Nem ám szétszaladunk, mint a verebek!
A Kerényi Imrével a folyosón beszélgető, egyezkedő L. Simon Lászlónak szól oda így a mosdóból a patkóba igyekvő Orbán Viktor pár perccel fél három előtt. Odabent az idei utolsó ülésnap utolsó zárószavazásai zajlanak, elvileg kötelező lenne bent ülni mindenkinek.
A pulpituson a levezető elnök, Latorcai János darálja negyvenedszer, hogy
Mi meg azt kérdezzük L. Simontól, miután főnökét elnyeli a terem, hogy „hányat szalad a veréb egy esztendőben”. Az elemiből ismert helyes válasz az volna, hogy „nem szalad, hanem ugrik”, de az ugye szinte felségsértés, ezért L. Simon inkább nevetve távolodik tőlünk s felvetésünktől.
Miután lepörög a szavazás, s mielőtt szétugrálnának azok a verebek, néhány kérdés és azonnali hangzik el, utóbbiak közül hét alanya is Orbán Viktor.
A miniszterelnök a szoci Gőgös Zoltánnal a még novemberben csődöt jelentő pápai húsgyár ügyében egyetért, segítséget ígér, azon viszont vita van, hogy egy államtitkár felesége licitálhat-e földárverésen. Orbán szerint mindenkinek joga van erre, ám ha nyert, ki kell fizetni a parcellák árat.
Vona Gábor „Terítsük ki a kártyákat! Mitől gazdagodik a miniszterelnök környezete?” címmel támad, Habony Árpádot, Mészáros Lőrincet és Vajnát nevesíti, s azt kérdi a kormányfőtől: illető urak tehetségesek, vagy szimpla korrupció nyertesei? A Jobbik elnöke javasolja, állítsanak föl két parlamenti vizsgálóbizottságot: a Fidesz vezesse a kágébélát átvilágító grémiumot, a másik a Jobbik irányításával hadd kutakodjék Orbán környezetében.
Ha ön támogatja ezt, akkor az ön lelkiismerete tiszta, ha nem támogatja, az ön lelkiismerete nem tiszta
– így Vona.
“Nem javaslom a magyar politikai életnek, hogy akár a rendőrségnek, akár az ügyészségnek a munkáját át akarja venni – szól Orbán. – Semmiféle korrupciót nem tűrtem és nem is tűrök el. Mindig az ország érdekeit tartom szem előtt.”
A miniszterelnök szerint minden kormány tárgyal üzletemberekkel, értelmetlen ezt a szemére veti. Mert „nem lehet úgy országot vezetni, hogy lakatlan szigeten ülök”. A Vonára készülő Orbán Viktor megnézte, van-e a fideszes tíz leggazdagabb magyar között, s nem talált ilyet, „ezért az ön vádja nevetséges, akkor beszéljünk erről legközelebb, ha legalább öten lesznek benne”.
Vona viszonválasza: „Nincsenek benne, de jól haladnak.”
Erre Orbán látszólag dühbe jön, s így szól:
Ahhoz, hogy ön személy szerint, vagy a pártja minket bátorságtesztnek vessen alá, meg kell tenni még pár dolgot. Nem vagyok hajlandó Magyarországból Romániát csinálni.
Mármint abban, hogy a politika nyomoz, nem a nyomozók.
Elég egyértelmű szavak.
A szoci Harangozó Tamás van soron, s úgy véli, Orbán kongresszusi beszédét az Ibizán szippantó Habony Árpád írhatta. E következtetést abból a vasárnapi bekezdésből vonta le, hogy „javul az alsó középosztály helyzete”.
Miniszterelnök úr, ön melyik filmet nézi? – kérdi Harangozó.
Aki aztán a közbeszerzéseket üti, rácsatlakozva a pár perccel korábbi Vona-gondolatra.
Orbán válaszul gyurcsányozik, egyebek mellett firtatja, hogy a balos volt miniszterelnök cége annak idején „féláron vette az áramot, miközben a lakosság számára nőtt a gázár”.
Harangozó lepattintja a gyurcsányozást: „Ön eltévesztette a házszámot. Beszéljék meg egymás között. Önt minősíti, hogy nem válaszolt.”
Harangozó sorolja kérdéseit:
Az én házam mögött áll egy stadion, vagy az öné mögött? Az én fogorvosom kapott milliárdos állami támogatást, vagy az öné? Az én gázszerelőm gazdagodott meg pár év alatt, vagy az öné?
