Még megszáradni sem volt ideje a régi Moszkvából Széll Kálmánra keresztelt térnek, máris átadták. Kedden lett készen és már csak azt fogják javítani rajta, amit nem sikerült időben jól megvalósítani.
Szétnéztünk, és néhány dolgot kiemeltünk, ami teljesen új és találtunk olyat is, ami éppen olyan, mint volt.
Lássuk tehát.
Érdekes, geometrikus vonalú támaszkodókat építettek több helyen, kicsit a sörpultra emlékeztetnek, de ez nem baj. Élő fák árnyékában pont jók lesznek.
Ugyanakkor kötőanyagoktól még maszatos padokat hagytak az átadás napjára.
A falakon gravírozott villamos emeli a látványt.
Közelebbről szemügyre véve viszont a finom mintákat durva szerkezeti megoldások rombolják.
Pihenős emelvény, ahol száraz napokon akár le is tudunk ülni.
A teret keretező szökőkutak még nem üzemelnek. Ennek oka az, hogy a víz nem a csatornákba folyik el, hanem például a mellettük lévő padok felé veszi az irányt.
A régi találkozóhely közelében újra jár az óra,
de az oszlop alján lévő díszítéseken csipkében mintha Petőfit látnánk, vagy nem, nem is értjük teljesen, milyen meggondolásból született meg ez a minta.
Mozgólépcső segít feljutni a Várba igyekvőknek, mely ottjártunkkor még nem működött,
a virágárus bácsi viszont már visszaköltözött a szokásos helyére.
Helyenként tényleg egész jók ezek a fali díszítések, “sgraffito”-nak is nevezik ezt a technikát,
de nem lehetett volna mégis a kábelek eldolgozását másképpen megoldani?
Több csap is van a téren és működnek,
viszont a bicikliket továbbra is a fákhoz kötjük majd jobb híján?
Úgy tűnik, hogy a madarak is megtisztelték a megújulást
és visszaköltöztek ők is régi helyükre…
Tágas, belátható útvonal látható a Várfok útról,
de a határidő szűkössége miatt a korlátok nem mindenhol lettek tökéletesek, ez is belátható…
Csigák, kutyás csatornafedők, ezek a tér kedves részletei,
a párát a földből felengedő szökőkút pedig a gyerekeket fogja szórakoztatni.
Ha ezek után kedvet kaptunk a téren egy kis időtöltéshez, gondolatcseréhez, valamelyik padon foglaljunk helyet.
