Ókovács Szilveszter a Mandinernek azt mondja, a művészetben nincs se határzár, se tömeges bevándorlás, komoly hagyományai vannak, hogy külföldiek veszik el a magyarok munkáját. A Magyar Nemzeti Balett külföldi szólistáinak túlsúlyát egyrészt sportos hasonlattal és versenyképességgel, másrészt nemzetközi példákkal és az uniós joggal magyarázza. Szerinte a sok külföldivel jobb lett a társulat.
Diszkrimináció pedig nincs, idegen ettől a háztól az idegengyűlölet.
A főigazgató cáfolja, hogy Solymosi Tamás miatt forrong a nemzeti balett. Visszautasítja, hogy a balettigazgató a minősítéseken azokat rakja ki, akiktől tart. Szerinte csak alkalmatlan kollégáktól váltak meg.
Amúgy pedig: ki szereti az állandó visszaszólást? Senki. Ez egy munkahely, ahol feszített menetrendben élünk. (…) Azt pedig, hogy majd a bíróság állapítja meg a balettigazgató és a külföldi szakembert is magában foglaló zsűri helyett, hogy ki a jó táncos, nem is kommentálom.
A főigazgató ezt követően azt viszont hosszan sorolja, mi mindent tettek a magyar táncosokért. Ezt követően azt azért elismeri, hogy az gond, ha valakit 22 év szolgálat után kitesznek az együttesből és még életjáradékot sem kap.
A 25 évben meghatározott szolgálati idő túl sok.
Szerinte 20 év lenne optimális, de amúgy nem érti, miért lenne az Opera dolga, hogy negyventől „a sírig vagy a majdnem azzal egy horizonton lévő öregségi nyugdíjig” gondoskodjon életerős emberekről.
Sokszor látja Orbánt
A főállású táncosoktól már csak egy ugrás a statisztaszerep, és már jön is a kormányfőhöz fűződő kapcsolata. Ókovács megismétli, nem rokona Orbán Viktornak, a kormányfőt csak akkor látja, ha operát, balettet néz, vagyis elég sűrűn. A miniszterelnök olyannyira bejáratos hozzá, hogy simán beleolvas a levelezésébe. Nem politizálnak, csak operáról beszélnek.
Jön, élvezi az előadást és érteni is szeretné. (…) Ilyenkor bújja a tanulmányokat tartalmazó műsorfüzetet, és megvitatjuk a látottakat. (…) Sokat tud rólunk, egyszer még a tetőre is feljött velem, de az előterjesztéseink attól még nem mennek át azonnal: legutóbb az Eiffel Műhelyházéval két éven át izzasztott, és az Operaház felújítási tanulmánya még hátravan… A médiából szuggerálthoz képest teljesen más Orbán-kép ez, tudom, némelyeket meg is zavarhat – főleg, hogy garantáltan valódi.
Orbán Ráhel a barátaival a Királyi Páholyt nem azért használhatta, mert ő jóban van az apjával, hiszen a szabályzat szerint a kormányfő közvetlen családtagja ab ovo használhatja a páholyt, de Orbán Ráhel esete más volt, mert legalább tizenöten voltak, a testőrpáholyban nem fértek volna el, ezért összenyitották a királyival.
Nem kérte tőlünk a Királyi Páholyt sem Ráhel, sem senki más. Én ajánlottam. Ellenben fizettek minden jegyért, ami nekünk még gondot is okozott, mert a Királyiba – értelemszerűen – nincs értékesítés, de megoldottuk, hogy aznap mégis legyen. És természetesen nem pezsgőztek a páholyban, és én nem voltam odabenn – ellentétben azzal, ami a sajtóban megjelent.
A főigazgató cáfolja azt is, hogy Orbán Ráhel embere nyerte az operaházi vendéglátás pályázatát. Öten pályáztak, és semmi suskus nem volt abban, hogy Zsidai Zoltán, azaz Roy győzött, bár annyit ő is tud, hogy Orbán Ráhel az egyik, Roy által üzemeltetett helyen volt gyakornok évekkel ezelőtt, rövidebb ideig.
Az RTL is keresett egyébként az ügyben, átküldtük nekik a pályázati dokumentációt, nem lett műsor, ejtették a dolgot.
Ókovács abszurdnak nevezi, hogy ha az Opera bármilyen partnercéget választ, azt csak politikai nyomásra teheti. Az interjúban a főigazgató megvédi az MMA terjeszkedését, amellyel ő türelmesebb lenne, bár azt ő is látja, hogy a nemzeti elkötelezettség, aktivitás fokozottan van jelen a tagok között.
Irányultság mint olyan mindig létezett, és ameddig érték, hogy az embernek van véleménye a világról, létezni is fog.
Szerinte az a lényeg, hogy a méltányosságra szükség van, ő ezt az erényt jól-rosszul, de az Opera vezetésében igyekszik gyakorolni.
