Teniszezek, volt már, hogy elvesztettük az első szettet, semmi sem jött be, több volt az out, mint a hálón a lyuk, aztán a másodikat nagy küzdelemmel, de biztosan nyertük, és a meccs végén beszólt az egyik ellenfelünk: „Elszórakoztuk, elhülyéskedtük, nem vettük komolyan…” stb. Én meg mondtam a magamét, hogy ne alázz meg bennünket, ezért mi hajtottunk, mindent bevetettünk, ez egy megérdemelt, nehezen kiküzdött győzelem volt.
Ez jutott eszembe, amikor Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinet irodistája volt kegyes bejelenteni, hogy a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti a zárvatartásról szóló törvény visszavonására tett javaslatát. Eleve aggódtam, vajon sikerül-e nekik átpréselni valahogy ezt a törvényt, merthogy olyan egyhangú szavazással fogadták el tavaly, hogy ha most a következetességükről ismert fideszes és KDNP-s képviselők hűek magukhoz és elveikhez, és továbbra is a „zembereket” képviselik, először történhet meg, hogy szembe mennek a Kormánnyal, mert hogy képzeli Orbán Viktor, hogy csak úgy pávatáncol, egyszer erre kettőt, aztán arra kettőt.
Azt azért szögezzük le rögvest, hogy ez az egész a pofátlanság legalja volt, bár ott, ahol a hatalom önmaga szabja meg, hogy minek mi a határa, ez sem biztos. Lesz ez még lejjebb is. Talán így helyesebb: ez a pofátlanság és a megalázás iskolapéldája volt. Ha tetszik, állatorvosi lova: a pofátlanság összes tünetét magán viselte.
Mi is történt valójában? Egy évig szívattak bennünket, szívatták a zembereket, erőltették ezt a zárvatartást, annak ellenére, hogy az ő logikájuk és választási szisztémájuk szerint és alapján egyharmadnak tekintett kétharmados tömeg kimutathatóan mást akart, jelesül: azt, ami volt. Ugyanúgy bejelentette a nemzet nagyobbik hányada, hogy „Folytatjuk!”, ez a programunk, azaz: folytassuk úgy, ahogy volt, legyenek nyitva az üzletek. Mellesleg pedig: aki úgy dönt, hogy bezár, az zárjon be. A munkaadóknak le lehet ülni az emberi erőforrásokkal, és megbeszélhetik velük, hogy hogyan legyen: vasárnap nyitva vagy zárva?
Egy évig kergette az őrületbe a Fidesz és a KDNP a kereskedelem szakembereit, a szakszervezeti vezetőket, egy teljes esztendőn át kényszerítették harcra a normálisan gondolkodókat és érvelőket, mondták fafejűen és makacsul, hogy de igen, zárva lesznek, és kész, ez így jó, mert szüksége van a zembereknek a pihenőnapra.
És itt álljunk meg egy percre: mert szükségük van, az biztos. Meg olyan fizetésre is, hogy öt nap alatt kereshessenek annyit, hogy ne mindenáron melózzanak vasárnap, sőt, szombaton sem. Erre minimum annyira szükségük van, mint a vasárnapi templomba járásra, mert honnan a francból lesz pénzük arra, hogy némi aprópénzt dobjanak a perselybe. Csak mellesleg jegyzem meg: akinek a szombat az ünnep, azért mért nem harcolt a szívósan küzdő KDNP? Mármint, hogy ne csak a vasárnap, de a szombat is legyen bezárós. És azt is jegyezzük meg, hogy aki egy jó hétköznap „kapja vissza” a melóval töltött vasárnapot, még talán el is tudja intézni ügyes-bajos dolgait, kormányablak (vasárnap zárva), gyerek iskolai beíratása, hogy csak két példát mondjak.
Már az is álságos volt, ahogy küzdött az ötletgazdának mondott KDNP a „pihenőnapért”, úgy, hogy a szegény benzinkutasok, vendéglátók, szállásadók, cukrászok, pékek, mentősök, ápolók, orvosok, patikusok, vasúti dolgozók, földművesek, állatgondozók, állatorvosok, tömegközlekedési dolgozók, tűzoltók, rendőrök, (a sor még hosszan folytatható lenne) évtizedek óta talpalnak vasárnap is, pedig minden vágyuk, hogy vasárnap egy KDNP-es honatya álljon a helyükbe.
