„Bánom-e, hogy csúnyán beszéltem? Hát, legfeljebb azt” – üzente követőinek Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök, a DK elnöke a Facebookon kedden közzétett rövid videóban.
A sorozat – hiszen szerdára már három részt hoztak nyilvánosságra – a híres-hírhedt balatonőszödi beszéd elhangzásának tizedik évfordulójára készült, és azt hivatott jelezni, hogy a volt kormányfő nem bánt meg semmit, sőt, büszke is arra, amit a jelenkori magyar politika legnagyobb válságát kirobbantó beszédben mondott.
Persze, 2006. május 26-án még senki sem sejtette, hogy mi lesz belőle, hogy pár hónap múlva rendőri erőszakba torkolló zavargások lesznek Budapest utcáin. Az MSZP-SZDSZ koalíció alig egy hónappal azelőtt nyerte meg a választásokat. A rendszerváltás után először fordult elő, hogy a hivatalban lévő kormány újra felhatalmazást kapott, ráadásul nagyobb arányban, mint 2002-ben.
Hiller István, az MSZP akkori elnöke (ma az Országgyűlés alelnöke) úgy emlékszik: a hangulat kifejezetten „euforikus” volt; a győztes párt képviselői akkor találkoztak először a választások után, és örültek egymásnak, illetve a győzelemnek.
„Nem tudtam, hogy bármiféle programbeszéddel készül, mert nem egyeztettünk erről” – mondta Hiller, utalva arra, hogy valójában két őszödi beszéd hangzott el – mindkettő jegyzetek nélkül, fejből –, egy politikai program, majd később az elhíresült, káromkodásokkal tűzdelt beszéd.
Lendvai Ildikó, az MSZP akkori frakcióvezetője is azt mondta a 24.hu-nak, hogy akkor az elsőnek tulajdonított nagyobb jelentőséget, a másodikra akkor rálegyintett. Az első azért hatott drámaian, mert még a szocialisták közt sem volt ismert, hogy pontosan mekkora lyuk tátong a költségvetésben. Gyurcsány egyértelműen kimondta:
Százmilliárdos nagyságrendű kiigazításra van szükség idén, és úgy, hogy ezt nem félév alatt, illetve, ha a bevételeket nézzük, akkor legfeljebb négy hónap alatt kell megtenni.
Ezután volt néhány hozzászólás a frakciótagok részéről, de Lendvai Ildikó úgy emlékszik, hogy jóval kisebb volt az ellenállás annál, ami indokolta volna a második beszéd hevességét, pedig a jelenlévők közül sokan érdekeltek voltak az őszi önkormányzati választásokon, vagyis joggal tarthattak a népszerűségvesztéstől.
Ez a második felszólalás volt az, amit 2006. szeptember 17. óta őszödi beszédként ismerünk, ebben hangzott el – háromszor –, hogy „kurva ország” meg az, hogy „lószart, mama!”, és innen származnak a jól ismert mondatok:
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.(…) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig.
A stílus már akkor is feltűnt a jelenlévőknek.
Hiller István például úgy emlékszik, nem tudta eldönteni, hogy előre megfontoltan, vagy csak a beszéd hevében hangzottak el a durva szavak. Abban viszont biztos volt, hogy Gyurcsány nagy ambícióval vágott bele a 2006-os ciklusba, és komoly tervei voltak. Lendvai Ildikó úgy fogalmazta ezt meg, hogy a második beszédet ma „egy felhevült ember öngyötrő vallomásaként” értelmezi, ami tele volt túlzásokkal, hiszen azért annyira nem volt sikertelen az első Gyurcsány-kormány, mint azt a volt miniszterelnök lefestette.
„Az őszödi beszéd tartalmának valódi bemutatása nem történt meg, hanem egyes kiragadott részeiből létrehoztak egy nagyon könnyen érthető beszédet, ezt szivárogtatták ki ősszel” – mondta Hiller, utalva arra, hogy először a fent is idézett részek kerültek nyilvánosságra.
A teljes beszéd csak később, az első felszólalás pedig napok múlva. Lendvai Ildikó most azt mondja, akkor, szeptember 17-én jött rá, hogy „iszonyatos hibát” követtek el, hogy nem nyilvánosan, például a parlament első ülésén hangzott el a programbeszéd.
Bár a volt frakcióvezető nem hiszi, hogy ebből következett a 2010-es vereség – az MSZP népszerűsége már 2006 nyarán, a megszorítások miatt megzuhant –, szimbolikus jelentősége van a kiszivárgott beszédnek: morális stigmává vált, hogy lám, „ezek várnak áldozatot, akik hazudtak és csaltak?”!
