A Vaskapu utca 49. alatt, a NAV-főhadiszállástól egy-kétszáz méterre áll egy ház. Kívülről semmi extra, amolyan pestiesen lepukkant, polgári talán sosem volt, de szebb napokat biztosan látott. A kapun belépve azonban átkerülünk egy másik országba, egy sokkal szegényebbe, ahol háború van, vagy legalábbis épp most ért véget.

Pedig erről szó sincs, inkább csak a szokásos: önkormányzati nemtörődömség (évtizedek óta legfeljebb csak rá-ránéztek, milyen állapotban van a teljes mértékben Ferencváros tulajdonában álló épület) és nincstelen, az üres lakásokat jobb híján jogcím nélkül elfoglaló lakók.

Körbenézve látszik, hogy amit lehetett (tehát, amit nem tudtak megakadályozni az ott élők és a civilek, például A Város Mindenkié aktivistái), már befalaztak; a lakásfoglalók azonban több falat visszabontottak és élőhelyként vagy rögtönzött raktárként használják az így visszafoglalt szobákat. Egy fecni alapján úgy tűnik, az önkormányzat szíve szerint már szeptemberben dózerolta volna el az egészet.

A házban élnek “szerződéses” családok is, van azonban öt-hat (nagyjából húsz fő a civilek és a helyiek számítása szerint), akik egyszerűen csak meghúzták magukat. Néhány fiatal fedél nélküli az erdőből jött ide, ahova azért kerültek, mert a főbérlő nem szólt nekik, hogy eladja a lakást a fejük felől, inkább egyszerűen lecserélte a zárakat – mesélik, miközben mutatják a földszinti áram és víz nélküli “lakás” két penészes szobáját, ahol jelenleg tizenketten élnek.

Történt ugyanis, hogy csütörtökön felrobbant és elfüstölt egy elektromos vezeték. Az önkormányzat tűzoltókkal és közterületesekkel szállt ki, megállapították, hogy az egész épület életveszélyes, lekapcsolták az áramot, majd közölték mindenkivel, hogy hétfőig le kell lépniük, mert befalaznak és bezárnak mindent.

A folyamatos falazások szó szerint összeterelték az ott élő lakásfoglalókat, akiknek nagy része már az említett két szobában lakik. Fűtés, víz nincs (“valaki” feltörte az egyik kerti csapot, mutatják, onnan tudnak most vízhez jutni), három pokróc jut egy főre, így vészelik át a mínuszokat, most pedig ugye már áram sincs, maradnak a gyertyák.

“Hát nézzék már meg, nincs ennek semmi baja!” Egy ott élő férfi mutatja a dobozt, állítva, hogy az egészet az önkormányzat találta ki, hogy őket kipaterolhassa, “nem volt itt semmiféle robbanás!”. Egy fiú mellette azért megmutatja az elkopott, a gumi alól épp, hogy ki nem kandikáló vezetéket, szóval nem nehéz belátni, hogy az önkormányzat döntése nem elmebeteg, az épület tényleg veszélyes.

A lakóknak nem is az a baja, hogy menni kell, hanem, hogy a hivatal nem ad nekik alternatívát, cserelakást, akármit, ami szerintük még akkor is kötelessége lenne, ha jogcím nélküli lakásfoglalókról van szó. Hajléktalanszállóra nem hajlandóak menni – mondták egybehangzóan, “ki tudja, kivel, hova kell akkor feküdni”.

Igaz, a hatóság – nyilván például a média jelenléte miatt – nem kezdte el kipaterolni őket hétfőn. Annyit közöltek, hogy a héten, valamikor szerda után kezdik a falazást; azt nem érezték kötelességüknek, hogy bármiről tájékoztassák a lakásfoglalókat. A “szerződésesek” eközben már csomagoltak maguktól is.

A házért felelős egyik takarító nénitől megtudtuk: neki azt mondták, konkrétan szerdán kell jönni “eltakarítani most már végleg mindent”, tehát valószínűleg aznap már le is zárnak mindent. “Azt mondták, addig meg már ne is jöjjek, úgyis felesleges”.

“Ezek az emberek több évtizede ferencvárosi lakosok, hányattatott lakhatási élettörténetük a magyar lakhatási válság (és az egyik lakó esetében a kilencvenes évek lakhatási mozgalmainak) leképeződése” – ezt meg már A Város Mindenkié mondja. “Többségük dolgozik, de jövedelmük nem elegendő ahhoz, hogy egy piaci albérletet (és főként több havi kauciót) ki tudjanak fizetni.”

“Az önkormányzatot sokszor keresték, hogy helyzetükre megoldást találjanak; azt szerették volna, hogy kössenek velük szerződést – fizettek volna bérleti díjat, vállalták volna, hogy felújítják a lakásokat. Hiába, az önkormányzat nem volt hajlandó egyeztetni velük (még az utolsó napokban, az AVM közbenjárásával sem), és eddig nem ajánlott fel nekik semmilyen alternatív elhelyezési lehetőséget.”

“Nem látható, hogy mi a terve az önkormányzatnak ezekkel a családokkal, akik a ház lezárása után az utcára fognak kerülni, miközben a tél beálltával már a hajléktalanellátó intézmények is telítettek.”

“A húsz lakó, akik sorsa hétfőtől teljesen bizonytalan, azt kérik, hogy az önkormányzat kezelje őket ferencvárosi lakosokként – hiszen több évtizede azok, és vállaljon felelősséget azért, hogy hagyta ennyire leromlani a Vaskapu utcai házat.”

“Ne rendőrségi, hanem szociális úton kezelje a kialakult helyzetet, és biztosítson a szerződés nélküli családoknak együttes elhelyezést. Erre az önkormányzatnak lenne lehetősége: a kerületben kb. 260 önkormányzati lakás áll üresen, illetve működik az ún. LÉLEK-program is, mely épp a kerületben hajléktalanná vált családok és személyek helyzetére hivatott megoldást kínálni.”

“Addig pedig, amíg az önkormányzat nem tud alternatív elhelyezést biztosítani, segítsen az itt élő családoknak abban, hogy ismét fűthető, élhető legyen a Vaskapu utca 49. alatti ház – hiszen az utcánál ez is több biztonságot nyújt.”

Hát így állunk. Szerdán folytatjuk.