És még valami a KDNP „erőforrásáról”: most mutatták meg, hogy mennyire lenullázták magukat. Az első lépést akkor tették meg az önálló arculatuk föladásához, amikor a hatalom megszerzése és birtoklása reményében egybeolvadtak a Fidesszel. A mostanáig megtett többi lépésüket most tegyük félre, de azt kijelentem: ez a mostani tartózkodás ugyancsak égő. De nagyon. Egy éven át papoltak arról, hogy ez a jó a zembereknek, most meg, miután (ahogy hírlik, Rogán és Gyürk javaslatára, merthogy csak ez a helyes döntés, különben a kvótanépszavazás is veszélybe kerül) „Orbán, állítólag fejvesztés terhe mellett szólította fel a Fideszes minisztereket: álljanak bele a vasárnapi boltzár eltörlésének ügyébe. Aki nem támogatja a döntést a szavazásnál, másnap már nem miniszter.” (írta a hvg.hu) Állítólag ez hangzott el a hétfői kormányülésen. És, hogy „Lapinformációk szerint Lázár ennek ellenére is dacol: nemmel szavaz az intézkedésre, tartózkodik, vagy távol marad.”
Lázár és Balog „nem”-je elég faramuci, gondolom, pár órát tökölgettek a megszövegezésével: „…nem támogatjuk a kormány törvényjavaslatát, amely korlátozza a szabad vasárnapot. Távolmaradásunk „NEM” szavazat, amelyet a kormány iránti lojalitásból és Orbán Viktor miniszterelnök úr kérésére nem adunk le.” Ezt esküvőn jobb, ha nem alkalmazzák… Nemet mondunk, tudatjuk, de gombot nyomva nem merjük. Egyébként is: Orbán csak kérte, és nem írta elő.
Lázár és Balog legalább következetes, de a KDNP-sektől elvártam volna, hogy nemmel voksoljanak. Elvégre a saját torzszülöttjükről van szó, és ha a világra jötte óta dédelgették, vállalták és fölnevelték, most se engedjék, hogy árvaházba kerüljön.
A voksolás nélkülük is egyértelmű lett volna, a fideszesek következetessége győzelemre vitte a törvény törlését, de legalább lett volna valamilyen szaga, fazonja, és lett volna árnyéka a KDNP-nek, mely immár maximum árnyéka régi önmagának.
Egyébként pedig csoda történt: azonosan szavaztak a szocik, a fideszesek, a jobbikosok és az LMP-sek. Nem lehetne ezt néhány fontos ügyben folyamatossá tenni? Már csak az ország érdekében is.
A költészet napján azt mondta a Kabinet irodistája, hogy “Mi arra kaptunk mandátumot, hogy a zemberekkel együtt kormányozzunk.” És nem szakadt le a mennyezet. És ezt mért nem tetszettek tudni az elmúlt egy esztendőben? Egy évig nem erre szólt a mandátumuk? Vagy nem futottak össze a zemberekkel? Azokkal, akiket meghallgathattak volna. Akiknek a szavait meg kellett volna hallaniuk. Ha viszont mostantól ez alapigazsággá lett, akkor tessék már ehhez tartani magukat, és akkor kevesebb lesz a tüntetés a közoktatás jobbításáért, a KLIK leradírozásáért, meg az egészségügy helyzetének javításáért.
Azt is mondta a Kabinet tisztaszívű és tisztességes főembere, hogy „Fontosak az elemzések, fontosak a vélemények, de a legfontosabb mégiscsak az, hogyan gondolkodnak erről a zemberek (főként a nők)…” Így van, miniszter úr, helyes! Ami még ennél is fontosabb, hogy nem csak erről, hanem általában hogyan gondolkodnak a zemberek. És hogy hogyan gondolkodnak a nők, akik néha átesnek a vak komondoron. És a legfontosabb, nem ártana, ha a miniszter tudna róla: az emberek gondolkodnak. Az a része biztosan, amelyiknek a szavára nem adnak. Ezért is kényszerültek arra, hogy rohamtempóban előrehozzák a biztosan elvesztett népszavazást.
Nekünk pedig örökre meg kell jegyeznünk: ez a kormány, és maga a Fidesz csak arra figyel, hogy valamikről mit gondolunk mi, a zemberek. Mert ha olyat gondolunk, ami a következő választás vereségét jelentheti számukra, akkor bármilyen áron, elveiket és eszméiket is föladják, mert a zembereknél már csak egy fontosabb számukra: a hatalom megszerzése és gyakorlása.
