Az eredetileg 506 személyes, reumatikus és légzőszervi megbetegedésben szenvedők gyógyszállójaként megálmodott épület alapkövét 1968 júliusában tették le. Tervezője, a KÖZTI mérnöke, az Ybl-díjas Vass Antal így nyilatkozott az épületről a Népszavának, még az építési munkálatok megkezdése előtt:
A tervező a belső térről is mesélt:
A város egyik legpazarabb kilátással rendelkező óriásingatlana – egyszerre látszik a Parlament, a Várnegyed, a Duna-hidak, de Pest templomtornyokkal, díszes épületeivel és nagy túlélő kupoláival is szoros barátságba kerülhetett az innen kinéző vendég – azóta egy egész sornyi tulajdonosváltáson esett át, évtizedek óta pedig puszta létezésével is megkeseríti a környezetében élők életét.
Az 1971-re elkészült szimbolikus épület a rendszerváltásig működött szállodaként, majd részleges visszabontást követően négy éven át üresen pusztult.
A kilencvenes évek
Végül a Hunguest Nemzeti Üdülési és Vagyonkezelési Rt. a Globex Holdinggal – a kilencvenes évek legnagyobb sikkasztási botrányának központi cégével – együtt elkészítette felújítási tervét, melynek keretein belül luxusapartmanokat kívántak létrehozni a lecsupaszított épületben.
1997-ben megalapították a Hotel Rózsadomb Rt.-t, melynek oroszlánrésze a Globex tulajdona volt, majd kezdetét vette a munka.
A cég persze képtelen volt tartani a következő év végére tervezett átadási dátumot, hiszen a cég luxusingatlanokból szerette volna fedezni a befektetőknek ígért magas hozamokat, de azok a magas négyzetméterárak miatt nem igazán voltak hajlandóak a csoportba fektetni.
Fotó: Vincze Miklós/24
Az épület ezidőtájt bukkant fel Jancsó Miklós Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél című, 2001-ben bemutatott filmjében:
https://www.youtube.com/watch?v=Jh29nFtHQg0&t=13m8s
Az ezredforduló után
Az egykori szálló kártérítésként végül 2003-ban Sopronhoz került, akik persze azonnal túl akartak adni a számukra nem könnyen hasznosítható épületvázon. Erre végül a következő évben került sor, mikor a Globex egykori papírjait megszerző Pro-Hill Kft. előállt az Excelsior Budapest Spa nevet kapott hoteltervével. Ehhez azonban átalakításokra és bővítésekre volt szükség –
A Fővárosi Tervtanács ugyan többször is nyújtott be ellenvéleményt, a műemléki hatóság és a II. kerületi önkormányzat ezzel szemben azonban nem. Magánberuházás esetén kötelező lett volna figyelembe venni a Tervtanács véleményét, középület lévén viszont a Pro-Hill akár figyelmen kívül is hagyhatta azt. Így is történt: 2005 nyarára a cég megszerezte a bővítéshez és átalakításhoz szükséges engedélyeket.
A tervek szerint 2007-re elkészülő Excelsior Budapest Spa kilencvenhárom luxuslakást tartalmazott volna, saját termál- és wellnessfürdővel (az épület alatti, a Lukács fürdőt és az Irgalmasok Veli Bej fürdőjét is tápláló barlangrendszer megcsapolásával ez könnyen megvalósítható lett volna), valamint étteremmel, de a panorámát persze itt is meg kellett volna fizetni: a cég 1-3 millió forintos négyzetméterárral számolt.
A látványtervek szerencsére azóta is elérhetőek az Építészfórumon:
A lakások jó része
ugyan elkelt, de a civileknek köszönhetően végül sikerült megfúrni a projektet: a bővítés miatt a panoráma visszafordíthatatlan sérülésétől tartó Budapest Világörökségéért Alapítvány beadványát előbb lesöpörték az asztalról (hiszen az épület nem része egy világörökségi területtel sem, sőt, közvetlen közelében sincs ilyen státuszú terület), de a közigazgatási hivatalt, majd az építési engedélyt is megtámadó alapítvány végül mégis győztesen került ki a bíróságra áthelyezett harcból: egy, a Pro-Hill és a Budapest Világörökségéért Alapítvány közti 2006-os megegyezés értelmében a két emeletes bővítést elvetették, sőt, a civilek ígéretet kaptak az óriási, nyolcszintes tömeg legömbölyítésére is. Új átépítési tervre volt tehát szükség.
Az új, 2008 nyári elkészüléssel tervezett Excelsiorban hetven, átlagosan 155 négyzetméteres (100-270 nm) erkélyes lakást alakítottak volna ki, mindehhez pedig egy háromszintes mélygarázst és egy kéthektáros parkot hoztak volna létre, sőt, szobaszervíz is igénybe vehető lett volna az épületben.
