötvenes évek városépítőit, naná, kőműves nagyapja is köztük volt.
A pártpolitika, a személyeskedés, azt mondja, taszítja, a korrupció ellen sem kíván küzdeni, „azt a munkát elvégzi a testületben ülő másik jobbikos”, ő közösséget akar építeni a lakótelepen: vinni tovább a jogsegélyszolgálatot, beszélgetni a néppel, kis ügyeket intézni.
Pártja belviszályában sem az ellentétet keresi, Vona Gábort éppúgy tiszteli, mint Novák Elődöt, előbbi számára Hunyadi, utóbbi Kapisztrán, a Jobbik csatája a „múlt század pártjaival” pedig olyan, mint Nándorfehérvár 1456-ban, vagyis diadal lesz a vége. Ne, a történelmi párhuzamost ne húzzuk tovább, a győzelem utáni pestistől hetek alatt elhulló Hunyadiról, Kapisztránról inkább ne ejtsünk egyenest.
Inkább nézzük a baloldalt, melyet ketten képviselnek. Illetve hárman. Vagy inkább öten.
Kezdjük a kicsikkel.
A munkáspárti Balogh Péter elérhetetlennek bizonyul, pedig még a kommunisták kommunikációsától is segítséget kérünk.
A Szociáldemokrata Párt által sorompóba állított Harsányi Péter adóellenőrnek kései órán küldünk SMS-t, s így válaszol:
Tisztelettel köszönöm a megkeresést, a mai nap már nem alkalmas a kampányra.
A Párbeszéd Magyarországért jelöltjéről, Pappné Grabant Ilonáról egy helyi azt meséli nekünk, hogy kohász a hölgy, mire mi lángálló overallos, azbesztkesztyűs, lábszárvédős, ujjas kötényes, kámzsás amazont vizionálunk. Ehhez képest törékeny asszonnyal találkozunk, akiről megtudjuk, nem Siemens-Martin-kemence, hanem számológép a szerszáma, ugyanis a pénzügyön meg „szakszervezeti vonalon” dolgozott egészen 2014-es nyugdíjazásáig. Hiányzott neki a közösség, és a PM-ben lelt barátokra, sőt mentorra. „Rutintalan nyilatkozó, én is jelen leszek az interjún” – helyi elnöke, Szabó Zsolt konferálja fel őt így nekünk.
Pappné Grabant Ilona, ha győz, társasházi tanácsadást gründol, valamint ingyenes wifit telepít a közterekre, hadd szkájpoljanak a nagyik az idegenbe szakadt unokákkal. Plakátja sarkán a felirat: „Ica van!”
Kevésbé vicces a két nagyobb balos párt története.
A szocik és a gyurcsányisták 2014-ben felosztották egymás között a városi körzeteket. A négyesben a DK-s Huszti Zsolt a szavazatok harminc százalékát szerezve lett második a negyvenöt százalékos Gál Roland mögött.
Azóta a gyilkossági ügyön túl a közvilágítási botrány is belemart a Fidesz népszerűségébe: Dunaújváros tavaly nyáron energiatakarékosra cserélte utcai lámpáinak harmadát, ám ettől nem csupán a villanyszámla csökkent, hanem a fényerő is, minek következtében mindennapos a szürkületi, éjszakai gázolás.
A DK bejelentette, hogy továbbra is érvényesnek tekinti a két évvel ezelőtti megállapodást, és újfent Husztit indítja. Az MSZP viszont abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy egyszeri alkalomra szólt az alku, és mindkét párttól független személy lehet a nyerő. A vége persze az lett, hogy a szocik is saját embert állítottak.
Mint a két kiskecske a tanmesében, csak itt nem fabulai patak, hanem a Duna hömpölyög lent. Ha beesnek, hát beesnek, láthatóan nem az átkelésre, a mandátumra hajtanak, hanem 2018-ra melegítve összemérik, kinek nagyobb a szarva.
Kér hűtőmágnest?
A kampánya vonzása alá kerülő DK-s Huszti Zsolt kérdi ezt tőlünk.
