A híres turai kastély előtt találkozunk Kaszás Alízzal. Rögtön magyarázza is, miért állnak a fatörzsek halomban a parkban.
Valami biznisz-szálloda készül itt. Valószínűleg lebontják az egyik iskolát és az orvosi rendelőt is, mert az is a park területén van.
Gyerekei ugyan nem ebbe az iskolába járnak, tősgyökeres turaiként sajnálja az épületet. Amíg a házukhoz érünk, kiderül az is, hogy Turán négy iskolában járják ki a nyolc általánost a gyerekek. Menet közben arról is beszél, hogy női ruhakészítő a szakmája és szülésznek is tanult, de még nem ért a végére. 2007 óta nem dolgozik.
2006-ban lettem terhes, az a kisbaba beteg lett, 25 hétre meg kellett szülni, meghalt. Hat hét pihenés után visszamentem dolgozni, de hamar terhes lettem a kislánnyal, és azóta itthon vagyok.
Alíznak két gyereke van. A 13 éves Peti és a 8 éves Petra. Hárman élnek egy viszonylag nagy házban, a fűtés miatt mégis egy szobában laknak mindannyian. A fiú legóval, Petra plüssállataival foglalja le magát, amíg anyjuk a betegségéről beszél.
Anyja volt a pozitív példa
Alíz meglepően vidáman idézi fel, hogy harminc évesen diagnosztizáltak nála először rákot.
Az első futam – én így hívom – 2008-ban kezdődött, amikor tapintottam egy csomót a mellemben. Petra akkor volt fél éves. A háziorvos lepattintott, hogy az csak egy tejmirigy. Nem nyugodtam bele, mentem a nőgyógyászhoz.
Küldték további vizsgálatokra és a radiológus már ránézésre megmondta, hogy az egy daganat, nagy valószínűséggel rosszindulatú. Alíz rezzenéstelen arccal fogadta a rossz hírt.
Anyu 29 éves túlélő volt. Belőle merítettem erőt.
Napra, sőt órára pontosan meséli részletesen, milyen vizsgálatokon ment keresztül, mire eldőlt, elveszíti az egyik mellét. Előtte azonban egy kemoterápián kellett átesnie, hogy zsugorodjon a tumor.
A kemoterápiáról is nevetve beszél, azt mondja, nem viselte meg, noha a „hírhedt piros”-at kapta. Rosszullétei nem voltak, csak a vége felé nagyon piros lett a nyelve. A haja elvesztését sem élte meg traumaként, büszkén meséli, hogy magának vágta le. A terápia hatott, kisebb lett a daganat, de a műtétet nem úszta meg, az egyik mellét le kellett vágni. Maximális biztonságban érezte magát dr. Czeyda-Pommersheim Ferenc sebész kezeiben:
Azt mondta nekem az operáció előtt, úgy fog műteni, mintha a saját gyermeke életét mentené. A fia velem egykorú.
Alíz kislánya ekkor még csak egyéves volt. A nagymama vigyázott rá, amíg az anya kórházban volt. A gyerek zokon is vette a hosszú távollétet, de ma már Alíz azt is nevetve meséli, milyen durcásan fogadta őt Petra. A kislány épp egy halom plüss Angry Birds figurával jön a másik szobából.
Most kapta, miután kiderült, hogy bajban vagyunk. Petinek is új a legó.
Petra izgatottan húz elő egy táskát, teli Szörnybabákkal. Ezek is új szerzemények. Neki most az az első számú kedvenc. Beszélni nem akar semmiről, nem is igen figyel az anyja szavaira, belefeledkezik a játékba. Bátyját láthatóan feszélyezik a látogatók, kérdésre bevallja, egyáltalán nem örül a médiaszereplésnek, szégyelli, noha senki nem bántotta ezért.
Anyjuk nyíltan beszél előttük, azt mondja, a gyerekek tudják, hogy ő beteg, levágták a mellét és tudják, ha kezelésekre jár, akkor nincsen haja.
Mellékhatásként újabb daganat
A műtét után újabb 3 kemoterápia és 25 sugárkezelés várt rám és antihormon 5 évig.
A gyógyszert négy és fél év után ugyan abbahagyta, de azt mondja, akkor már késő volt. Mellplasztikára készült, amikor a műtét előtti CT-n kiderült, mellékhatásként méh- és petefészek-daganat jelentkezett nála.