Pénzhiány miatt végül ez a terv sem valósult meg, annak ellenére, hogy újratárgyalták a tervet az előzőt is finanszírozni kívánó CIB Bankkal.
Elvitte a bank
A Pro-Hillt végül felvásárolta a Cipruson bejegyzett CNCT Holdings, a hasznosításra azonban már nem került sor, hiszen lejárt a banki kölcsön, a CIB pedig élt volna a jelzálogjogból adódó vételi jogával. A 2009 januárjára kiírt aukción végül a kikiáltási ár alig hatvan százalékáért, 40 millió euró helyett 24,4-ért (az akkori euróárfolyam szerint ez kicsit több, mint 6 milliárd forintot jelent) az épület a később már a CIB leányvállalataként ismert – most végelszámolás alatt álló – Brivon Hungary Zrt.-hez került.
A Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze, Korompay Katalin 2011-ben a Népszabadság Online-nak tett nyilatkozatában kijelentette, hogy
Nemcsak a városkép szempontjából, de üzleti szempontból sem érdemes megépíteni ezt az épületet. Mivel itt az 1960-as évek végéig, a szakszervezeti üdülő megépítéséig a szomszédok elbeszélése szerint cseresznyefás gyümölcsöskert volt, a legjobb lenne, ha a japán állam venné meg a telket és újra cseresznyéskertet csinálna belőle. Ez a japán–magyar barátság parkjaként egy japán kultúra házával nagyon népszerű lehetne, és kezdhetne meghonosodni nálunk is a japán szokás, hogy figyelünk a természetre, hogy élvezzük a cseresznyevirágzást,
de az álomképnek tűnő cseresznyéskert-terv mellett Korompay természetesen a szomszédos három-négy szintes társasházakhoz hasonló épületek létjogosultságáról is beszélt, hozzátéve, hogy ez a gondolat korábban az önkormányzat fejében is megszületett már.
2012 októberében a Napi Gazdaság arról számolt be, hogy a továbbra is a CIB tulajdonában lévő vasbeton váztól a bank már akár telekáron, a vételár feléért (3-4 millárd forintért) is megszabadulna, sőt, több tőkeerős befektetővel tárgyalnak az épületről.
A lap akkori értesülései szerint a tulajdonosváltás után jó eséllyel megkezdődhetett volna az épület lebontása, hogy a helyét négy, alacsonyabb társasház vehesse át.
Az eladásból és a tervekből nem lett semmi. A CIB 2014 júniusában újra, ezúttal 16 millió eurós (közel ötmilliárd forintos áron) hirdette meg az ingatlant, a Portfolio munkatársai pedig ekkor be is járták az épületet:
Az eladásra persze ekkor sem került sor, de egy évvel később, 2015 nyarán a Napi.hu beszámolója szerint a száz leggazdagabb magyar listáján évek óta szereplő kormányközeli milliárdos, Wáberer György (a logisztikai óriás Waberers alapítója és tulajdonosa), valamint egy török befektetőcsoport is bejelentkezett az épületért, de a 23 ezer négyzetméteres telek és az épület az építési engedély lejárta miatt nem cserélt gazdát, pedig Wáberer a Napi.hu-nak is megerősítette a vételi szándékát, hozzátéve, hogy
Két nappal ezelőtt a történet egy újabb irányt vett, hiszen egy (mára már eltüntetett) Otthontérkép-hirdetésben újra felbukkan a torzó, ezúttal 4,8 milliárd forintos áron, a továbbra is tulajdonos CIB Csoport viszont azonnali közleményben jelezte, hogy a hirdetést nem ők helyezték el, az ingatlan értékesítése pedig folyamatban van:
A CIB Csoport még 2014-ben az ingatlanpiaci kilátások jelentős javulása miatt a budapesti Rózsadombon elhelyezkedő volt SZOT üdülő értékesítése mellett döntött. Az ingatlan értékesítése jelenleg folyamatban van, a hétvégén megjelent hirdetést nem a CIB Csoport tette közzé, és már intézkedtünk a hirdetés mielőbbi eltávolításáért. Az értékesítés célja, hogy hosszú távon működő, a leendő vevő, a II. kerület, Budapest egésze és a bankcsoport szempontjából egyaránt kedvező megoldás szülessen.
Remélhetőleg most már tényleg pont kerül a huszonöt éve tartó ügy végére, az egykori SZOT-üdülő pedig újra működő hotelként vagy luxustársasházként üzemel majd, esetleg átadja a helyét néhány kisebb épületnek.