Rutinos mozgalmár, hamarabb lépett be az MSZP-be, mint hogy ’99-ben megkapta földrajz-orosz szakos tanári oklevelét, melyet 2001-ben geográfia diplomával fejelt meg. Kapásból az akkor balos Dunaújváros egyik önkormányzati cégében lett vezető, 2004-ben a munkaügyi minisztériumhoz került, 2006-ban az önkormányzati tárcához igazolt. Tanított előbb az újvárosi főiskolán, majd a pécsi egyetemen. 2007-ben saját céget alapított, „hivatásos álmodónak” vallja magát, „területfejlesztési projektek megvalósíthatósági tanulmányaival” foglalkozik.
2009-ben hagyta ott az MSZP-t. Kis ideig az LMP-ben lelt politikai otthonra, „jó ötletnek tűnt, tiszta történetnek, de aztán feloszlatták a megyei szervezetet”, 2013-ban a DK-ban landolt. „Az ember alól kimennek a pártok, ő pedig megmarad az elveinél, szerintem ez a kontinuitás.”
Huszti szerint az egyik jel az, hogy míg a tizenöt fős önkormányzati testületben a szocialisták két, a DK pedig egy mandátumot nyert, a bizottságokban tizenegy-nulla, a városi cégek testületeiben tíz-nulla az arány.
A másik jel az, hogy a szocik alelnöke a Fidesz-érában is maradhatott iskolaigazgató.
A harmadik jel pedig az, hogy az MSZP városi elnökének sógora két trafikot is nyert a pályázatokon.
Milyen kettőt? Hármat! – követeli a dohányboltok újraszámlálását Pintér Attila MSZP-elnök. – A sógor húsz éve foglalkozik dohányáruval! Ami az igazgatót illeti, ő egyedül, a komplett tanári kar támogatásával indult a posztért.
A bizottsági helyekről, céges posztokról azt mondja, a fideszes többség döntött úgy, hogy nem szavaz meg DK-st, ő csak elfogadta, amit adott a hatalom.
Függetlenül attól, létezik-e paktum, van egy közös pont a szocialisták és a fideszesek között, mégpedig az, hogy pár éve mindkét brigádot rabosította az ügyészség, lakásukat, vagyonukat bűnügyi zár alá helyezte. Történt, hogy a testület eladta a város egyik rendelőintézetét, a „zöld SZTK-t” egy magánbefektetőnek, majd azonnal visszabérelve az épületet egy év alatt kifizette a vételárat. Ráadásul a vevő három év múltán az eredeti összeg háromszorosáért adott túl az ingatlanon.
Pintér és a négyes mostani MSZP-s jelöltje, Selyem József is a bezsuppoltak között volt. Az elnök most azt mondja, nem gyanakodtak, hiszen az előterjesztést az összes illetékes bizottság és a hivatal is rendben találta. „Megszavaztuk, de azt ma sem tudom, helytálló volt-e az értékbecslés.”
A lényeg, hogy bíróságig végül nem jutott az ügy, de a tinta pár napig még ott virított a városatyák hüvelykén.
„Panelproli vagyok, nem szégyellem” – mondja Selyem József kilencedik emeleti lakos, miután elnökével letudjuk a nagypolitikát.
Selyem ’81-ben érettségizett, a vasműbe ment betanított munkásnak. 1996 óta az MSZP tagja, 2000-ben a gyárban művezető lett, az önkormányzati választáson a testületbe jutott. 2007-ben városi uszodaigazgatót csinált belőle az MSZP.
De nem ám úgy, hogy kiágaskodott a vasműből – idézi fel az ugrást Pintér -, hanem a polgármester kérte fel Józsit, akinek nem is nagyon akaródzott otthagyni a gyárat.
A Fidesz 2012-ben kirúgta Selyem Józsefet, aki azóta ügyfélszolgálaton dolgozik.
Pintérrel prímán megértik egymást, pedig ránézésre két tök más iskola. A békés Selyem a leheletnyire stuccolt bajuszával a Pitralon-illatú hetvenes éveket idézi, a csupa izom ökölvívó Pintér a színes tetkóival korunk tesztoszteronos ideálja.
Bajusznak és varrásnak is jó a sztorija.
Selyem a szőrserkenés óta egyetlen egyszer, családi kérésre, nyaraláson borotválta simára arcát, és a napon azonnal sebesre égette azt a pár négyzetcentimétert. Pintér katonaiskolát végzett, felderítőnek tanult, még ’92-ben varratott gyíkot az egyik vállára, horoszkópos nyilast a másikra. „Aztán ahogy 2000 után az egész országban beindult a tetkóőrület, az enyém egyszer csak olyan kicsinek tűnt, ezért elkezdtem bővíteni a jellememhez kapcsolódó ábrákkal.” Így nőtt mellkasára harcos viking és indián nyilas. Úgy tíz éve került sor a jobb lábra, olyan motívumokkal, amilyeneket más szocin aligha találunk.