A második futam – ahogy Alíz mondja – egy év kemoterápiát jelentett. Az onkológus kezdettől fogva azt mondta, nem műthető, mert túl nagy, 10 centis a daganat. Az orvos próbálta a legrosszabbra is felkészíteni a kétgyermekes anyukát, ő viszont ezt meg sem hallotta.
Azt mondta, egy-másfél évem van hátra. Mindig vitatkoztam vele, mondtam, hogy megyek a műtétre, ez biztos. Ő meg azt hajtogatta, hogy nem vagyok műthető.
A kemoterápia hatott, kisebb lett a daganat, ki is írták Alízt műtétre, de előbb szívburok-gyulladás gyanúja, majd pajzsmirigy-alulműködés veszélyeztette az operációt. Végül 2014 novemberében elvégezték a műtétet, amiben sokáig csak Alíz hitt.
Utókezelésként választhatott, hogy folytatja a kemót vagy gyógyszert szed. Noha a rosszullétektől nem félt, a napi szintű utazgatás Pestre már terhes volt neki, és volt még egy ok, ami miatt inkább a gyógyszer mellett döntött:
Legyen már hajam tavaszra!
Végre visszanőtt a haja, és bár nyáron elesett és eltörte a csuklóját, úgy ment a szeptemberi kontrollra, hogy jól van. A doktor viszont rossz hírrel fogadta, négy és fél centis nyirokcsomó miatt a kemoterápia folytatását javasolta. Tavaly szeptember óta háromhetente jár kezelésre. Valószínűleg ez is változni fog, nem kizárt, hogy sugárterápiára is szükség lesz, mert decemberben a nyakában is találtak növekvő nyirokcsomót.
Alíz erről is nevetve beszél. Nem érdekli, mit gondolnak az őt vizsgáló orvosok a gyógyulásáról. Úgy döntött, megkeresi az első műtétjét végző sebészt, azt reméli, ő megoperálja és pontot tehet végre az évek óta tartó harc végére.
A 38 éves asszony úgy jár vizsgálatokra, kezelésekre, mint más munkába. Ezen is csak viccelődik:
Nekem az onkológia a második otthonom! Mondtam az ápolási osztály vezetőjének, hogy tegyen be nekem egy ágyat a lift mellé.
Karácsony előtt ennivalóra sem futotta
Négy évvel ezelőtt még házasságban élt, de a férjétől nem sok segítséget kapott. Sőt!
Amikor kezelésekre mentem, mindig azt mondta,” ki tudja, hogy hova jársz”. Mondtam, nézze meg, de sosem kísért el.
Valódi segítséget az édesanyja jelentett, de ma már rá sem számíthat. A beszélgetés alatt először komorodik el, amikor elárulja, hogy a „harmadik futam” kezdetén halt meg a nagymama, aki velük lakott együtt, és akire a gyerekeket bízhatta az elmúlt 8 évben, amikor neki mennie kellett. A 72 éves asszony októberben lett váratlanul rosszul, másfél hétig volt kórházban, aztán miután kiengedték, pár nap múlva agyembóliát kapott.
Alíznak édesanyja elvesztése és a harmadik rák híre mellett anyagi problémákkal is meg kellett birkóznia karácsony előtt. 90 ezer forintból élnek hárman, év végén már enni sem volt mit.
A Food Angels-től, más néven a segítő angyaloktól kértem segítséget decemberben.
Nem is angyalok, nem haltak meg – vág közbe Petra.
Ne beszélj butaságot! – csitítja anyja és folytatja, mennyire meglepte, milyen sok jó ember van.
Az alapítványtól az élelmiszercsomag mellé kaptak egy meghívót is budapesti programokra. A gyerekek először mehettek például étterembe, szállodába. Az élményajándékról Facebook-poszt született, aztán bekerültek az RTL Híradóba is.
Sok betegtársam és a helyiek is innen tudták meg, hogy bajban vagyunk. Még a polgármester is megjelent nálunk váratlanul és felajánlott 70 ezer forint rendkívüli segélyt.
Alíz nagyon hálás az adományokért. Tervezi, hogy vesznek egy rendes ágyat, amin nem kell álmában az eltört rugóval hadakoznia. A lányának is szeretne egy íróasztalt és kifestené a szobát, mert arra Petra születése óta nem volt lehetősége.
Azt még nem látja, hosszú távon hogyan biztosítja családja megélhetését, azt mondja, megoldja, csak gyógyuljon meg. A jelenlegi helyzet szerint szeptemberben kapja az utolsó kemót.
Én úgy tervezem, a legeslegutolsót.