Ki hozta ki a pincéből?
Bár annak idején a Nemzetbiztonsági Hivatal is próbálta kideríteni, hogy ki lehet a kiszivárogtató, aki elindította szeptemberben a botránysorozatot, ez a mai napig nem tisztázott. Amit tudni lehet (erről egy bő összefoglalót itt talál), hogy a kiszivárgott felvétel nem másolat: a hivatalos rögzítésre felkért cég munkatársai készítették jóhiszeműen, hiszen arra szóban kérte meg őket valaki, akinek nevét ma sem tudjuk. Innen aztán három áttéten keresztül eljutott a kalandos életű Rózsa-Flores Eduárdóhoz, akit 2009-ben Bolíviában öltek meg a helyi biztonsági erők.
Rózsa-Flores megkeresett vele egy „operatív szinten magasan álló” fideszes politikust, aki az NBH jelentésében „pásztói fideszes” néven szerepel, ezért valószínű, hogy Bíró Márk képviselőről van szó, de ő ezt a mai napig nem erősítette meg, ahogy Kósa Lajos korábbi debreceni polgármester (jelenleg a Fidesz frakcióvezetője) sem, akihez állítólag Bíró vitte a felvételt.
Másnap Budapesten – Rózsa-Flores állítása szerint – egy Fidesz-irodában gyűltek össze a párt vezetői, és döntöttek a kiszivárogtatásról. Másolatok készültek, amelyeket motoros futárok juttattak el a szerkesztőségekhez.
Az eredeti kiszivárogtató személye tehát máig rejtély, elmélet azonban akad bőven.
A másik verzió szerint a párt vezetőinek egy csoportja volt a kiszivárogtató, azzal a céllal, hogy leszámoljanak Gyurcsánnyal. Lendvai Ildikó ma azt mondja, ez is mitizálódott, de ő nem hisz egyik változatban sem, hiszen politikai öngyilkosság lett volna mindkét fél részéről az árulás.
Igazságbeszéd vagy lelepleződés?
Amikor ez a cikk megjelenik, még nem tudjuk, mire futnak ki azok a kis videók, amelyeket Gyurcsány tett közzé a napokban, de egyértelmű, hogy ő a mai napig vállalja az ott elmondottakat, és hívei is úgy tekintenek az őszödi beszédre, mint arra a pillanatra, amikor végre valaki ki merte mondani az igazságot.
Akik ezt az „igazságbeszéd” verziót vallják, azt is gondolják, hogy nem, vagy nem szándékosan történtek rendőri túlkapások a tüntetőkkel szemben, hanem az egyenruhások csak a törvényes rendet védték azok ellen, akik az utcáról, erőszakosan akarták megdönteni a kormányt.
A másik végletes álláspont szerint valójában a történések egész sorozata meg volt tervezve. Balsai István korábbi fideszes képviselő (jelenleg alkotmánybíró) 2011-ben egy jelentést készített a 2006. október 23-i eseményekről, és az odáig vezető útról, amelyben azt írta: a rendőri erőszak a nemzeti ünnepen inkább csak
egyik elemének vagy akár csúcspontjának tekinthető annak a folyamatnak, ami a Gyurcsány-kormány erőszakos és paranoid hatalomakarását jellemezte”, sőt, a történtekkel kapcsolatban “felvetődhet a […] terrorcselekmény elkövetésének lehetősége is.
Balsai ezt nem írta le, de jelentése egybevág azokkal a nézetekkel, amelyek szerint Gyurcsány célja a minél nagyobb zűrzavar, majd a rendkívüli állapot bevezetése lett volna.
Az őszödi beszéd megítélése a baloldali erőket is megosztja, hiszen ott is vannak, akik élesen szemben állak Gyurcsánnyal, vagy legalábbis szeretnék már elfelejteni 2006 őszét. Lendvai Ildikó utólag úgy látja, hogy hiába igyekeznek elfelejteni, nem fog menni.
Ehelyett szerinte szembe kellene nézni a Medgyessy-Gyurcsány korszakkal, felmérni, hogy mi vállalható belőle és mi nem, mert ha nem teszik, az Őszöd-probléma a torkukon akad. Ezt nyilván nem 2018-ban kell megtenni, de most, a ciklus közepén még van rá idő.
Kiemelt kép: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök befogja a száját a kétnapos kormányülést követő sajtótájékoztatón a balatonőszödi kormányüdülőben. Balatonőszöd, 2006. június 24.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
