Felavatták Göncz Árpád író, műfordító, volt köztársasági elnök emléktábláját hétfőn a főváros III. kerületében, annak a háznak a falán, amelyben élt és alkotott 1947 és 1990 között.
Bús Balázs (Fidesz-KDNP), a III. kerület polgármestere úgy fogalmazott, olyan emberre emlékeznek, akit noha komoly kihívások elé állított az élet, mindig képes volt emberségét megtartani. A kerület vezetője azt kívánta: legyen az emléktábla a volt köztársasági elnök emberközeliségének mementója.
Rainer M. János történész, az ’56-os intézet vezetője beszédében felidézte: Göncz Árpádot 59 éve ezen a helyen tartóztatták le; a “népköztársaság államrendje elleni szervezkedés kezdeményezésével és vezetésével” vádolták, amelynek büntetése halál vagy életfogytiglan börtön volt.
Hozzátette, az akkor 34 éves agrármérnök Göncz Árpád addigra annyi mindent élt át, ami még azokban a zűrzavaros időkben, ritkaságszámba ment Magyarországon is: “szerzett jogi diplomát, volt hivatalnok, fegyveres antináci ellenálló, hegesztő, Teleki Pál munkaközösségi tag, a Kisgazdapárt parlamenti titkára, a párt vezetőjének, Kovács Bélának jobbkeze, a Katpol (Katonapolitikai Osztály), az ÁVO (Államvédelmi Osztály) foglya, segédmunkás, sáncolási csoportvezető (…), levelező agrár-egyetemista és Petőfi köri szónok”.
Emlékeztetett rá, hogy Göncz Árpád egy interjúban azt mondta: 1956. október 23-át civilként töltötte. Ez három napig tartott – tette hozzá Rainer M. János -, majd következett a többi között megint a Kisgazdapárt, a Parasztszövetség, az egykori politikai mentor, Kovács Béla felhozatala Budapestre és Nagy Imre kéziratainak Nyugatra csempészése.
A történész a volt köztársasági elnök egy másik interjúját felidézve arról is beszélt: Göncz Árpád azt mondta, “ha lesz öt perc Magyarországon, amikor szükség lesz olyan emberre, aki népivel és kommunistával egyaránt szót tud érteni, és akinek tiszta a lapja, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem”.
Lett ilyen öt perc – mondta Rainer M. János – 1989-ben, csak előtte volt még “hat év börtön, fordítás szakmányban, fordítás élvezetből, írás, ellenzékiség”, amíg Göncz Árpád a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke lett.
A 1956-os forradalom 1989-ben újjászületett, mondta Rainer M. János, hozzátéve: a forradalmat Göncz Árpád “újkori történelmünk legnagyobb tisztító viharának” nevezte. Úgy fogalmazott: huszonöt év elteltével “az a magyar köztársaság, amelyről első elnöke beszélt, nincs többé”, “1956 nem vált tisztító viharrá”.
Göncz Árpád testesítette meg leginkább azt, ami a magyar demokrácia lehetett volna 1989 után. Mégsem az lett, de ez nem rajta múlt – mondta. Hangsúlyozta, Göncz Árpád megtette, amit lehetett “1956-ban, a 80-as években, 1989-ben és utána is”.
Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, hogy a néhai államfő életének legfontosabb eseményei kötődnek a Bécsi úti házhoz: ott kezdték közös életüket feleségével, ott születtek gyermekeik, ott tartóztatták le 1957. május 23-án, a szabadulása után ott kezdett új életet, lett fordító, tanár, Nagy Imre újratemetésének szónoka és oda ment haza, amikor megválasztották köztársasági elnöknek.
A megemlékezésen mintegy százan vettek részt, köztük Varga Mihály (Fidesz-KDNP) és Kiss László (MSZP), a kerület országgyűlési képviselői.
Göncz Árpád tavaly ősszel, életének 94. évében hunyt el.