A kormányfői curikkoló riposzt így szól:
Nem karácsonyra kívánom önnek, hanem úgy általában, hogy egyszer próbálja ki, milyen, amikor egy stadion van a kertje végében. Mintha sztráda mellett lakna.
Azt hányja eztán Orbán Harangozó szemére, hogy a szocialista képviselő korábban hárommilliós fizetést kapott paksi, atomos munkája után, „azt felvette, most meg a szegények nevében szónokol”.
A jobbikos Mirkóczki Ádám a tuti kártyát, a „magyarság és a cigányság együttélésének problémáit” húzza elő. A nyíl hegye a Fidesz roma vezetőjére, a napokban Orbán Viktor és Lázár János által is nyíltan kritizált Farkas Flóriánra mutat. Mirkóczki szerint „van felelőse” annak, méghozzá maga Orbán, hogy a „magyar-cigány politikától ma nem választható el a lopás, csalás kifejezés.” A képviselő szerint a kormányfő bűnpártolást követ el, hiszen „Farkas Flóriánt önt egyszemélyben nevezte ki, ön is kérheti számon”.
A kiinduló ponttal nem tudok vitatkozni, mert a cigány kisebbségi önkormányzat évek óta lökdösődés jellemzi
– így Orbán, aki szerint „a dolog sajnálatos”, ám nem jelenti azt, hogy az integrációs politika kudarcot vallott, „de azt sem persze, hogy sikeres lenne… mindent meg fogok tenni, hogy sikeres legyen az integráció, és azt kívánom, hogy ön is inkább kívánjon nekünk sikert”.
Orbán azt mondja, kár, hogy fontos kérdésben „csihi-puhira fecséreljük a kevés időt”. Említi, települési önkormányzatoknál is elő szokott fordulni „ilyen-olyan jogsértés, de ez nem lehet alap arra, hogy megbélyegezzük mindazokat, akik ott laknak”.
A zöldek is Farkas Flóriánt verik el Orbánon.
Orbán, tartva magát a mai, rugós bicskás vonalhoz, azt mondja, „lehet a parlamentből egyedi ügyek házát csinálni, de az nem vezet jóra… Biztos, hogy ezt akarjuk?” Javasolja „várjuk meg a vizsgálatok végét, és aztán beszéljünk értelmesen”. Farkast egyelőre nem kell rezegjen, ugyanis:
Sokat tett a cigányság integrációjáéért, s mindaddig számítok a munkájára, amíg ennek jogi akadálya nem lesz… Minden emberünket meg fogjuk védeni.
A szoci Kunhalmi Ágnes kezébe adta a napirend az utolsó idei virgácsot, mellyel üthető Orbán Viktor.
Kunhali a Hóman-szobor ellen ágál, „Hóman Bálint antiszemita volt”, ez a tételmondat. A képviselő asszony „rasszista oktatáspolitikai lépéseket” emleget, s kérdi Orbán Viktort, támogatja-e a szoborállítást.
Orbán ismét sajnálja, hogy pofozkodás és csihi-puhi lesz egy fontos kérdésből, majd afölött borong, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem élére “egy másik diktatúra pártjának utódpártja áll”.
Ami bronz-Hómant illeti: „Nem tolom a felelősséget sehova. Van egy civil szervezet, aki ilyen szobrot akar állítani, benyújtott egy kérvényt”, és hát ilyen egy demokrácia: létre jöhetnek civil szervezetek, és azok kezdeményezhetnek jót s rosszat.
A bökkenő az, hogy a hómanosok kaptak állami pénzt.
Ennek a civil szervezetnek juttatott állami támogatás miatti politikai felelősséget én viselem, még ha személyesen nincs is közöm hozzá
– mondja Orbán. Szerencsére „a civil szervezte a mai napon átvágta a gordiuszi csomót, a pénz visszautalta, ezzel a kormányt ebben a kérdésben tehermentesítette”.
Azért abba a beszélgetésbe szívesen belehallgattunk volna, melyen „meggyőzésre került” az a civil szervezet.
Már csak azért sem, mert a kormányzó vezetése alatt az ország – alaptörvényünk kimondja! – elvesztette függetlenségét, és bár Horthynak „akármilyen egyéb érdemei is vannak”, mégiscsak kollaborált a megszállókkal.
Ne legyünk telhetetlenek, szép karácsonyi ajándék, hogy nem kerül a fa alá se Hóman, se Horthy.
Hajrá halászlé, hajrá karajok! Hajrá verebek.