És még van egy végtag.
A két függetlenről kell még szót ejtenünk.
Gebei Bálintnak településfejlesztő és közgazdász diplomája van, tizenegy évet húzott le a városi vagyonkezelőnél, a szolgáltatási igazgatói posztig jutott, de 2012-ben, amikor elbocsátották közvetlen kollégáit, érezve a közeledő vészt, átigazolt ügyvezetőnek egy lakószövetkezethez. A választókörzet kétharmada, ezerkétszáz lakás tartozik hozzá, ha reped a cső, ha csereérettre rozsdásodik a strang, ő intézkedik, ha hőszigetelésre pályázik a lakóközösség, úgyszintén. A nép biztatja, Gebei úr pedig azt mondja: „A politika és a lakói érdekképviselet között lehet választani.”
A végére hagytuk a legjobb figurát: Orha Zoltánt.
Orha Zoltán ruszin. És ez számára is teljesen váratlanul derült ki.
A nagybátyám budapesti temetésén, 2010-ben odalépett hozzám a ruszin püspök, aki még apám falujában volt kispap, és elárulta, hogy az üknagyanyám ruszin, így én is ruszin vagyok. Mondtam, áh, az kizárt, de állította, hogy megnéztek valami régi könyvet.
Mire Orha úr felocsúdott, már a dabasi ruszin nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettesét tisztelhettük személyében. “Dabasra utaztunk felkeresni a ruszin testvéreket, és találtunk is negyvenet. Ők nem vállalták a testület vezetését, és engem kértek föl. Azóta havi egy-két alkalommal lejártunk, a Dabas Napokon ruszin kulturális bemutatót csináltunk, Budapestről vittünk énekest meg tánccsoportot. Elég jól beszélek ruszinul, hiszen Sztálinvárosban orosz-matek tagozatra jártam.”
Gondolnánk, az Orha ruszin eredetű, de nem.
Nagyon ősi magyar név! Valami kínai folyó neve. A kínai történelem szerint mi, magyarok eredetileg Kínában laktunk, két hazánk volt, legeltettünk, innen hajtottuk a jószágokat oda, onnan meg ide. Ez ugyan még történelmileg nem bizonyított, de nagyon sok tudományos vélemény áll mellette, ha Szegeden megkeresik Grandpierre Attilát, ő csillagász és sámán, alaposabban is elmondja, és ő még énekel is a Vágtató Halottkémekben. Gyerekkori ismerősöm, ő is válogatott gyalogló volt meg én is.
Orha úr hosszú utat tett meg, míg a független képviselő-jelöltségig jutott. Autószerelő-iskolát végzett, nagy műhelyekben dolgozott, lentről kezdte, üzemvezetőségig vitte. Politizált is kicsit, az AFIT 2. számú autójavítójánál KISZ-titkárkodott, az MSZMP-nek 1979-től 1987-ig volt tagja. Közel három évtizedes közéleti pauza után 2014-ben talált rá ismét a közélet, méghozzá Schmuck Andor személyében. A felkérés nyomán az országgyűlési választáson Orha Zoltán 532 szavazatot, vagyis 0,53 százalékot szerezve az andorista szocdemek országosan harmadik legjobb eredményét produkálta. „De aztán Schmuck náciüldöző szervezetté alakította át a pártot, na, abból már nem kértem.”
Aki a munka frontján is kitett magáért: a rendszerváltás után kipróbálta magát külföldön, légtechnikát szerelt, utóbb idehaza betonüzemekben irányított, majd idén januárig „pénzügyi partnernél biztosítást, hitelkártyát, lakástakarékot intéztem, de idén abbahagytam, hatvanegy évesen nem bírtam az egész napi állást a Tescóban, meg lelkileg sem volt nekem való elviselni a nemeket. Pár hete egy a világ orvostudományát huszonöt-harminc évvel meghaladó magyar csodagyógyszer piacra juttatásában segítek, ami meg fogja váltani a világ egészségügyét”.
Egy teljes órát tölthettünk Orha úrral, s rég éreztük ilyen jól magunkat. Aranyos ember. Mi tuti rá szavaznánk. Ha már Tupó nem indul.
