A Kossuth Rádió 168 óra című műsorában Nagy Imre újratemetésének engedélyezéséről kérdezték Pozsgayt. Itt ugye egy kegyeleti aktus engedélyezéséről van szó, de ez nem Nagy Imre nézeteinek és tevékenységének rehabilitációja – tette fel a kérdést a riporter.
A kormány nem tehet mást, mint egy emberiességi szabályt követve eleget tesz a kegyeleti követelményeknek. Ez valóban ma még nem jelent politikai rehabilitációt. Hogy lesz-e ilyen rehabilitáció, azt jósolni nem szabad. … minden eddig feltárt dokumentum azt igazolja, hogy az ’54-ből ’55-be átforduló politikai miniválságban, mert egy hatalmi válság volt, Nagy Imrének volt igaza és a magatartása helyes volt, következetes ahhoz, amit vállalt. Ez a korszaka biztos, hogy pozitívnak számít.
– jött a felelet, amin a riporter kissé megdöbbent. Úgy fogalmazott, fentiek már önmagukban felérnek egy kisebbfajta, legalábbis arra a korszakra vonatkozó rehabilitációval. Majd elhangzott a rendszerváltás történetében mérföldkőnek számító kérdés és válasz.
-Hogyan ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét?
-Ez az, ami körül még zajlanak a viták. Felderülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Pl. önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.
Grósz dühös volt
Nyilván a téma nem hasraütésre jött. Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt az elnöke a Központi Bizottság által létrehozott munkabizottságnak, amely feladata az előző 40 év feltárása volt. Ennek történelmi albizottsága jelentésében vállalkozott az 1956-os események újraértékelésére.
Az interjú tehát 1989. január 28-án, egy szombati napon került adásba, és nem volt véletlen az időzítés. Grósz Károly épp Davosban volt a világgazdasági fórumon, többen tanácsolták neki, azonnal jöjjön haza egy különgéppel. Vasárnap már a reptérről felhívta Pozsgayt, és még aznap találkoztak. Utóbbi így emlékezett vissza:
Amint a hivatali szobájába léptem, egy paksaméta papírt vágott az orrom elé, és azt mondta: nézd meg, mit főztél, mit kotyvasztottál! Özönlenek a megyékből a telexek, tiltakoznak az akciód ellen, ez a közvélemény. Erre azt válaszoltam, hogy te nagyon tévedsz, ez nem a közvélemény, ez a telextulajdonosok közvéleménye, a megyei pártbizottságok hangulatjelentése, és ők nyilván a dühüket továbbították.
Sötét felhők gyülekeztek akkor már az állampárt felett. A gazdaság romokban hevert, januárban 30 százalékos áremelést kellett végrehajtani, a pártvezetés szakadozott, és már a sajtó sem volt teljes egészében az MSZMP szócsöve. A főtitkár tehát inkább lehiggadt, és reálpolitikusként viselkedett.
Kádár János véleménye alig fél évvel korábban:
Mérföldkő
Tudta jól, ha megbünteti, még tovább növeli népszerűségét, ha pedig kizárja, az pártszakadáshoz vezet. Kedden, január 31-én összeült a PB, ahol mindenki elítélte Pozsgayt, egyesek egyenesen összeesküvőnek nevezték.
Azóta is vitatott, hogy a rendszerváltás folyamatában döntőek voltak-e az államminiszter szavai, az viszont biztos: az állampárt vezetését mindez megrázta, és azonnali cselekvésre késztette.
