Valószínűleg nagyon kevesen vannak, leszámítva a precizitás zászlóvivő mániákusait, akik minden alkalommal pontosan tudják már jó előre, hogy mikor és merre kell tekerni a mutatókat, ha eljön az idő. Az óraátállítás aktuális feladatát idén március 27-én, hajnali 2-kor kell megoldanunk, amikor is már 3 óra lesz a nyári időszámításnak megfelelően.
Ezúttal egy órával kevesebbet fogunk aludni, így aztán különösen célszerű figyelemmel lenni, hiszen a munkahelyek többségén nem igazán hatódnak meg ettől a mondattól: „Hú, elnézést, elfelejtettem átállítani az órát.”
Honnan jön az óraátállítás gyakorlata?
A huszadik század elejére már nyilvánvalóvá lett, hogy a modern, urbánus életforma és az ezzel járó gazdasági berendezkedésmód megköveteli az emberektől, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki munkaidejüket, s ahol lehet, spóroljanak a percekkel, és persze az energiával is. Mondjuk így, hogy maradjon holnapra is.
1784-ben Benjamin Franklin állt elő első ízben az óraátállítás gondolatával, de száz évvel később George Vernon Hudson is pedzegette a témát, ő azonban már arra is felhívta a figyelmet, hogy ha nem cselekszünk, akkor rengeteg pénzt és energiát leszünk kénytelenek bukni a ragaszkodásunk miatt.
1905-ben William Willett részletes tervet dolgozott ki a megoldásra (az ő húszperces átállítási periódusai igen bonyolultak voltak), de csak 1916. április 30-án kerülhetett sor az órák első, hivatalos átállítására, méghozzá Németországban.
A háború indokolta megoldást néhány héten belül szinte minden érintett ország átvette, 1918-ban az USA is. A nagy világégést követően azonban mindenki visszatért az eredeti módihoz.
Magyarországon mióta állítjuk át az órákat?
Először Sztálin halála után egy évvel, 1954-ben alkalmazták a módszert, s egészen 1957-ig ez volt a séma, az ok pedig a megvalósíthatatlan termelési tervrendszer volt.
1958-tól 21 éven át nem állítottuk át az órákat, de az áramfogyasztás csökkentése végett 1980 óta napjainkig, évente kétszer mi is folytatjuk a gyakorlatot.
